Szerényen élő feleségek! Ti nem irigylitek azokat a nőket, akik csak úgy beházasodnak a készbe?

Irigylem is őket meg nem is. Szeretném én is azt csinálni egész nap amit akarok. Lógatni a lában, shoppingolni éjjel-nappal, több időt tölteni a hobbimmal. Ezt egy kicsim irigylem.

De én mindent magam értem el. Tehát mindenem amim van csak az enyém. Nem vagyok senkire rászorulva, nem függök senkitől, nem vagyok senki lekötelezettje.

Drága cipőben járok, márkás táskával de ezért sokat kell dolgoznom, viszont teljesen szabad vagyok amit nem adnék föl semmiért.

Nagyon jol elunk de nullarol kezduk tamogatas nelkul.

Mas irigylese helyett tanultam ejjel nappal munka mellett igyekeztem hogy jobb legyen.

Most mar nem gond egy kozos hetvege London Parizs Liszabon vagy egyszeru thermal centrum par napra.

Soha nem neztem ki hogy el nem erdekelt

Azt tartottam szem elott hogy sporoljunk es minden allasnal torekedjunk jobbra.

Soha nem voltam munka nelkul ha kellett mosodaban dolgoztam meg ket munka mellett tanultam a nyelvet

Kulfoldon elunk nagyon nehez volt a kezdet.

"Ezért kell okosan párt választani."

Vajna Tímea, maga az, kezit csókolom?

18:06

brrrr,inkább szerénykedem!

Nem irigylem, és tudod, hogy miért nem? Mert az a nő, aki beleül a tutiba úgy, hogy egy fillért sem tesz hozzá a dolgokhoz se most, se később, soha nem lesz annyira egyenrangú, mint mondjuk én, aki a nulláról, közösen épített fel mindent a párjával. Ő soha nem érezheti úgy, hogy igazán az övé minden, ami körül veszi, én igen. Ez nekem többet ér, mint az, hogy számolás nélkül költsem másvalaki pénzét.

És hidd el, ha most nehéz is, később iszonyatosan jó érzés lesz végignézni a lakásotokon, és tudni, hogy ezt együtt güriztétek össze. Tudom, miről beszélek, összeköltözésünk elején körülbelül havi 40 ezer forintból tengődtünk ketten, miután minden kötelezőt kifizettünk, volt, hogy még ennyi se maradt. Ennyiből kellett enni (krumpli krumplival...), ennyiből kellett (volna) szórakozni, bár erre már nem jutott, ennyiből kellett megvenni a tisztálkodási szereket, és az agyonamortizált cipő helyett újat. Nagyon nehéz időszak volt.

De aztán csak sikerült jobb munkát találni, szépen összeszedtük magunkat anyagilag, felújítottuk a lakást, vettünk bele ezt-azt, amire régen nem jutott pénz, majd összeházasodtunk. És hidd el, nagyon jó érzés arra gondolni, hogy azt a rossz, nélkülözős időszakot is átvészeltük ketten, jó érzés végignézni a lakásunkon, és látni, hogy milyen szép lett, és ezt ketten értük el. Ez tényleg a MI lakásunk, nem az Ő lakása, ahol én is lakhatok. Én ezt az érzést nem adnám azért, hogy ész nélkül költhessem a férjem pénzét.