Ti nem irigylitek azokat az embereket, akik kövéren is el tudták fogadni a testüket, és jóban tudnak lenni magukkal a kövérségük ellenére is?

Nem, talán mert én is efféle voltam, épp csak kicsit sem tetszettem magamnak... Ahogy most sem, fogynom kell még jócskán. De a mínusz kilók azért látszanak s ez feldob.

Viszont sajnálom azokat, akik annyira problémáznak pár vagy kicsit több kiló miatt, hogy pl. strandra se mennek... ??? A strand relaxáció és kikapcsolódás, kit érdekel, hogy nézek ki? Nem magamat mutogatni megyek... Igaz, én a strandon nyakig vízben töltöm az időt, mert azt szeretem :D

Akinek viszont hatalmas feleslege van, azt nem értem, hogy hogyan bírja. Ilyen 40-50 kilóval nem is tudom... Brutálisan érezném magam, de főleg roppant aggódnék az egészségemért. Ott direkt épeszű dolognak tartom, hogy az ember változtatni akarjon, nagyon.

Nem, én inkább sajnálom őket. Nem hiszem, hogy valóban el tudják fogadni, csak áltatják magukat inkább...Én is voltam kövér és lehet a környezetem azt hitte, hogy elfogadtam, de igazaából nagyon nem.

Ha már irigylek valakit, akkor azokat, akik annyit és azt ehetnek, amit csak akarnak és nem híznak.

A lelki egészség (és az önelfogadás) valamelyest külön téma a fizikai betegségektől, pontosabban a rossz táplálkozási szokásoktól.

Táplálkozás szempontjából IRRELEVÁNS, hogy mennyire fogadod el magad. Táplálkozás szempontjából az számít, hogy minimum gluténmentes, tejmentes és lowcarb étrendet kövess. Eztán lehet foglalkozni az önelfogadással, lelki gyakorlatokkal, ha már a tested nem fulladozik a sok méregtől.

"Ha már irigylek valakit, akkor azokat, akik annyit és azt ehetnek, amit csak akarnak és nem híznak."

Most pont ilyen vagyok, kár, hogy nem a megfelelő súlyban :D Azokat nagyon sajnálom, akik képesek gyorsan hízni (mondjuk havi min. 1 kilót).

Azért a stressz és az önutálat sok szinten képes rossz lenni, a táplálkozást is képes befolyásolni...

Viszont az elfogadás és az önszeretet 2. Én simán tudok jóban lenni magammal, miközben erősen helyteleníteni a túlsúlyomat... A túlsúlyom nem én magam. Egyetértek egy korábbi hozzászólóval, épphogy inkább segíti az embert, ha szereti a testét és meg akarja szabadítani a terhétől...

Az ilyen "így szeretem magam és nekem így jó" kifejezetten, egyértelműen kövéreket nem értem. OK, ha valaki egészséges, de a szerintem arany középút normálisnál vékonyabb, vagy teltebb - de amikor már rengeteg hája van, az sehogyse jó, nem egészséges, nem normális. Az is egyfajta testképzavar vagy perverz ízlés, ha valaki azt szereti, nem?

En ilyen vagyok. Husos, duci lany. A ferjem pedig szeret, felesegul vett, en kellek neki. Akkor mit erdekeljen, hogy mekkora a fenekem, vagy nagy-e a hasam?

Tessek tudomasul venni, hogy nem mindenkinek a vekony, sovany no az idealja, semmi baj nincs azokkal, akik nem sovanyak vagy vekonyak. Mindenkinek van valahol parja, szerelme, mindenki bejon valakinek.

En egesz lazan megyek strandra is, pont nem erdekel, amikor a vekonyabbak fanyalognak. Ne nezzenek ram, oszt jonapot.

Nekem eleg a ferjem csillogo tekintete, boldog vagyok es elegedett ;)

A kisugarzas fontosabb, mint a derekboseg ;)

A táplálkozásunkat mint tudatos cselekvést MINDEN ösztönünk és érzelmi állapotunk befolyásolja, mint minden más tudatos cselekedetünket.

Ez általános igazság.. ettől még nem magyarázat a rossz minőségű élelmiszerek fogyasztása miatti elhízásra a rossz lelki állapot.

Igenis aki rosszul van, az is paleózzon például. Ez a minimum. Anyagi kérdés már megint más.. de érzelmi evésként is lehet salátát rágni.

Nem mindegy mire mondjuk azt, hogy "kövér".

Sokan már azt is kövérnek tartják, ami az egészségügyi határértéken bőven belül van, nincs semmilyen kockázat, csak van rajtuk esztétikai felesleg, vagy épp nem elég feszesek - ezeknél jó, ha el képesek magukat fogadni, nem muszáj az aktuálisan divatos szépségideált követni.

Aki egészségügyileg is kövér, és különféle betegségek rizikói magasabbak nála emiatt, hát, ott szerintem jobb, ha nem fogadja el magát.

Én sajnos se ducibban (első kategória, orvosilag túlsúlyos sose voltam), se vékonyan nem tudtam elfogadni magam, jó azoknak, akiknél a test és lélek harmóniában él. Én nem ilyen vagyok.