Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, feleségek, ti hogy mentettétek meg a házasságotokat? Hosszú lesz elnézést, de kellene pár jó tanács.
A történetünk röviden annyi, hogy majdnem 9 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok vagyunk. Én 29 vagyok, a férjem 35. Együtt élünk gyakorlatilag 7 éve. Nagyon szeretjük egymást, ő jobban engem, mint fordítva, de az életemet adnám érte, ez nem kérdés, őt választottam páromnak.
Nem gondoltam, hogy eljutunk erre a pontra, főleg, hogy nincsenek is nagy problémáink, de inkább sokszor jönnek elő apróságok. A legutóbbi vitánk óta alig beszélünk, ez pénteken volt. 4 éve leszokott a cigiről, most visszaszokott. Tudom, hogy ez nem nagy probléma, de bennem megtört valami. Nem csak ez miatt, régóta érzem, hogy valami nem stimmel velünk. Velem is vannak gondok, ezt elismerem, sőt, több vita van miattam, mint miatta. Nagyon makacs, akaratos és szókimondó vagyok. Ez tény. Próbáltam változtatni több-kevesebb sikerrel. Sajnos fogynom is kéne, akaraterő 0.
Ennek ellenére imád, elmondta, hogy ő nem tud élni nélkülem. DE már egy ideje érzem, hogy valahogy nem olyan a kapcsolatunk, mint az elején. Nem tudom, hogy mi miatt van. Ez nem csak megszokás, inkább közömbösség. Aggódom, féltem őt, de ha kimondom, mármint magamnak, hogy váljunk el, semmi nem mozdul meg bennem. Pedig tudom, hogy szeretem, mert egész nap rajta jár az agyam, bánt, hogy ha veszekszünk, igazán jó ember, becsületes. 1 hibája volt, bevallotta, hogy 3 éve majdnem megcsalt, de nem történt semmi. Hiszek neki, de a bizalmam megrendült. Próbálom nem felemlegetni, de a vita hevében néha kicsúszik egy ehhez kapcsolódó mondat, sértés. Nem szép dolog tudom :(
Amikor leszokott a cigiről, én voltam a világ legbüszkébb embere, mindig felnéztem rá. Mind a munkájában elismerték, mind emberileg nagyon szereti mindenki, főleg én, és jól esett egy olyan férfi mellett lenni, akire ennyire büszke lehetek és felnézhetek rá. Abban talán van némi igaza, hogy tényleg sok mindenbe belekötöttem.
De nem tudom az okát. Talán valóban rá vetítem ki a magam iránti undoromat, nem tudom.
A probléma annyi, hogy most, hogy megtudtam, hogy visszaszokott a cigire, most nem tudok rá úgy felnézni, mint eddig. És igaza van abban, hogy minek erőlködjön, ha úgy sem jó semmi. De így, hogy én meg nem tudok már rá úgy felnézni, olyan büszkén, nem akarok én sem tenni semmit, hogy változzunk. És ez a baj. Azt mondta, hogy ha nekem az kell, akit megismertem, akkor újra cigizni fog.
A tegnapi nap nagyon sokat sírtam, most is közel állok hozzá, mert tudom, hogy miattam van elsősorban, nem akarom elveszteni, de hogy hozzam vissza az érzéseket egymás iránt, ha egyáltalán nehezemre esik kezdeményezni ezek után :( Félek, hogy nem fogunk tudni már egymáshoz úgy viszonyulni, mint eddig :( Nagyon szeretem, de úgy érzem, hogy most egy olyan mélyponton vagyunk, hogy nem fogunk tudni belőle kivergődni.
Kérlek, itt most ne a cigin, vagy a majdnem megcsaláson legyen a hangsúly. Ez is benne van, de ezek csak rátettek egy lapáttal az amúgy is meglévő alapproblémára. Az érdekel, hogy ha már ellaposodott a kapcsolatotok, és mélyponton voltatok, hogy sikerült visszaevickélni a helyes útra?
Jelen pillanatban ott tartok, hogy péntek óta nem nevettem, kb. 4 mondatnál többet nem beszéltünk, max pár tőmondatot. Látom, hogy őt is bántja. És nem tudom, hogy ezen segít-e, ha ő lerakja a cigit, vagy én elmegyek edzeni. Szeretném megmenteni a házasságom, de ha ennyire érdektelennek érzem magam, hogy kezdeményezzek jópofizva? Átvitt értelemben természetesen. Haragszom rá, és haragszom magamra is. Most abban az állapotban vagyok, hogy egyedül jobb lenne, így hogyan legyek kedves, szerető feleség? A sírás kerülget.
Vele is megbeszéltük már, szóba került a válás is, de ő is majdnem elsírta magát erre a gondolatra. NEM akarunk válni, rendbe akarunk jönni, változni akarunk, főleg én. Csak kellene pár pozitív gondolat vagy példa :( Sajnos a családban nem túl sok pozitív példa van, az én szüleim elváltak, az övéi nem, de szinte nem is beszélnek, a testvéreink mind elváltak. Mi nem akarunk így járni. :( Köszönöm, hogy végig olvastátok.
Hasonló helyzetben voltam, gyűlt a feszültség, elégedetlennek éreztem magam, és léptem. Hiba volt. Amikor azt írják, képzeld el, milyen lenne az életed nélküle, igazuk van, de annyival kiegészíteném: nem tudod elképzelni, mert azt csak megélve döbbennhetné rá, hogy mennyire tud hiányozni a másik feled. Akkor már késő!
Két tanács:
Ahelyett, hogy egy 3 éves "majdnem megcsaláson" rágódsz inkább a jelenre koncentrálj és naponta gondold át mit szeretsz benne, minden nap dicsérd meg valamiért, amit tett vagy mondott. Lepd meg őt apróságokkal, amit tudod, hogy szeret. Ne csak évfordulókon, hanem mezei hétköznapokon is. Viszonozni fogja.
Közös programok kellenek, hogy ne laposodjon el az életetek, az előttem írók sportra buzdítottak, ami jó, én javasolnék valami közös szellemi tevékenységet is, ami mindkettőtöket megmozgat. TV helyett mozduljatok ki, keressetek közös hobbit és/vagy kezdjetek közösen egy tanfolyamba! Az új közös érdeklődés nagyon sokat javíthat a kiüresedett kapcsolaton.
Manapság az emberek túl könnyen eldobják egymást. Ne tedd, a leírtak alapján a szeretet köztetek még nagyon erős, ha te jó feleség leszel, ő is jobb férjed lesz és újra felnézhetsz rá.
Kedves Kérdező!
Ha a véleményünket kérdezted, én leírom. Őszinte leszek. Én is átéltem már azt amiről írsz, sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de ami nem megy azt ne erőltesd. Te valóában a kapcsolathoz ragaszkodsz, ahhoz amióta együtt vagytok, és amit együtt csináltatok, ugyanis nehéz elengedni a másikat. Én szakítottam 7 év után, és jól döntöttem. Azt szerintem felejtsd el, hogy gyereket vállalsz, ha nem vagy boldog, mert az nem segít helyrehozni a gondokat. Én teljesen úgy éreztem, mintha győzködni próbálnád magad, hogy szereted őt, holott valami elmúlt, amit nehéz elfogadni. Ott van a leírtakban a kérdésedre a válasz. Azt írtad, hogy szeretjük egymást ő jobban engem, mint fordítva. Ez már alapból egy probléma. Nagyon súlyos dolgokat írsz le, hogy amikor a válásra gondoltál, nem mozdult meg benned semmi. Nehéz elengedni az ami az életünk része volt. Sok ember inkább él a boldogtalanságban, mert fél, hogy egyedül marad. Gyereket vállalnak, párterápiára mennek, holott, ha valami már elromlott, nincsenek érzelmek, akkor egy szakember sem segíthet, és ezt nem a cigire értem. Ez egy folyamat, tudni kellene, hogy mi váltotta ki belőled. Ugyanis létezik már, olyan is, hogy szeretik egymást, de az az érzelem már nem az ami tüzben tartj a kapcsolatot. Remélem értetted, hogy miről írtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!