Valóban ennyit ér egy házasság?

Mert könnyű ítélkezni és úgy csinálni, mintha mindenki tökéletes lenne és aki hibázik, attól meg kell szabadulni.

De gondolom, az életben azért a legtöbben nem ilyen egyszerűen döntenek, és azért próbálják megoldani a problémákat. Főleg ahol érzelmek is vannak, ott nem lehet ilyen ridegen dönteni.

Nézd, en akkor szoktam válást javasolni, ha különböznek a céljaik, a vágyaik, nem tudnak beszélni, vagy megcsalasrol van szo. Ezeknél nagyon nincs kompromisszum -az egyik hajtana, hogy hazat vegyen, a másiknak jo az alberlet, vagy az egyik gyereket akar, a masik nem, semmit nem beszélnek meg, az egyik félrelép - milyen kompromisszum kellene? Amúgmegy a hazas ember felnott, majd eldönti egyedül, hogy válik e vagy sem.

Gondoloma facebookos anyuka miatt a kerdes. Nézd, ha annyira fontos egy pasival facebookozni, hogy elfelejti miatta hazavinni a gyereket, akkor nem is kerdes, el kell válni.

Azért azt is megnézném, hány házas, és hány házassági válságot is átélt házas van az így válaszolók között.

Egyébként az eldobható tárgyak világának hatása : ha valami nem tökéletes, dobjuk ki!

Kerdezo!

Meddig megy a megbosajtas? Meddig lehet a fohaszokaadosnak, igereteknek hinni? Kompromisszumokat kotni jo, de mi van ha csak az egyik fel hajlando ra, es mindig ugyanaz?

Egyetértek a kérdéssel. Sok igazság van abban, amit az második és harmadik hozzászóló említ, azaz, hogy ítélkezni valamint kimenekülni és a másikra kenni a felelősséget mindig egyszerűbbnek tűnik, mint tenni is valamit a javulásért.

Egy dolgot viszont még hozzátennék. Az emberek ezen az oldalon egy dolgot szinte mindig elfelejtenek: az, hogy egy ember leírja a bánatát három sorban, az nem jelenti azt, hogy ismered a teljes igazságot. Csomószor a valóság teljesen más, mint amit a kérdező szavaiból összeraksz. Pedig nem is akar ferdíteni az illető, de minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Épp ezért kell(ene) kérdezni, nem pedig ítélkezni! Egy rakás esetben tapasztaltam ezen az oldalon, hogy néhány kérdés megválaszolása után egy abszolút átlagos és megoldható probléma tárult fel, egyszerűen csak beszélni kellett volna róla.

Az igazán fájdalmas viszont számomra az volt, hogy egyszer leírtam egy halom ilyen példát innen, és válaszul lepontoztak, mondván ez mind-mind válóok. Például a meddősége miatt kialakult komplexusai okán, a nőgyógyász férjre féltékeny, hisztérikus feleségtől el kell válni, nem segíteni rajta - csak egyetlen példa. Egyszerűen az emberek nagy százaléka képtelen volt túllépni azon, hogy normális ember nem rendez ilyen féltékenységi jeleneteket, ezért el kell válni tőle és pont.

Na ezeken nagyon szétcsúsztam, mert az ásó-kapa-nagyharang triumvirátus kötelező jellegét baromságnak tartom, de ha a társad a lelki problémái miatt kretén mód viselkedik, arra talán nem az a megoldás, hogy a segítő szándék szikrája nélkül kivágom, mint a taknyot. És még ezért le is lettem szólva. Nem semmi.