Huszas éveik elején férjhezmentek! Nem furcsa ez nektek?

Igaz kicsit későb 26 évesen házasodtam, de ugyanezt kaptuk..sőt az idősebb rokonoktól, mármint a kérdést.

Én mindenkire néztem hülyén, hogy mégis mi változott volna? Nem most költöztünk..

A másikra pedig hozzáteszem, hogy nem vakságot, némaságot fogadtam, és nem agyat váltottam, eddig is kapcsokatban voltam, akkor lehettt? Sőt ha igazan meggondoljuk egy házasnak szabad erről beszélni, egyedülállónak nem ..;)/ a régi idők utalva/

Szeribtem csak nehezen kezelik, hogy elvielg e komolyabb vagy.. Mi is a ilor a baráti tarsaságban vagyunk, az egyikben csak mi vagyunk hazasok, ott ha új e,ber van, akkor mindig kiemelik, hogy házasok vagyunk, vagy én a férjem felesége vagyok..

A másik társaságban pedig mindenki komoly kapcsolatban van eljegyezve vagy házasságban.. Ott már a baba tema a menő, mert akik előttünk házasodtak fél évvel 1 hőnap mulva szülők lesznek..

A lényeg, hogy azoknak, akik meg nem tartanak itt tényleg oylan, mintha más világ lenne, mintha mi felnőttek lennenk, ők meg nem..( munkahelyemen is a 30asok amikor kiderül, hogy férjnél vagyok úgy néznek rám..hogy úristen..

Manapság mr ritka aki 30 alatt férjnél van, vagy nős..egy idő után megszokják..

Nekem a munka volt furcsa, mer helyet váltottam.. Végre mindenhol lecsengett ez, amit említesz, és most ebben a környezetben furcsa, már-már osszantó, hogy mit kell ezen akkorát csodálkozni...

ugyan mar, csak ugratnak. talan meg irigyelnek is.

sajnos a tarsadalmi felnottseg aranytalanul kitolodott a biologiaihoz kepest. Biologiailag egy huszas evei elejen jaro no a legerettebb az anyaszerepre, 30 folott mar egyre nonek a kockazatok.

Tarsadalmilag viszont ritka, hogy 30 eves kora elott keszen alljon valaki a gyerekvallalasra. Akinek megadatik, az oruljon neki, es ertekelje a lehetoseget amit az elettol kapott.

Azt se felejtsd el, hogy mire te 45-50 leszel, kirepul majd a gyerek, es meg akkor is lesz idod elni, akar segiteni oket, akar bejarni a vilagot, mig a 30+ felett eszbekapok orulhetnek ha nyugdijas korukra nem marad a nyakukon meg a gyerek is.

Engem ugyanezek a gondok gyötörnek, csak összeköltözés miatt.

23 éves vagyok, párom 27. Albérletbe költöztünk és azóta a régi, szingli barátaink, mintha megváltoztak volna. Ugyanúgy kijárunk bulizni együtt és külön is, mint azelőtt, de másoknak ez nem jelent semmit.

Ahonnan jöttem ott az a normális, ha az ember vagy 18 évesen férjhez megy, vagy 30 éves koráig a szüleivel él. Folyamatosan azzal jönnek a régi ismerőseim, hogy 23 évesen ők még nem tudnák elképzelni, hogy valakire főzzenek, mossanak.Magyaráztam már nekik, hogy a mi életünk se ebből áll, de nem értik meg.

Én már nem magyarázkodom és nem dicsekszem, hogy milyen boldog vagyok így. Próbálom az olyan emberek társaságát keresni, akik nem csak az én magánéletemről tudnak fecsegni, hanem rendes témákról is.

Én 25 évesen mentem férjhez tavaly, a férjem 24 volt. Mi nem érezzük egyáltalán, hogy másképp kezelnének a barátaink minket, pedig nálunk mi voltunk az elsők a társaságban, akik összeházasodtak. Teljesen ugyanúgy állnak hozzánk, ugyanúgy elhívnak sörözni meg bárhová, ugyanúgy elmesélik a sztorikat.

Viszont a "milyen a házasélet" kérdéstől én is a falat kaparom, főleg távolabbi ismerősök jönnek ezzel. Azt szoktam rá mondani, hogy pontosan ugyanolyan, mint a nem házas :D Erre általában nem tudnak mit mondani.

N26

Én 25 voltam amikor férjhez mentem. A munkahelyemen volt megdöbbenés, hogy ilyen fiatalon, bla bla... A pasi munkatársamat mondjuk nem különösebben zavarta, úgy is össze akart velem jönni, hogy tudta. Le is építettem.

Kolléganő pedig rendesen beszólt, hogy hülye vagyok amiért bebörtönöztem magam. Aztán a vécén hallottam rinyálni,sírni a barátnőjének, hogy 30 felett van de a pasija 10 év után se akarja elvenni és ez milyen ciki:D

Ja és apám is kérdezte hogy minek? Most erre mit lehet mondani?

A közvetlen baráti körünkben csak mi vagyunk házasok. (3 éve). Az én körömben van 2 29 éves szingli lány, 1 szingli pasi 32 éves, a harmadik lánynak párkapcsolata van 7 éve, 29 éves, a negyedik jegyben jár, 30 éves. A férjem körében meg mindenki kapcsolatban él. 25-27 éves a korosztály. 3 és 7 év közötti kapcsolatok vannak. Kinél hogy. 2 kivételével mindenki együtt is él a párjával. 1 jegyesség van. De az egyik pár nyíltan bevállalja, hogy nem akarnak házasodni, mert félnek az elköteleződéstől.

A férjem is kapott 1-2 megjegyzést mikor kiderült, hogy házasodunk mert ő csak 22 éves volt akkor. De nem barátoktól és nem is családtól. Ez a szokásos nem dugtál még meg elég nőt szöveg volt, az anyja egyik ismerősétől. Plusz az esküvő előtt nála bepróbálkozott az egyik lány a baráti köréből, de elhajtotta:D. Gondolom a lány azt hitte nem komoly annyira a dolog...

A családjaink örültek neki:)

Nálunk inkább a gyerek témát feszegeti 1 rokon, néha vad idegenek, és majdnem minden olyan ismerős akinek van gyereke.... Kíváncsi leszek mikor esik le nekik hogy nem vállalunk gyereket. Talán majd ha 35 leszek és még mindig nincs akkor felfogják.

De pl a nővérem is szingli, 33 éves. Ami azt illeti, ő nem is akar kapcsolatot, se házasságot, se gyereket. Azt mondta.

Még a jobbik eset, ha csak ilyen megjegyzést kap az ember.

Engem konkrétan letiltottak a "barátnők", mikor értesültek róla, nem vették fel a telefont... csináltam egy másik profilt és azon írtam, hogy illene legalább egy magyarázat erre a roppant sértő megmozdulásra. Akkor kaptam pár kamuszöveget, hogy szerintük ez úgysem komoly és majd 1-2 hónap múlva vége lesz, mert előtte nem húztuk hosszú évekig a dolgot. Hogy ők "ki akarnak maradni a vitákból és inkább kirúgnak minket a haveri társaságból". Meg hogy szerintük én képtelen vagyok a szerelemre, mert ő volt az 1. komolyabb kapcsolatom és előtte elhajtottam az összes fiút (egyik sem vonzott, semennyire, minek hitegettem volna őket).

Köpni-nyelni nem tudtam, hogy így fogadták. Utána nem kerestem őket, de egy darabig fájt a csalódás... arra gondoltam, talán irigyek, volt akinek 7 éves kapcsolata ment szét akkoriban.

Lassan több mint 1 éve az egésznek, azóta egy komolyabb vitánk sem volt, nemhogy 1-2 hónap alatt vége lett volna.

Régi osztálytársak normálisan kezelték többé-kevésbé (igaz, szinte teljesen fiúosztályba jártam).

24/L

Én 20 évesen mentem férjhez, igaz, a párom 11 évvel idősebb. A lánykérés az érettségi utáni ősszel volt, így még tartottuk a kapcsolatot valamennyire (a barátokkal persze azóta is, de akkor még a semlegesebb emberkékkel is). Persze egyből elkezdtek pletykálni, h biztos terhes lettem. Mikor ezen túl voltunk, mert eltelt 4 hónap és még mindig nem volt pocakom, akkor jött az, h a pénzért csinálom. Hát nem mondom, hogy jól esett, de mondjuk mindig is szar osztályom volt, 4-5 embert leszámítva senkit nem neveztem volna onnan soha barátnak.

A fősulin ellenben tök jól fogadták a csoporttársaim, többnyire 30-40 közötti házas emberek. Ők örültek, támogattak, dicsértek, hogy milyen jó, h van ilyen komolyan gondolkozó lány is. :) A munkahelyemre 21 évesen kerültem, ott is néztek nagyokat, h xNÉ??? a nevem. :D De pár hónap után látták, hogy tényleg normális a kapcsolatunk, semmivel sem kevesebb vagy felszínesebb, mint az idősebbeké. Azóta már azt is megkaptam többször is, h bár az ő lányuk lenne ilyen mély kapcsolatban. :)

Szóval szerintem tök változó, hogy hogy reagálnak rá emberek. :)