Van esély a békülésre? Jogos volt mindez?

Elnézést, hogy ide írom, nem vagyunk házasok a barátommal, de szeretném kikérni tapasztaltabb emberek véleményét erről a helyzetemről, előre is köszönöm a türelmét annak, aki végigolvassa.

Tegnapelőtt összevesztem a barátommal a házimunka miatt, ráadásul anyám is pont itt vendégeskedett, aki még jobban olajat öntött a tűzre, meg ott hajtotta a barátomnak, hogy "addig keress más nőt, amíg nem késő", meg anyám szerint nem létezik olyan férfi, aki kiveszi a részét a házimunkából (ugyanis én is és a barátom is dolgozunk), mire én példának felhoztam a munkatársaimat, a barátom pedig erre rögtön féltékeny lett, hogy "akkor járjál valamelyikkel".

De én meg nyugodtan hallgassam, hogy az ő női munkatársai, hogy viszik neki a spontán ajándékokat, meg ha már tüsszent akkor rohannak 8-an zsebkendővel meg gyógyszerrel hozzá, én meg mekkora bunkó vagyok, hogy nem (de az persze jó volt amikor vettem neki gyógyszert meg teát főztem neki).

Nem szólt hozzám azóta, így ma írtam neki smseket, hogy ne veszekedjünk, szeretem és béküljünk ki, fel is hívtam telefonon, aztán munka után vettem neki egy nagy gyrost, mert azt imádja. Örült neki, úgy tűnt, hogy minden oké lesz, erre azt mondja, hogy szombaton megy a fiúkkal bulizni. Úgy volt, hogy én is megyek, mert már hónapok óta csak lerázást kaptam, hogy "jaj most kanbuli", "jaj most inkább ne gyere", kérdezem, hogy most miért ha mást beszéltünk? Erre azt mondja, hogy ő lecarja mit csinálok, menjek bulizni azzal a munkatársammal, aki a mintapasi az én szememben. Mondtam neki, hogy én vele akarok lenni, meg nyilván azért vagyok vele és nem mással, mert szeretem. Erre a válasz: "hát te már rég nem vagy velem".

Itt elpattant nálam a húr, bezárkóztam a hálószobába és elkezdtem sírni. Ő meg még utánam jön, hogy "sírjál is, most átérzed azt, amit én éreztem". Aztán csöngetnek, anyám jött át... Látta, hogy én ott sírok, kérdezi, hogy mi a baj? Mondtam, hogy azért mert XY (a barátom) nem békül ki velem... Anyám ránéz a barátomra, megkérdezi, hogy miért nem akar kibékülni, a barátom pedig azt feleli, hogy azért, mert nekem ott vannak a munkahelyemen a pasik, azok jobbak őnála, járjak azokkal. Anyám meg erre NEM SZÓLT SEMMIT, hanem még nekiáll pakolászni meg dumálni arról, hogy ő ma mit csinált...... És még nekem esik, hogy én mit bőgök, meg elkezdett sértegetni.... Na erre elküldtem, hogy ha nem tetszik valami, akkor kívül tágasabb... Mire ő vérig sértődött és elment, utána meg még nekem esik a barátom, hogy !ÉN! hogy lehetek ilyen szívtelen dög, hogy elküldöm az anyámat!!!!

Ja, és amúgy hallottam még, ahogy a hátam mögött az ajtóban kitárgyaltak:

Anya: És hogy vagy?

Barátom: Jobban vagyok már, de még nem az igazi. X-hez (hozzám) nem nagyon szóltam tegnap, ma meg írogatott, hogy így szeret úgy szeret.

Anya: Fúú, én nagyon szégyellem magam miatta!

Barátom: Nem kérdezi meg hogy hogy vagyok, munkahelyemen adtak a lányok krémet az orromra, mert már nem bírták nézni hogy szenvedek, meg betegen dolgoztam, X-t nem érdeklem én egyáltalán.

Anya: Szerintem egyedül kellene élnie, sajnos ilyen, de azért bízom benne hogy fog változni, majd lassanként megérti a dolgokat...