Szerintetek is furcsa ez, nem így kéne csinálnunk? Rossz feleség vagyok emiatt?

Én nem gondoznám az enyémet. Amikor kórházban volt sem látogattam meg és nem szeretném azt sem, hogy ő gondozzon vagy látogasson engem.

Amióta a párommal vagyok csak bäszogat, voltam már ingyen élő hülye kva is.. Ok nélkül... Tehát részemről ott rohadhatna meg ahol van. :)

Tényleg durvának érzem, hogy 2014-ben még mindig itt tartanak emberek: a nő köteles ellátni ezt meg ezt a feladatot, ha a férfi csinálja, akkor az csoda és áldott angyal...A saját anyjáról van szó!

Férfiként írom ezt, mert sokszor hallom, hogy panaszkodnak egyesek, munka mellett alig jut idő háztartásra, jaj a férj meg nem segít. DE amíg ilyen középkori állapot uralkodik sok nő fejében - feleség köteles ápolni férje édesanyját, de a férj az egy áldott szent, ha ezt megcsinálja-, addig ne csodálkozzon senki.

11-es vagyok, a véglény. Köszönöm ezt a megtisztelő jelzőt. Sosem venném magunkhoz anyósomat, mert kifejezetten gonosz, végtelenül rosszindulatú személyiség. Hazudik, mocskolódik és manipulál mindenkit maga körül.

Nem részletezem milyen húzásai voltak.

Már 83 éves, ha bármilyen egészségügyi probléma lépne fel, megfizetném a legjobb, akár odaköltöző ápolót. De, hogy a családom lelki, majd fizikai egészségét nem tenném kockára érte, az hétszentség.

Ha szeretném, ha engedte volna magát szeretni és viszont szeretne bárkit is, nem lenne kérdéses, hogy saját szobát és teljeskörű kiszolgálást kapna, magam mosnám ki abból, amiből ki kell mosni. De így nem. Véglény vagyok, de áldozati birka nem.

# 24

Végre valaki nem azt mantrázza nő létére "de ez a nők dolga".

Egyszerűen nem látom, hogy mi az a feladat, amit ebben az esetben a nemi szervekkel kellene ellátni, tehát nem értem, hogy ez miért női vagy férfi munka...

Szerintem az a természetes, hogy a szülőmet, aki engem idején etettet, ápolt, fürdetett és kimosott abból, amiből ki kellett, én látom el, ha segítségre szorul.

Miért lenne ez a nejem dolga, ha nálunk így alakulnának a dolgok? Persze a segítség jól esik, társak vagyunk, de nem a cselédem, neki sincs több szabadideje, mint nekem. Nyilván, ha az ő szülei kerülnének ilyen helyzetbe, akkor segítenék abban, amiben tudok, de nem hiszem, hogy a feleségem tőlem várná el, hogy most én gondozzam azt, aki annak idején őt gondozta.

40F