Kisgyerekes házasok, hogy oldjátok meg, hogy egymásra is maradjon időtők, energiátok?

Gyerek lefekvése után.

Minden második hétvégén csak a mienk, a nagyszülők elviszik a gyerekeket magukkal.

8-kor alszik a babám és reggelig.

És gyakran utazunk hétvégére el 2 hetes korától és ott még minden új, nagyon jól el van egyedül olyankor, eljátszik magának reggel/délelőtt is + nagyszülőknél a nagyszülőkkel is.

Mindenkinek arra van ideje, amire szán.

A többi az csak kifogás keresés.

Kicsiként ki lehet játszani a lopott időt, később meg ott az óvoda, a'la gyermekmegőrző.

Amikor látom, érzem párom fokozódó idegi állapotát próbálok közeledni feléje. Avval tisztában vagyunk, mindkettőnknél van egy pont, mikor már elszakad a cérna. (kiéhezik az kétszemélyes programokra, ill. a szexre)

Próbálunk odafigyelni, hogy ne csupán éjjel legyünk kettesben az ágyban, hanem nappal is.

Nem sok lehetőségünk van. Mint a legtöbb házaspár, mi sem tudjuk lepasszolni a csemetéket. Ezért, ha közös programot akarunk, akkor napközben kell megejteni, mikor óvodában, iskolában vannak a csemeték.

Nálunk havonta egy-két alkalom jön össze. Egy mozi, egy séta, egy vendéglőben eltöltött ebéd.

Sokszor annyira kevés az időnk, hogy munka közben két ügyfél között futunk össze. Szervezés kérdése!

Hazánkban kifejezetten rosszak a házasok ilyen irányú lehetőségei. A legtöbb válás erre vezethető vissza! Nálunk nagyon gyerekcipőben jár a bébiszitter megoldás. A házasok nem dolgoznak a kapcsolatuk javításán, feltüzelésén, inkább hagyják fokozatosan kihűlni. Mint gépiparban a TMK (Tervszerű Megelőző Karbantartás) a házasságban is valami ilyesmire lenne szükség. Addig javítgatni, foltozgatni, amíg csak apróbb hibák vannak, evvel megelőzve a nagyobb problémákat.

Sajnos egy elhidegült kapcsolatot már nagyon nehéz rendbe hozni. Akkorra olyan nagy a szakadék a két fél között, hogy általában válás lesz a vége.