Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek a helyemben? A menyasszonyom terhes a közös gyermekünkkel és megvágta magát!
Ma konkrétan arra jöttem haza, hogy összevagdosta a karjait és a combjait elég csúnyán, tehát nem csak karcolások, szerencsére a hasát nem bántotta. Nagyon kiakadtam és ráüvöltöttem, hogy mégis hogyan gondolta ezt? Mert nem csak magát veszélyeztette (túl mély vágás, vagy fertőzés), hanem a picit is. Nekiállt hisztizni, hogy ahelyett, hogy megnyugtatnám őt, kiabálok vele. Inkább elmentem sétálni. Közben felhívott a testvére, hogy mekkora szemét állat vagyok, hogy ordibálok a nővérével és baja lehet a babának is. Csak a drága elfelejtette elmondani neki, hogy miért is kiabáltam, így a testvére némi kétkedés után nekem adott igazat.
Régen vagdosta magát, évekkel ezelőtt, de legyőzte. Néha említette, hogy megtenné újra is, de ilyenkor mindig biztosítottam, hogy mellette állok maximálisan bármiben, csak nehogy baja legyen.
A baba nem tervezett volt, viszont nagyon örült neki, egyből eltervezett mindent, a babaszobát, a lehetséges neveket, kis ruhácskákat nézegetett, tehát minden tökéletes volt, ma meg erre érek haza.
Most éppen a konyhában duzzog, hogy gonosz voltam vele. Nem képes megindokolni, miért tette.
A húszas éveink közepén járunk, stabil kapcsolat, lassan 6 éve vagyunk együtt, jövő évre terveztük a házasságot, csak becsúszott a bébi. Anyagi problémáink nincsenek, a baba is egészséges. 15 hetes terhes amúgy.
Ti mit tennétek a helyemben?
Pszichiátriára, kényszergyógykezelésre az ilyennel. Nem hogy gyerek.
Fogadjunk, hogy "elfelejtette" megmondani neked, mielőtt terhes lett, hogy már kezelések alatt állt titokban?
Te szegény, nem tudod kit veszel a nyakadba.
Na, most aki ennyire saraz, hogy nem állok mellette, meg miért kiabáltam vele, az megmondaná, hogy mit érezne és hogyan reagálna, hogy ugyanez megtörténne vele? Persze, tudom, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de elborította az agyamat a méreg, mert féltettem őt és a gyermekünket.
De igen, mellette állok. Nem ez alapján az egy dolog alapján kéne megítélni.
A sötét középkort idéző válaszok mutatják mennyire tudatlanok az átlagemberek és miért is dívik az áldozathibáztatás...a vagdosás egyfajta figyelemfelkeltés és sokan azt hiszik, a sebgyógyulással a lelkük is gyógyul. Rengetegen vagdossák magukat...hugom is anno. Szüleim csak lecseszték, amikor kiderült, én vittem el pszichológushoz.
Az hülyeség, hogy a hasába vágna...
Ne haragudj, de miközben azt írod, mellette állsz, már most azon gondolkozol, hogyan tartsd majd távol a gyereketektől. Szerintem nagyon jó eséllyel szülés utáni depressziója is lesz, és az tényleg olyan állapot, ami a babát is veszélyezteti.
Én is csak annyit tudok mondani, hogy mindenképpen vedd rá pszichológusi kezelés igénybevételére, hátha csökkenti ennek esélyét, és arra is készülj fel, hogy lehet, célszerűbb lesz neked otthon maradni a babával, legalábbis nem túl sokat magukra hagynod őket, ha kialakul nála ez a depresszió.
Szerintetek miért nem normális, hogy meg akarom védeni a gyermekünket? Természetesen csak abban az esetben, ha ez újra előfordul, vagy bántja a picit. Ez csak a legvégső lehetőség, és mint mondtam, holnap megyünk pszichológushoz.
Egyébként már szóba áll velem, nemrég jött ide, hogy nagyon haragszok-e rá. Elmondtam neki az érzéseimet, meg a gondolataimat, és most úgy néz ki, hogy lassan lenyugszanak a kedélyek. Holnap még úgyis átbeszéljük tiszta fejjel.
Okként pedig azt mondta, nem tudja, mi ütött belé, vagy mi késztette. Teljesen automatikusan csinálta, egyik pillanatban még olvasott, a következő emléke az, hogy a fürdőszobában nyiszálja magát. Eszében sem volt, hogy ezzel veszélyeztetheti a babát.
Vagdosóként mondom: a gyereket nem bántaná. Ez a benne felgyülemlett agresszió önmaga ellen fordítása. Ami feszkót mások a napi söröcskéjükkel vezetnek le, azt ő így.
Persze, hogy azt mondta, hogy vagdosná magát. Semmit nem segít, ha mellette vagy, ha önmagával nincs tisztában. Ez egy baromi jó feszültséglevezetés. Olyan, mintha régen alkoholista lett volna, és részegen fetrengve találtad volna otthon. Csodálkoztál volna?
"Melletted állok. Melletted állok." Ja, amíg nem történik meg olyan dolog, amikor tényleg mellette kellene állni. Elméletben mindenki nagyon támogató... Most kellett volna megmutatni, hogy mellette állsz. Ehelyett leordítottad a haját és jól otthagytad. Húú, de számíthat rád...
Semmi mást nem hajtogatsz, csak így a gyerek meg úgy a gyerek, jajj mi lesz.. És mi lesz a menyasszonyoddal? Az nem izgat... ? Az nem izgat, hogy egyszer arra mész haza, hogy felmetélte a csuklóját a kádban, de a gyereket nem bántotta és akkor ez így oké? Mi a nőd, egy keltetőgép?
De, érdekel, hogy mi lesz vele. Viszont egy kisbaba teljesen ránk van utalva és mi vagyunk érte felelősek, míg neki csak a segítő kéz kell.
Igen, mellette álltam egészen eddig, és most sem szándékozom magára hagyni. Ezalatt a majd' 6 év alatt volt elég sok húzós dolog, amiket ketten megoldottunk, átvészeltük. Soha nem hagytam magára. Ha rosszul érezte magát, netán bántani akarta magát, ha kellett az egész éjszakát átbeszélgettem vele, ha kellett ugrottam, de sosem hagytam magára. Viszont mindig szólt, ha bántotta valami, most viszont jelét sem adta. Reggel még jókedvű volt, mosolyogva mesélte mit tervez mára és hogy mennyire boldog, ennél tökéletesebb életet nem is kívánhatna. Amikor baja szokott lenni, merőben másmilyen, ismerem azt az oldalát is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!