Ti mit tennétek a helyemben? A menyasszonyom terhes a közös gyermekünkkel és megvágta magát!

Ma konkrétan arra jöttem haza, hogy összevagdosta a karjait és a combjait elég csúnyán, tehát nem csak karcolások, szerencsére a hasát nem bántotta. Nagyon kiakadtam és ráüvöltöttem, hogy mégis hogyan gondolta ezt? Mert nem csak magát veszélyeztette (túl mély vágás, vagy fertőzés), hanem a picit is. Nekiállt hisztizni, hogy ahelyett, hogy megnyugtatnám őt, kiabálok vele. Inkább elmentem sétálni. Közben felhívott a testvére, hogy mekkora szemét állat vagyok, hogy ordibálok a nővérével és baja lehet a babának is. Csak a drága elfelejtette elmondani neki, hogy miért is kiabáltam, így a testvére némi kétkedés után nekem adott igazat.

Régen vagdosta magát, évekkel ezelőtt, de legyőzte. Néha említette, hogy megtenné újra is, de ilyenkor mindig biztosítottam, hogy mellette állok maximálisan bármiben, csak nehogy baja legyen.

A baba nem tervezett volt, viszont nagyon örült neki, egyből eltervezett mindent, a babaszobát, a lehetséges neveket, kis ruhácskákat nézegetett, tehát minden tökéletes volt, ma meg erre érek haza.

Most éppen a konyhában duzzog, hogy gonosz voltam vele. Nem képes megindokolni, miért tette.

A húszas éveink közepén járunk, stabil kapcsolat, lassan 6 éve vagyunk együtt, jövő évre terveztük a házasságot, csak becsúszott a bébi. Anyagi problémáink nincsenek, a baba is egészséges. 15 hetes terhes amúgy.

Ti mit tennétek a helyemben?