Miért ilyen velem a férjem? 9. hetes terhes vagyok, a második gyermekünkkel. Ő szerette volna már nagyon a másodikat, én sokáig vonakodtam. Most h itt van a pocakomban. Megváltozott az életünk. Mit tegyek?

szia!

elöször is nyugodj meg!nem szabad idegeskedni.probálj a férjeddel beszélni mond el neki hogy nem jól viseled a terhességet, és értse meg hogy nagyobb türelemre és szeretetre van most szükséged!te is este probálj meg egy kissé a kedvében járni, kérdezd meg mi a baj mondjuk a munka helyén.és remélem rendbe jönn a dolog lényeg hogy rendbe jöjjönek a gondok.

jó baba várást!és meséld el mi volt

Nem tudom, hogy bírod ezt idegileg, én sem nagyon bírnám. Neked most nyugalomra van szükséged, nem csicskáztatásra, stb... Szerintem túlzásba viszi a dolgokat a férjed, lehetne ő is megértőbb! Ha fáradt, vagy munkahelyi gondja van, netán anyagi, vagy más érzelmi, akkor szólhatna neked, dumálhatnátok róla, ahelyett, hogy rajtad vezetné le a feszültséget. Próbálj meg vele leülni nyugodtan, higgadtan többször is átbeszélni. Ha az istennek sem változik meg, én pakolnék, és húznék anyukámékhoz, már csak a baba miatt is, hogy nyugodtabb környezetben legyek, mert tényleg el lehet vetélni a sok idegeskedés, stressz, sírás miatt.

Hány hetes vagy?

Szia

Szegény nagyon sajnálom, hogy így alakul a helyzeted. lehet az lenne a legjobb, ha egy rövid időre haza mennél anyukádékhoz, hogy megnyugodj. Nehogy valami baj legyen a sok idegeskedés miatt. Lehet, hogy pont ez kellene a férjednek, hogy észhez térjen és rájöjjön mit is veszít ha ti nem vagytok vele. Szólj neki, hogy neked most pihenésre van szükséged, szeretnél mindent megtenni a picitekért ezért elmész egy kis időre, olyan helyre ahol segítenek neked, támogatnak és nem csak szolgának tartanak. Szerintem így eldőlne, hogy mi is van a férjeddel.

Ne gondolj egyből arra, hogy van valakije. Lehet csak megijedt, az új helyzettől és fél, hogy nem fog helyt állni, mint apa és mint családfő.

Remélem sikerül megoldanotok a helyzetet. Sok sikert és sok boldogságot a picikhez

Szia!

Majdnem hasonló a helyzet nálunk is,annyi különbséggel hogy nálunk nem kell kiszolgálni.De megváltozott teljesen.Lehet én/mi is másképp vesszük fel a hirtelen helyzeteket.Sokszor én is azt gondolom,van valakije...

De az eszembe sem jut,hogy anyukámékhoz menjek a két manóval.Amilyen rózsát szakítunk,olyat szagoljunk,ha pedig nem megy semmiképp,akkor igenis el kell válni az utunknak.

Most úgy érzem,nem is érdekel,mikor hol mit csinál.Mikor jön haza stb.De nem is akarok neki/vele beszélni,megbeszélni mi van.Úgyis mindig azt a választ kapom,hogy nincs senkim,meg hogy a terhesség miatt vagyok ilyen nyűgös :((

na és? Tudta mivel jár,már 2 gyerkőcünk van.

De az is lehet hogy csak én/mi látjuk ennyire drasztikusan a helyzetet.

Bocs,ha untattalak,és talán nem is veszed hasznát a válaszomnak.Én mindenképp azt tanácsolom,hogy ne költözz,de ezt neked kell eldöntened,te vagy az adott helyzetben.

Kitartást,és sok sikert :))