Miért ilyen velem a férjem? 9. hetes terhes vagyok, a második gyermekünkkel. Ő szerette volna már nagyon a másodikat, én sokáig vonakodtam. Most h itt van a pocakomban. Megváltozott az életünk. Mit tegyek?

Nehéz helyzet az biztos! Véletlenül nem oroszlán a férjed?

na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy szerintem is ülj le vele, próbáld megbeszélni, hogy ez így nem mehet tovább, és nem a sírás miatt fogsz elvetélni, hanem miatta. VAgyis ha úgy vesszük, akkor igen a sírás miatt, de az meg miatta van. Ez a lányodnak (remélem, jól emlékszem lányod van) sem jó, és a babának sem. Valaki már esetleg a szüleiden kívül nem lenne? Egy jó barátnő, vagy testvéred? De ha más nincs,akkor meg menj a szüleidhez. Azután hátha elgondolkozik, és rájön, hogy tényleg el is veszíthet benneteket. (én nem hinném, hogy lenne bárkije is, bár ezt sose lehet tudni)Aztán ha mégis sikerülne kibékülnötök, akkor meg a szüleidnek sem lehet kifogása az ellen, hogy szeretnéd, ha a gyerekek az apjukkal együtt nőnének fel. Persze ne ugorj rögtön a nyakába, ha majd utánatok megy/felhív. VAgy választhatod még a házon belüli különválást is (akkor nem kell a szüleidhez menni) csak az is ki fog készíteni. Nehéz, az biztos. (egyébként azért kérdeztem, hogy oroszlán-e, mert azok ilyenek, totálisan! Utálják, ha párjuk, akit kiválasztottak maguk mellé - és az csakis olyan ember lehet, aki "méltó" erre a "feladatra" - az elhagyja magát. Még ha olyan okokból kifolyólag is, amiről egyáltalán nem tehetnek. Persze ez nem kifogás!!!!)

Igen, kerekedjetek fel! Még mielőtt nagyobb baj lesz.. :(

Majd jelentkezz!