Nagy hülyeséget csináltom, hogy "elengedtem" a férjemet sörözni egy kolléganőjével?

Ezek szerint én iszonyatos feleség vagyok. Soha, de SOHA nem jut eszembe "elkérdezkedni" bárhová a férjemtől; megkérdezem nem probléma-e ha megyek, de azt is inkább udvariasságból, vagy hogy ne húzzam véletlenül keresztbe valami tervét. Sajnos az idő múlásával megváltoztak a szokásaink, ő otthon ül, én pedig élek. Meg tudtuk oldani válás nélkül.

Ő boldogan eljátszik otthon a számítógépen (addig sem zavarom közben), én pedig eljárok házibuliba, sörözni a haverokkal (urambocsá' szinte mind férfi), bandázni, zenekari próbákra, koncertekre.

Még sosem volt problémánk a dologból, pedig gyakran előfordul, hogy spontán, egyik percről a másikra indulok.

Emellett olyan közös programokat szervezünk, amit mindketten szívesen csinálunk, illetve ő is arra megy, amerre akar. Értelemszerűen a megcsalás nincs benne a pakliban... ha mégis, azt rövid pórázon is meg lehet oldani (és valószínűleg akkor nagyobb is az esély rá).

Lehet kívülről furcsának tűnik, de pont ezzel a szabadsággal működik jól az egész kapcsolatunk. Pláne, hogy bőven elkerüljük azokat a feszengős, "csak azért megyek, mert muszáj" eseményeket, amiket kb. mindenki utál.