Milyen előjele lehet annak, hogy valaki megüsse/megverje a házastársát?

Bűbáj kedves másokhoz, mindenki a legjobbakat gondolja róla, neked mégis van valami ami nem tetszik. Valami megfoghatatlanan, valami gyanús.

Aztán kibújik a szög a zsákból, de nem tudod elmondani senkinek, mert már se barátod, se családod mindenkit elmar tőled. Majd nem értik mi a bajod ezzel az aranyemberrel, aki olyan édes, így csak te lehetsz a hülye

de jól leírták előttem amit gondolok :)

annyit hozzáfűznék, hogy ez az "értelmesebb" agresszívje, mert van olyan profi, hogy valóban a végén neked nem fog hinni senki, mert milyen egy tökéletes ember, tehát a balhékat csak 4szemköztre időzíti és valóban minden önbizalmad szépen lassan tönkre vág, hogy azt hiszed már, hogy kutyának sem kellessz és örülhetsz, hogy ő egyáltalán veled foglalkozik, ebben a folyamatban tesz meg veled egyre többet és több rosszat

a primitívebb agresszorokon kitűnik olyanokból, hogy pl társaságban témájuk, hogy az asszony tényleg verve jó e (hacsak poénból is, de a lényeg, hogy beszél róla, foglalkoztattja a téma), másik, nem egyszer hivalkodik az erejével is (úgy megütöttem, azóta ferde az orra), vagy társasjátékban nem tud veszíteni, fellöki az asztalt, vagy hasonló, meg stb

de mindkettőben közös, hogy amikor odáig eljutnak, hogy megengedik maguknak hogy kézzel illessék a párjukat, az már a totális tiszteletlenség, elhidegülés, nem szeretés szakasza, csak szakítani gyengék, merthát mégiscsak kell valaki.

Sziasztok!

Férfi vagyok és szeretném ha véleményeznétek a helyzetemet (főleg nők).

Előljáróban leszögezem, hogy sohasem ütöttem meg nőt és úgy kb 13 éves korom óta semmilyen élőlényt egyáltalán (általános iskolában néha azért bunyóztam, ezért mondom).

Sosem érzek késztetést hogy domináljak és inkább behódoló típus vagyok az emberek között, és úgy érzem nem tudnék senkire kezet emelni, sőt, előző barátnőm volt hogy ütlegelt és akkor se csináltam semmit.

Ellenben amit írtatok az kétségbeejtett és elkezdtem aggódni.

Igaz rám, hogy "tündibündin" viselkedek egy kapcsolatban. És sajnos az is igaz rám, hogy gyakran megvagyok győződve az igazamról. Az alapvetően nem szokott felidegesíteni, ha valaki nem ért egyet velem (leginkább nem is érdekel) Ellenben ha a barátnőm teszi ezt, másképp csinálja és belebukik akkor ideges szoktam lenni és randán beszélek vele... Emellett nem vagyok valami türelmes (magammal szemben sem) elvárom magamtól és másoktól is hogy mindent elsőre megértsen(k) és jól csinálja(m).

A helyzet az, hogy a barátnőm teljesen más környezetből való mint én. Amikor megismerkedtünk nem voltak barátai, munkája és eléggé elveszett volt. Ellenben nekem sok barátom, jó karrierem és rendezett életem vam.

Amióta együtt vagyunk igyekeztem nála a dolgokon javítani:

Pl fejezze be a fősulit, kipofoztam az önéletrajzát, lett jó munkája, önbizalma és bíztattam hogy barátnőzzön mert hogy "szerintem minden nőnek kellenek csajos barátnők" tehát a közös barátokon kívül legyenek valakijei akiket én nem ismerek. Ezek rendre meg is valósultak szerencsére, ellenben még mindig nem érzek elégedettséget. Most is folyamatosan nyomom hogy kéne fejlődni tovább, tovább.

Az egésznek picit olyan beütése van mint amikor a szigorú szülő egyengeti a gyermeke életét és inkább jár a hibákért szidás mint a sikerekért dícséret.

Mi a véleményetek? Agresszív hajlamra utal ez? Eléggé megijedtem most... Mit tegyek?

Én 29/F ő 26/N és 2,5 éve együtt...

Úgy látszik, valóban az a tipikusabb, hogy a férfi a fizikai agresszor, legalábbis az eddigi hozzászólások alapján. A nő meg máshogy agresszív, lévén fizikailag a gyengébb fél, megpróbál a szájával, viselkedésével manipulatív módon agresszív lenni, mert máshogy nem tud.

De én azért találkoztam ellentétes tapasztalattal is, lehet, hogy csak az én környezetemben lévő nők ilyenek, de mégis:

Amikor a nő akarja irányítani a férfit, elmarni a barátaitól, hogy ne lehessen szabadideje, külön töltött ideje. Amikor a nő akar papucsot csinálni a férfiból. Amikor a nő akarja a saját értékrendjét ráerőszakolni a férfire, megmondani neki, mit csináljon, mit ne. Amikor uralkodni akar a férfin, elnyomni őt. Lehet, hogy kevésbé tipikus az eddigi hsz-ok fényében, én mégis nagyon sok ilyen nőt láttam a környezetemben.

Ad abszurdum még olyan is előfordult, hogy a nő ütötte meg a férjét!!!

Csak, hogy egy ellenpéldát is hozzak, na erre várnám a véleményeket!

Apám mindig azt mondta, ha egy férfi egy vita hevében falhoz, földhöz vág valami tárgyat, beleüt a falba, kiveri az ablakot, akkor menekülj. Mert a következő te leszel! Egyszer majd nem lesz ott semmilyen tárgy, vagy egyszer majd Rád lesz mérges.

Sokáig nem hittem el, szerencsére alapvetően a szüleim házassága normális, az apám jó ember, ezért csak egy ilyen fiúval hozott össze a sors. Azzal nem hittem apámnak, mindig mentegettem a fiúmat, hogy "áh, csak ideges", "áh, csak feszült", "engem sose ütne meg, csak másokkal agresszív és a falat üti". Aztán a nővérem megkérdezte, hogy "szivem, mi üvöltünk egymással és verjük a falat, ha idegesek vagyunk? nem. szükséged van neked egy nem normális emberre?" És igaza volt, egyszer megszorította a karomat, én meg leléptem.

Azóta szintén csak normális párkapcsolataim voltak, de jó volt egy suttyóval is megtapasztalni, milyen az élet. :)

27n

Az én volt párom zugivó volt.

Imádtam,èletem elsô szerelme volt.Mindenki úgy ismerte,hogy egy bûbàj ember,kedves aranyos,kenyèrre lehet kenni.

Vèletlenül teherbe estem,összeköltöztünk,egy álom volt.Rózsák,romantik,miegymás.

Aztán jött a pokoli fèltèkenysèg.Nem sminkelhettem magam,nem járhattam normális ruhákban.Mèg ekkor sem tudtam,hogy iszik.

Egyik èjjel felèbredtem,sehol nem volt,majd hazaesett,rèszegen

Mikor finoman számon kèrtem,vègigvert a lakáson,az utolsó pofonnál elájultam. 12hetes terhesen.

Ezután terápiàra ment,èn hazaköltöztem.

Gyôgyszert szedett,minden normálisnak látszott,megszületett a fiam.

pár hètre rá,megjelent,mert fel akart köszönteni a nèvnapomon.

Ekkor vert meg másodszor,mert nem engedtem be a gyerekhez rèszegen.

Ezután hazament,ès elvágta az apja torkât. Most sitten van,ahol mindenki szerint èn vagyok a mocsok,mert hát az egy áldott jó ember...

Azóta van egy csodálatos párom,már 3ève. Hatalmas ordítós vitáink vannak,amimen utána jót röhögünk.Azt hittem,már semmi bajom nincs.

Aztán egyszer vèletlenül megcsapott ( tènyleg vèletlenül. Meghalt az öccse,aludt,benyugtatózva,rosszat álmodott,hadonászott,ès ahogy kelteni próbáltam,kaptam egy maflást) orvost kellett hívni,olyan pánikrohamot kaptam.

Aztán van olyan eset is,mikor a nô szó szerint kiprovokàl egy pofont. Egyik barátunk ez felesège nem normális. Ha èpp kedve támad,kotkodál,csipog,fetreng a földöm visítva ( pedig 38..)

Mikor a barátunk bejelentette hogy elköltözik, a nô ráugrott,csípte karmolta ès kiharapott egy darabot a fülèbôl. Emberünk egy higgadt,nyugodt ember,de bizony asszonypajti kapott egy sallert. Szerintrm jogosan.

Szerintem nagyon kevés olyan eset van, amikor az ember "jogosan" üti meg a gyengébbet, de ilyen esetben (utolsó) én sem tudom, mit lehet még csinálni. Más: vannak nők is, akik visszaélnek azzal, hogy a férjük nem ütné meg őket, és csépelik őket, ahol érik. Sajnos tudok olyan példát, ahol a férfi képtelen volt kilépni az agresszív kapcsolatból, mert akkor a gyerekeit is ott kellett volna hagynia, és végül összeomlott, öngyilkos lett.

Aggódó férfi: szerintem te nem agresszív vagy, hanem maximalista és atyáskodó. Én ugyanez vagyok nőben, de mindenkinek jót akarok, még akkor is, ha néha rosszul. De ez inkább előbbre viszi a kapcsolatot, mint hátráltatja. Azok az emberek, akikről írtunk szerintem alapjaiban lelki sérültek, olyan felnőttnek, akinek normális élete volt fiatalon, ritkán jut eszébe ilyen eszközökkel élni később. Sajnos bármilyen igazságtalan, akit bántalmaztak gyerekkorában, vagy egyik szülője megütötte a másikat, és domináns-erőszakos személyiséggel bír, gyakran akkor is agresszor lesz belőle, ha egész életében el akarta kerülni. Nem látta sehol, hogy lehet még kezelni a problémákat, és talán nem is érdekli, mert így egyszerűbb.

Én mindig ugy gondoltam hogy szánalmas dolog olyet tenni..

De már máskép látom..van aza nö aki meg érdemli!!!