Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vannak itt régóta házas emberek?
Még nagyon fiatal vagyok, kérlek ne ítéljetek el a félelmeim miatt. Mint általában mindenkitől, tőlem is folyton kérdezgetik barátok, ismerősök, hogy mi a helyzet fiú ügyben. Én ilyenkor mindig zavarba jövök, mert van bennem egy hang ami tűzzel vassal tiltakozik a párkapcsolat ellen. Úgy érzem, hogy a hosszú házasság, vagy élettársi kapcsolat, csupán kötelesség és állandó megfelelés kényszer. Olvasom itt is, meg más helyeken is, hogy mitől nő a nő, vagyis milyennek kell lennem ahhoz, hogy egy férfi nőként nézzen rám. Írják sokan, hogy "legyél csinos több év együtt élés után is! Vigyázz az alakodra.! Ne hanyagold el az ágyban gyerek, munka, háztartás mellett sem! stb. Ha pedig nem tartod magad rendesen karban, akkor ne csodálkozz, hogy elhagy egy fiatalabbért." Velem az a helyzet, hogy még ebben a korban sem tudok mindig nőies lenni. Most még lehetne szépnek, legalábbis átlagosnak nevezni, de csinosnak semmikképpen. Félek attól a helyzettől, amit már sokszor láttam, hogy több év együttélés után egyszer csak azt mondja a férj, hogy kihűlt az érzés. Azt is mondják, hogy néhány esetben ha bármit csinálok, akkor is kihűl, mert nem én vagyok az igazi neki, csak az elején ezt még nem tudta. És természetesen ő erről nem tehet, mert ki tudná irányítani a saját érzéseit? De én akkor is elszenvedem a dolgot, ha nincsen bűnös! Magamnak így teljesen jó vagyok, ahogy vagyok, miért álljak önként "bíróság elé"? Azt hiszem totál padlóra küldene, ha azt kéne hallgassam, hogy "szívem, jó volna, ha leadnál pár kilót. Szülés előtt sokkal szexisebb voltál!"
Mai napig úgy gondoltam, jó nekem örök időkig magányos farkasként, amúgy sem vagyok egy közösségi ember. De holnap indul a tanév és messzire megyek a családtól, az ország másik végébe. Nekem csak barátnőim vannak, akiknek megvan a saját életük. Tudom, hogy szörnyen magányos leszek, tavaly is ez volt. Míg mások a barátjukkal csevegnek telefonon, én kire gondoljak a kolesz szobában?
válasza:Nem kell félni, ez mindkét részről meg kell legyen, tehát nyilván maradj igényes gyerek, munka mellett is, de a férjednek sem kéne elhagynia magát.
Sajnos nagyon sokan rettenetesen meghíznak, eligénytelenednek egy idő után, megkeseredettek lesznek és ekkor jön a másik fejébe a kérdés, hogy lehetne-e jobbat találni. Ezt kéne megelőzni és kielégíteni a másikat az élet minden terén.
válasza: válasza:42 éves vagyok, és 22 éve házas :)
A mi kapcsolatunk sosem volt megfelelési kényszer, sem kötelesség. Van gyerekünk is, és nem híztam el. (na jó, 5-6 kg súlyfeleslegem azért van).
Nekem az a tapasztalatom, hogy minél fiatalabban találja meg valaki a párját, annál tovább tart általában. Sok sok ismerősünk van, 30-38 évesek, válogatnak, még keresik a nagy őt... :( Ilyenkor már sokkal nehezebb. Ne zárkózz be!
válasza:MI 26 éve vagyunk házasok, de soha nem volt megfelelési kényszermkezdettöl midnketten olyanok voltunk, amilyenek, a másik meg így fogadta el. Kötelesség valamennyire van, de nem kényszerszerüen, hanem önként vállalt feladatként.
Az igaz, hogy nem szabad elhanyagolni magad, de ez nemcsak nökre, hanem férfiakra is vonatkozik, viszont nem azt jelenti, hogy 40-50-60 évesen olyannak kell lenni, mint 15-20 évesen, hanem hogy odafigyelsz saját magadra (saját magad miatt, nem a másikért!), ápolt ,tiszta, igényes vagy. Az érzelmek meg csak akkor hülnek ki, ha nem volt tartós alapja hanem szexre vagy a kinézetre alapult. Ha az ember a lényeg, akkor lesz tartós a házasság.
válasza:Én már 10 éve vagyok házas de összesen 14 éve vagyok a férjemmel 16 éves korom óta.
Mi még mindig nagyon szeretjük egymást szinte ugyanúgy mint a legelején. Még mindig ölelgetjük, puszilgatjuk egymást egy nap többször elmondjuk egymásnak, hogy nagyon szeretlek nyuszikám. Nálunk sajnos úgy néz ki nem akar összejönni a baba de ő így is nagyon szeret engem.
Hát azt el kell mondanom, hogy jó pár kilót felszedtem én is de csak azért mert boldogok voltunk, vagyunk.Néha viccesen szokta mondani, hogy miért nőtt meg a pocó de abszolút nem bántóan erre én is szoktam neki mondani és neked miért nőtt meg.
Mindennap nagyon hiányzunk egymásnak ha elmegyünk dolgozni.Mi tényleg nagyon szeretjük egymást. Szoktuk is beszélgetni, hogy vannak e még ilyen párok akik ugyanígy vannak de én úgy gondolom kell lennie.
Mi nagyon ritkán veszekszünk ha mégis akkor is csak én besértődöm valamin de hamar szent a béke. Az én férjem soha nem kiabált rám semmi csúnyát, soha nem csattant el egy pofon stb. Nagyon szeretek hozzábújni és még sorolhatnám én egyszerüen nagyon szeretem Őt de Ő is engem mert Érzem.
Ezt amúgy már sokan észrevették és "irigykednek" is egy kicsit ez miatt ránk egy picit.
Mi azt is megbeszéltük, hogy azért a megcsalást egyikünk se tudná megbocsátani a másiknak de ki tudja ennél benne kellene lenni a cipőben bár nem szeretnék.
Hát ennyi, szerintem ne maradj egyedül jó ha van kit szerethetsz hiszen nincs is annál nagyobb kincs a világon!
válasza:Bocsi hogy nem régi házasként (csak szűk 3 éve) házasként írok. Ha nagyon zavar, csak ugord át a válaszomat.
Nem foglak megtéríteni, és rábeszélni sem arra, hogy párt keress, ha nem akarsz, csak pár gondolatot osztanék meg veled.
Az élet, mint tudjuk nem habos torta. A legtöbb embernek nem csak úgy ölébe hullik a boldog párkapcsolat/házasság, nagy ő, hanem időbe telik rátalálni, és nem utolsó sorban sok sok csalódás vezet el addig a pontig amíg megismerheted az igazit. (Az esetek nagy többségében rögös az út)
Én is sokat szenvedtem és csalódtam, mire megtaláltam az igazit 24 évesen, 5 év után, de visszatekintve, azt mondom minden könnycsepp, fájdalom, szakítás, csalódás megérte!!!!! azért a boldogságért ami azóta van, hogy összejöttünk a férjemmel:)
Ha megismered az igazit, azt aki neked teremtetett, vele soha nem lesz megfelelési kényszer a kapcsolat, hanem egy nagy kupac boldogság lesz:). Ehhez nyilván a személyiségedhez passzoló, és ízlésednek megfelelő párt kell találni, ami nem könnyű, de nem is lehetetlen.
Mi babát ugyan nem tudunk vállalni, sajnos így alakult, de mi kettesben is boldogok vagyunk.
Én azt mondanám neked, hogy jól gondold meg, és ne add fel most, amikor gyakorlatilag alig kezdődött el az életed...
Ha lemondasz a szerelemről, azt később nagyon megbánhatod. Gondolj bele...az egy dolog, ha próbálkozol társat találni és végül nem sikerül, mint hogy meg sem próbáltad... Viszont ha nekimész a dolognak, minden esélyed megvan a boldogságra:)
válasza:Igen,vannak,pl.én.
27 éve vagyok házas,de már 29 éve együtt vagyunk.Fiatalon kerültünk össze,nekem ő volt az első...
és, szerintem már az utolsó is....
Azt nem mondom, hogy mindig,minden oké volt,sőt.Volt pár krízis,ez idő alatt, válni is akartam.
De most úgy gondolom, megérte együtt maradni.Nehéz lenne újra kezdeni egy másik emberrel, ha úgy adódna...
Bár még mindig fiatalok vagyunk, 46-47 évesek....:)
válasza:Biztosan at kell esned par csalodason, mire megtalalod azt, akivel osszeilletek. Akivel jo egyutt lenni, egy hosszu nap utan osszebujni, akivel dac- es vedszovetsegben lehetsz, akarmi tortenik, mindig szamithatsz ra. Kell egy ilyen ember az eletben :) Aki igazan szeret, akkor is szeret, ha szules utan hiztal par kilot, vagy ha reggel lat kocosan, egy szal poloban smink nelkul :)
11 eve vagyunk egyutt, de minden nap erezteti velem, hogy szeret, imad es csak en kellek neki.
válasza:Gyerekek ahogy látom itt a válaszokat ez a lényeg.
A Szerelem a legfontosabb egész életünkben, ezért élünk :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!