Igaz-e az, hogy "Mi emberek, a kozmosz automatái vagyunk és már nagyon régóta nem rendelkezünk szabad akarattal"?

Honnan szeditek ezeket az éktelen baromságokat?

Például miért ne lehetne szabad akarat, ha a "kozmosz asztronautái" vagyunk? Mi az összefüggés? Vag két külön tényt állapít meg?

Rám nem igaz, Súr, de lehet, hogy rád igaz és nem tartozunk egy kategóriába.

Ez egyébként már régóta gyanús nekem.

aanna

Van, amiben determináltak vagyunk- ezt nevezik SORSNAK (ide születtem ilyen anyanyelvet tanultam és még azok, amelyek nem az akarati döntésen múlnak) és van, ahol szabad akaratom van- ez a karma- választhatom a (rendszerint könnyebb)rosszat és a (rendszerint nehezebb)jót. És választhatom ,. hogy a fény-sötétség dualitást a FÉNY irányában hagyom el,haladom meg.

"a jó és rossz eredetileg nem volt "

Dehogynem, kedves békaember, kardinális kérdés a bűnbeesésénél. Ez volt a csábítás:

"és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak tudói"

A csel nagy: ,ert előtte nem volt duális a tudat!: tehát nem volt jó-rossz. A bűnbeesés a duálist tudat kialakulása.

A duális létszemlélet meghaladása - a megváltás, az üdv.

Arról írtam a FÉNY felé kell megtenni.

Nem könnyű, viszont nehéz.

aa

Automatái, kedves második, nem asztronautái.

Kérdező, szerintem nyilvánvaló, hogy külső erők hatására hozol döntéseket. Hiszen a "belső erők" is a külső erők hatására jöttek létre, így közvetve minden valaminek a következménye. Szóval nagyon egyszerűen megfogalmazva: közvetetten minden döntésed kiszámítható, determinisztikus, hiszen minden, ami vagy, az külső erők hatására jött létre. De közvetlenül nézve ettől még van döntési lehetőséged, mondhatni.

Egy egyszerű példával, én most eldönthetem, hogy kimegyeka konyhába inni egy pohár vizet, vagy sem. Senki és semmi nem határozza meg, csak az én döntésem. De azt, hogy milyen döntést hozok meghatározza a személyiségem, amit nem én formáltam, hanem a környezetem. Akkor nevezhetjük ezt az én döntésemnek? A döntés definícióján múlik, hogy igen vagy nem. Mindenesetre ha azt is mondjuk, hogy létezik szabad akarat, akkor is csak látszólagosan. A körülményeink valójában meghatározzák a döntéseinket.

Ami pedig a "már nagyon régóta " részét illeti a dolognak, az előbbiekben felvázolt elmélet lényege, hogy gyakorlatilag az ősrobbanás pillanatából minden azt követő esemény következik. Szóval ja, úgy 14 milliárd éve nem rendelkezünk valódi szabad akarattal.

"hogy kimegyeka konyhába inni egy pohár vizet, vagy sem. Senki és semmi nem határozza meg, csak az én döntésem. De azt, hogy milyen döntést hozok meghatározza a személyiségem, amit nem én formáltam, hanem a környezetem."

De a konyha is a pohár is a víz is stb a TE TUDATOD RÉSZE.

Az egész akció nem független TŐLED ! ! !

Tapasztaló alany->tapasztalás folyamat-> tapasztalás tárgya csak együtt van.

A folyamattal keletkezik az alany és a tárgy, egyszerre. A folyamat viszont a TE figyelmedtől függ. Ha nem figyelsz, nekimész az ajtónak, kiöntöd a vizet- szóval akkor nem egy valódi jelenlétbeli akarati döntés(sorozat van) hanem egy alany nélküli torz dolog. H figyelsz, és akarsz: felkelsz és elindulsz (ez nem nem menne, ha nem akarod)

Reggel, ha nem akarnál felkelni,nem mozdulnál ki a horizontális testhelyzetből, a fizika törvényei szerint.

Nem?