Igaz-e az, hogy "Mi emberek, a kozmosz automatái vagyunk és már nagyon régóta nem rendelkezünk szabad akarattal"?

Bizonyos értelemben soha nem lehetsz szabad, mert minden élőlényben vannak vele született ösztönök, és olyan tulajdonságok is aminek az adott lény soha nem lesz tudatában, így változtatni se tud rajta, mégis tudat alatt egy meghatározott irányba halad . Ha létezik is valahol szabad lény az számunkra a létezésnek egy felfoghatatlan típusa lehet .

A sok bunkóval meg ne foglalkozz, mert azon kevesek közé tartozol akik valóban gondolkodnak és a filozófiai dolgokat csak nagyon kevés ember érti ! :-)

@9, a pohár víz és a konyha nem a tudatod része. Ha engem megölnének, attól a konyha nem tűnne el. Ami a tudatom része, az a koncepcióm a konyháról. Az eltűnne, ha mondjuk most hirtelen meghalnék.

Az akció pedig persze hogy nem független tőlem. De én sem vagyok független attól, ami történik vagy korábban történt. Tehát pl ha kommunistának neveltek, és ezért belépek a kommunista pártba, akkor az én akaratom szerint történik az, hogy belépek, de ha nem neveltek volna kommunistának, akkor nem történt volna meg, tehát közvetlenül ugyan az én döntésem, közvetve nem az. És ez minden döntésedre igaz, közvetve valaminek a következménye. Ha úgy lettem volna nevelve, hogy mondjuk csak esténként igyak vizet, akkor nem mennék ki vízért. Az t a döntést, hogy kimegyek-e vízért én hozom meg, de ha visszavezeted, nem tőled függ, hogy mi az a döntés, amit meghozol.

"Ha engem megölnének, attól a konyha nem tűnne el."

Legalább is ezt hiszed. Amikor felébredsz, kipattan a szemed-az egész álom mindenestül eltűnik. Ebből a mostaniból is feljebb ébredhetsz - tanítja Buddha.

A tudatom része mindaz, amit tapasztalok- soha senki nem tapasztalt tudatán kívüli részt, ezt egy babona, vagy naiv realizmus finomabban. (A hangsúly a 'tapasztaláson' van, ne menjünk el mellette, csak arról beszélek)

Nem csak hiszem. Viszonylag sokszor megfigyeltük már, hogy emberek meghaltak, de ettől még nem tűnt el semmi (rajtuk kívül). Ebből szerintem a logikus következtetés az, hogy ha én meghalok, akkor sem fog eltűnni a város fele.

A tudatodban tapasztalsz meg mindent, igen.

De mitől függ a tudatod? Egyrészt a tapasztalataidtól. Mitől függnek a tapasztalataid? A korábbi tudatállapotodtól (amin keresztül megtapasztalod a dolgokat) és külső történésektől (amiket megtapasztalsz a tudatodon keresztül). Tehát a tapasztalatok lánca, ami kialakítja a személyiségedet visszavezethető a tudatod létrejöttéig. A tudatod legkorábbi formáját pedig nyilván nem te határozod meg.

Tehát mitől függ a jelenlegi tudatod?

Korábbi tapasztalatoktól és a létrejöttekor létező formájától. Ebből a másodikat nyilván nem határozhatod meg szabadon. Nézzük tehát az elsőt. Mitől függ a tapasztalatod? Az akkori (korábbi) tudatodtól és a külső eseményektől. Ebből az utóbbi megint csak nem tőled függ. A korábbi tudatod viszont visszavezethető egy időpontra és állapotra, mikor létrejött. Ami nem tőled függ. És ami utána történt, az csak attól az állapottól és külső körülményektől függ.

Ezt nagyjából most találom ki (persze korábban is gondolkodtam rajta, csak nem tudtam ilyen szépen logikai levezetésbe önteni), úgyhogy lehet, hogy nem teljesen világos, de szerintem elég jól bizonyítja, hogy a tudatod végső soron csak külső események függvénye.

"viszonylag sokszor megfigyeltük már, hogy emberek meghaltak, de ettől még nem tűnt el semmi (rajtuk kívül). Ebből szerintem a logikus következtetés az,"

Mondom : a tapasztaltról, csak arról

De sajnos mindig MÁS hal meg. Az "én haláláról" semmilyen tapasztalatunk NINCS. Ezért itt ilyen tapasztalati empirikus következtetésnek - bármily logikusan hangzik- helye nincs.

A vallások ezzel foglalkoznak, mert ez nem empirikus tudományos kérdés. A továbbiakról meg az a meglátásom: soha semmi új gondolat nem lett volna, ha csak ez lenne, amit írsz. Soha semmilyen művészi alkotás sem. Volt már új gondolatod? Aminek jelen voltál a keletkezésénél. Ez fontos.

9/13/16-os

Az én haláláról valóban nincs ismeretünk. Ha én meghalok, nem tudni, hogy számomra megszűnik-e a konyha. De azt tudom, hogy mások számára nem szűnik meg. Itt van helye empirikus következtetéseknek. Az én halálával kapcsolatban valóban nincs. De az nem is megismerhető, így a puszta spekuláción kívül nem nagyon van értelme foglalkozni vele (tudományos értelemben).

De a válaszod másik fele jobban érdekel.

Az általam leírtakból nem következik, hogy nem jöhetnek létre új gondolatok. Pl én is létrehoztam egy új gondolatot az előbb. De nem hoztam volna létre korábbi tapasztalatok nélkül. Új gondolatok soha nem a semmiből születnek, hanem korábbi gondolatokból. Ha a semmiből jönnének, akkor az emberi viselkedés teljesen logikátlan, érthetetlen lenne. Szóval nem értem a gondolatmenetedet. Volt már új gondolatom, igen. De nem a semmiből jött, hanem korábbi gondolatok és tapasztalatok alakították. Ez az, amit a tapasztalat is alátámaszt, mert ha nem így lenne, felfedezhették volna pl a relativitáselméletet a tűz előtt vagy a cowboyfilmeket Amerika előtt. Vagy ha nem korábbi tapasztalatokból vagy a semmiből, akkor szerinted honnan jönnek? Valamilyen Istentől? Akkor viszont szintén nincs szabad akaratunk, saját gondolataink. Illetve akkor Isten nagyon ügyesen elbújik, hiszen az emberek motivációi, gondolatai értelmezhetőek nélküle is. Szóval ez esetben Isten csak túlbonyolítás.

Negyedik megoldás?

Azért az"én halálával " foglalkozni kell.. és ebben abszolút közömbös, hogy logikailag megmarad-e a konyha vagy nem.

"Új gondolatok soha nem a semmiből születnek, hanem korábbi gondolatokból." - ezzel nem értek egyet. "A semmiből egy új világot teremtettem " (Bolyai)

Megint zavaró, hogy vannak tapasztalati dolgok benne - de figyeld meg: csukd be a szemed és képzelj el egy szabályos háromszöget. (nyújtsd meg, forgasd meg stb )

anyagát tekintve semmi mit tapasztalsz? (nem érdekelnek az agynak, mint eszköznek biokémiai folyamatai, mert nem ide tartozik) Te akarod (nem? nem négyzetet hozol létre), te képzeled és a transzformációknál tapasztalhatod , hogy milyen szabad vagy!