Mennyi ido a maximum amennyit varnal az eljegyzesre, hazassagra?

Nekem fontosabb a gyerekkérdésben az egyetértés. Örülök, hogy összeházasodtunk, mert így is szerettem volna, de számomra ezen egyátalán nem múlt, hogy együtt maradunk-e vagy sem. A gyerekvállalással kapcsolatos életkor szerintem fontosabb. Sokan szeretnék az eljegyzés-házasság-gyerek variációt sorrendben így, de van, amikor egyszerűen nem így jön össze, főleg, ha már 35 körül van az ember. Ha én annyi lennék, nem érdekelne az eljegyzés és a házasság, és az, hogy ezek mikor lesznek. Elmondanám, hogy szeretném, de a gyerekvállalással nem lehet várni akármeddig.

Mi szerencsére egyetértettünk a házasság kérdésben, de akkor sem hagytam volna el a férjem annó, ha nem akar házasságot. 26l

Nem vagyok álmodozó 20 éves. Jövő hónapban leszek pont 30 éves. Amit szüleimről írt valaki az sem igaz,hisz minek írtam volna ha ellenpélda lett volna az állításomra.

gyerek nem egy tárgy amivel rendelkezni kell. Gyereknek családra van szüksége ahol apa is jelen van.

én úgy vagyok vele, hogy csak azért, mert nem jelenik meg olyan férfi, aki velem képzeli el a családalapítást, én nem fogok lemondani arról, hogy gyerekem legyen, nem mondok le arról, hogy anya legyek.

rengeteg gyerek nő föl apa nélkül, olyanok is, akik családba születtek, a kockázat mindig ott van, az életet nem lehet körzővel-vonalzóval megtervezni. azokhoz a körülményekhez kell alkalmazkodni, amik vannak.

én úgy vagyok, jobb a gyereknek megszületni egy szerető anya mellé, mint meg sem születni. legalábbis én magamnak az első verziót választanám, ha én lennék a gyerek.

ezt persze nem mentegetőzésnek szánom, mielőtt még úgy tűnne, csak számomra valahogy olyan érdekes, hogy valaki ilyen szigorúan képes megítélni másokat, mint te, kedves 20 évesnek tűnő 30 éves.

ezért gondoltam, talán érdemes más nézőpontot is megvilágítani, hátha sikerül valamennyire befogadni.

Az én sorrendem ez volt:

1 évet vártam volna max lánykérésre, ez után lehet összeköltözés, és max 1 év együtt élés után esküvő. Több idő szerintem időpazarlás. (mármint nekem az lett volna, ez az én saját véleményem)

Ehhez képest nálunk 1 hónap után volt lánykérés, az évfordulónk előtt összeköltöztünk, és fél év együtt élés után összeházasodtunk. Már majdnem 3 éves házasok vagyunk.:)

Lemaradt:

A gyerek témáról annyit, hogy nekem sosem volt annyira fontos. Mikor a férjemmel összejöttünk, elkezdtem akarni, és terveztük is, csak aztán úgy alakult, hogy mégsem lesz gyerekünk. Egy ideig rossz volt, de már elfogadtuk. Ez nem oszt nem szoroz a kapcsolatunk, szerelmünk szempontjából. Ezért nem hagyjuk el egymást és ilyenek...Végül is elsősorban egymásért vagyunk együtt, nem a gyerekért. Nyilván örülnénk ha lenne, de nekem nem lehet, szóval lemondtunk róla és kettesben éljük az életünket. Több a szabadságunk így.

Én 31 voltam, amikor megismertem a férjemet, aki előrebocsátotta, hogy nem szándékozik még egyszer az életben újra megnősülni. Ehhez képest a kapcsolatunk második évében érezhetően megváltozott az ezzel kapcsolatos vélekedése, és bár a szó hagyományos értelmében nem kérte meg a kezem, mert valójában megbeszéltük, hogy csinálhatnánk egy esküvőt, két év után összeházasodtunk. Én egyébként körülbelül ezt az időintervallumot tartom ideálisnak, ennyi idő alatt azért már kiderül, hogy akarunk-e együtt és örökké. De persze természetesen én is életkorfüggőnek tartom, a húszas évek elején nem biztos, hogy két év együttjárás után mindjárt össze is kéne házasodni, csak azért, mert kitelt a próbaidő.

És igen, tökéletesen értem a kérdező aggályait: egy nőnek igenis gondolnia kell arra, hogy egy bizonyos életkor fölött a családalapítás egyre nagyobb kihívás lehet, de azzal a válaszadóval is tökéletesen egyetértek, aki szerint ezt nem kell feltétlen karba tett kézzel várni, hiszen ahogy minden másról, erről is lehet beszélgetni. És az, hogy esetleg nem olyan romin kérik meg a kezed, mint a legnézettebb youtube videókon, az semmit nem von le a házasság értékéből.

És hogy miért kell a házasság a gyerekvállaláshoz? Én semmiképp sem szülnék gyereket valakinek, aki arra sem hajlandó, hogy egy jogi nyilatkozatot tegyen arra vonatkozóan, hogy házastársának akar engem. És persze lehet hosszas vitákat folytatni arról, hogy az a papír most fontos-e vagy sem, de azért lássuk be, azt mindenki kétszer is meggondolja, kivel áll oda papírt aláírni. És a siker még ekkor sem garantált.

29-es!

Kb. 2,5 éve vagyok együtt egy szintén elvált férfival. Sajnos gyereke is van, akit én nem igazán kedvelek, érthetően. Amikor 2 évesek voltunk elkezdtem mondani, hogy jövőre esküvőt szeretnék és hogy ideje lesz már az eljegyzésnek.

Pár hete voltunk nyralni, ahol már számítottam a dologra. Láttam hogy nincsenek ilyen tervei és rákérdeztem. AZt mondta, eszébe sem jutott hogy megkérje a kezem. 2,5 éve ismerjük egymást, kb 1,5 éve majdnemhogy együtt is élünk (azért majdnem, mert mikor odahozza a kölköt én inkább eljövök mert zavar).

2,5 év után eszébe sem jutott megkérni a kezem, mikor már fél éve pedzegettem és nem játszok zsákbamacskát. Azt mondta még úgysem akarok gyereket (ami igaz is, ne a gyerek miatt vegyen el valaki, nem vagyok tenyészet), a házasság lényege pedig a gyertek. Hát szerintem nem, én szeretnék kettesben is élni még gyerek előtt. Ha jól megvagyunk miért nem vesz el? Veszekedés lett az egészből, elrontotta a nyaralás idejének kb a felét, bár én már előtte is rágódtam rajta.

Azt állítja majd akarja, de mégis mikor? Már konkrétan mondtam neki hogy beszéljünk meg egy időt mert nem fogok örökké várni, mindig csak hadovál.

Mit tennétek?