Gondoltatok már arra, hogy jobb volna otthagyni a családotokat?

Akkor így jártál. Megérdemled, rokkanj csak bele!

Utálom a mártírkodókat, akiknek mindenre van valami kifogásuk, aztán mindenki szr, csak ők nem.

A két nagyobb gyereked simán tudna segíteni, de

- hogy, mikor nincs itthon? Mi az, hogy a 15 éves nincs itthon? Majd elmegy, ha végzett a dolgával, ennyi.

A kisgyereket ne testáld rájuk, az a te felelősséged, de a házimunkát elvégezhetik.

- pl. kettejük szobáját eszem ágában sem lenne takarítani

- ha bármelyik kiröhög, eszik, amit talál, mert én nem főznék rájuk, vagy a kisebb egy ideig sehová nem menne

- míg nem csinálják mg, amit kérek nincs gép, tv, net...

TE vagy a felnőtt, irányíts! Vagy pedig csipogj és szenvedj - nem mellesleg a pároddal sem ártana elbeszélgetni.

A háztartásvezetés általában a nőre hárul, ezt tudhattad 3 gyerek előtt is. De bevállaltad őket, ráadásul a legkisebb még 5 éves, láthattad eleget, hogy mivel jár két gyerek+a férjed mellett is az élet. A gyerekeidet te neveled ilyen nemtörődöm senkiházi kis dögökké, min csodálkozol most akkor?

Mindenki hibázhat, a te hibád nyilván visszafordíthatatlan, de sok mindent nem tehetsz, emrt a gyerekeket már nem fogod tudni nevelni, eltüntetni sem tudod őket, a kicsit sem tuszkolhatod vissza (nem tudom, mennyire tartósan beteg, intézet?), a férjed sem fog ennyi év után gyökeresen megváltozni. Veszekedhetsz velük, de úgyis marad minden a régiben. Viszont nem vethetsz mások szemére semmit, ami miatt 20 éve nem szólsz! Ezt vették természetesnek, ebben szocializálódtak. Viszont az, hogy hibáztál, nem jelenti, hogy büntetésből egész életedet így kell élned. Én a helyedben, ha megvan hozzá a fizetésem, összecsomagolnám a holmimat és lelépnék. Írnék nekik egy levelet, hogy nem vették észre, hogy mennyire boldogtalan vagy, hogy csak a házi rabszolgájuknak érzed magadat, és eleged volt, neked is jár az ÉLET. Kétélű fegyver: vagy kezüket -lábukat törik majd, hogy visszamenj, mert rájönnek, hogy mekkora tehet vittél eddig egyedül, vagy úgy megharagudnak rád, hogy maradhatsz, ahol vagy.

mártírkodás lvl 999

hol jár egy 15 éves egész nap?

19 éves? dolgozik? tanul?

mi az, hogy kiröhögnek?

neked semmi tiszteletet nem adnak?

kiállásod nulla, azért röhögnek ki!

Fárasztó lehet 20 éven keresztül pihenés nélkül, mindig ugyanazt csinálni, főleg egy munkamániás férj mellett.

Egyszer mindenkinél betelik a pohár!

Nálad is ez történt. Ilyenkor jön a depresszió. A férjed és a gyermekeid csak azt várják el tőled mint eddig, nem értik mi lett veled. Keress fel sürgősen egy pszichiáter szakorvost. Ha rájössz mi a baj a házasságodban, csak akkor tudsz továbblépni. A férjeddel egyezségre kell jutni, tegyen ő is valamit.

A megoldás nem az, ha elköltözöl, ez csak menekülés a probléma elől.

Ha tizenéves koromban képen röhögtem volna anyámat vagy apámat, akkora pofont kaptam volna, hogy a fal adja a másikat.

Itt jön ki, hogy nem csak tartani, hanem nevelni is kellett volna a gyerekeket.

A két nagyobbik szobáját nem takarítod. Ruháit nem mosod. Zsebpénzt nem adsz. Laptopot, telefont elveszed. Nem főzöl rájuk. Férjednek megmondod, hogy abban a percben amint ezeket megfúrja és a hátad mögött pl pénzt ad, telefont ad stb. lelépsz a retekbe a kicsivel.

Kiborultál, szedd össze magad, ha puhány maradsz átlépnek a hulládon.

Ne takaríts, ne mosogass, ne moss, ne vásárolj be! Csak Magadra mosogass és moss és végy hideg ételt. Ennyi.

Főzni szabad - ha bevásároltak hozzá a többiek.