Ti mit tennétek a helyemben? Elmondanátok a párotoknak, hogy mi bánt benneteket?

Szerintem inkább várj még és magadban próbáld rendezni, hátha pár nap múlva jobban leszel. Ha észreveszi rajtad a párod, akkor pedig mondd azt, hogy az exeddel elég bonyolult volt a kapcsolatod és már őt szereted (a férjed), de most azért olyan rossz tudni, hogy az exed, aki mégiscsak az életed része volt börtönbe kerül és rosszra fordult a sorsa és ez nem hagy nyugodni. Mert neked nyilván kényelmes volt, amíg tudtad, hogy hol van, jó helyen van és a te életedben is minden rendben (bár ez valóban furcsa, ha életed szerelmének nevezed, amikor férjed is van) és ez most felborult. Szerintem csak pár nap, esetleg hét és jobban leszel, csak most felzaklatott ez a dolog. Néha én is vagyok így exekkel, hogy ha történik velük valami komolyabb akkor az úgy pár napra engem is felzaklat.

Szóval ne hazudj, csak válogasd meg a szavaidat! Illetve gondolt át, az exeddel gondolom nem működött és azt írod egyébként boldog vagy. Illetve az exed úgyis börtönbe kerül (bocs, de tényleg), tehát jobban jársz, ha ezt az egészet kivered a fejedből és próbálsz kitartani a férjed mellett, aki szeret és gondolom azért te is szereted őt (is). Ha most bedobnád, hogy te az exedet akarod, akkor a házasságodnak annyi lenne, a gyerekeknek is rossz lenne és az exedet úgysem kapnád meg, tehát csak tönkrevágnád az életed. És az is lehet, hogy csak egy fellángolásszerű érzés miatt. Nekem is volt ilyen, amikor rohantam az exhez, hogy segítsek és közben már-már úgy éreztem, hogy még mindig szeretem, de az csak valami kósza dolog volt, később rájöttem, hogy összezavarodtam akkor érzelmileg és amúgy nem és jó is, hogy nem történt semmi és a páromat választanám helyette, tehát okkal ex. Attól persze, hogy ex még lehettek barátok és bemehetsz hozzá látogatóba ha megoldható, bár én nem javaslom, mert lehet csak még inkább felerősíteni az érzelmeidet iránta. De te tudod, az nem furcsa, ha valakit, aki sokáig és jelentősen része volt az életednek meglátogatsz a börtönben vagy írsz neki (de ne azt, hogy szereted!).

De szerintem a férjednek csak azt mondd, hogy szükséged van pár napra, amíg ezt feldolgozod, aztán tölts vele minél több időt, legyenek családi programok és érezd jól magad és ne lépj vissza a múltba. Az exed pedig felnőtt ember, nem te tehetsz róla, hogy börtönbe került, lehet azt mondod magadnak, hogy ha pl. többet beszélgettél volna vele vagy figyeltél volna rá akkor nem jut oda, de ez nem igaz, az ő döntése is, hogy mit csinál, nem te juttattad oda. Különben pedig feltételezem, hogy egyszer előbb vagy utóbb ki fog jönni, tehát ez nem a világvége. Ráadásul manapság már a börtönök sem olyan durvák, mint amikkel régen mindig viccelődtek, plusz ez nem az USA, gondolom hozzá hasonló kaliberű emberekkel lesz. Még az is lehet, hogy tanul a dologból, volt pár ilyenre is példa párszor.

Sajnálnám én is az exem ha börtönbe kerülne, de bánatos tuti nem lennék miatta, pláne hogy a szerelmem boldoggá tesz.

Ha te mégis így érzel, jó kérdés, hogy elmond-e a párodnak. Attól függ mennyire bensőséges a viszonyotok, mennyire vagytok egy hullámhosszon, mennyire lenne megértő és nem féltékeny ebben a kérdésben... stb. Te ismered, tudnod kéne, hogy mennyire avatjátok be a másikat egymás életébe.