Segítség! A legjobb barátnőm bevallotta nekem, hogy szerelmes a férjembe?

"Na ez pont nem tartozik a Kérdezőre!Pláne ha nem akar semmit,könnyítsen a lelkén másnak!"

Sajátos fogalmaid vannak a barátságról :). Persze, amúgy ez is egy nézőpont, csakhogy ha másnak könnyít magán, akkor könnyít ugyan magán, de a megoldástól ugyanolyan messze van, és ráadásul megadja az esélyt, hogy a kérdező valaki mástól hallja vissza.

Vannak azért különbségek aközött, hogy hogyan könnyítesz a lelkeden. Lehet, amúgy csajosan, kisírni magad más vállán, ne ez valóban egy önző dolog lenne - érdekes amúgy, hogy ti csajok is így gondoljátok ezt. Viszont a kérdező barátnője szerintem tiszta vizet öntött a pohárba, nem a búbánatát passzolta át másnak.

"Remélem a férjednek nem mondtad.Én elmondtam a sejtésemet az enyémnek,h szerintem bejön az egyik havercsajának,vigyázzon vele,1év múlva már csalt vele."

Ha el tudta vinni, nem is veszítettél sokat, de ez másik téma...

Értem, de azért a te eseted teljesen más, ezt minden bizonnyal én is elhallgatnám, mert nincs jelentősége. Azt is teljesen el tudom fogadni, ha valaki szerint - ahogy szerinted is - a barátnő részéről hiba volt elmondani. Egyedül azzal nem tudok egyetérteni, hogy ezt ármánykodásból, gonoszságból, vagy épp önzőségből tette volna. Szerintem nem.

Ha magamból indulok ki, és mondjuk, már fél éve nem találok megoldást, akkor úgy gondolom, valamin változtatnom kell. Ha most egyszer csak bejelentem, hogy bocsi, de ne találkozzunk egy darabig, azt is meg kell indokolnom valahogy. Ha mondjuk én totálisan tanácstalanná válok, simán lehet, hogy én is azt a megoldást választom, hogy tiszta vizet öntök a pohárba és történjen, aminek történnie kell. Aztán ha visszanézek, maximum hülyének érzem magam, de legalább gerincesnek.

A barátságról alkotott furcsa elképzeléseket pedig csak azért említettem, mert elég rideg és kegyetlen volt a megfogalmazás, így megért egy szarkasztikus megjegyzést. :)

Önző dolog volt elmondania a barátnőnek, hogy mit érez a férj iránt. Senki ne jöjjön azzal, hogy a barátság alapja az őszinteség, meg hasonló lózungok.

Egyszer baráti körben üldögéltünk és az egyik kissé spicces haver azt mondta: ne legyen köztünk feszültség, legyünk őszinték: XY (ott ült a baráti körben) azt mondta rólad (aki szintén ott ült), hogy lusta vagy, nem törődsz az asszonnyal, sokat sörözöl és ez így nagyon nincs jól. Nos, az őszinteségi rohamos jóbarát ezzel olyan személyeskedő veszekedést provokált, ami ráült a barátságra, és a mai napig ott van. Úgyhogy a barátnő írja meg a naplójának, ha reménytelenül szerelmes, de ne a feleséget terhelje vele.

Továbbra is értem, amit mondasz, el is fogadom. Nem mondom, lehet, hogy hiba volt. Elsősorban továbbra sem veled vitatkoztam, hanem azokkal, akik valamiféle szándékos ármánykodást láttak a dolog mögött.

Bár annyit hozzátennék, hogy az őszinteség igenis alapja egy barátságnak, csak egyrészt az őszinteség nem összekeverendő a kontrollálatlan szájmenéssel, másrészt pedig az őszinteséget elfogadni is tudni kell. :)

Én a magam részéről továbbra sem fognám fel negatív lépésnek, ha egy barátom közölné, hogy belezúgott az asszonyba. Legalább tudom, és azt is tudom, hogy képtelen előlem eltitkolni a dolgokat, ami a bizalom szempontjából lényeges.

Ellenben ahogy mondtam, én olyan ember vagyok, aki tudja értékelni és elfogadni az őszinteséget. Valószínűleg az itt az egyik nagy különbség, hogy nálam egy olyan meggondolatlan szófosás nem generált volna veszekedést. Én abszolút értékelem, ha valaki a pofámba mondja a véleményét, még ha nem is értek vele egyet, ugyanúgy vállalom is a véleményemet. Szerintem az ilyen dolgok jobbak kimondva.

Hát én kétlem, hogy a legjobb barátnőd lenne. Vagyis hogy azt kétlem, hogy barát...

Az addig oké, hogy szerelmes lesz, arról annyira nem tehet. De ha a kiszemeltje egy házas ember, akkor e tényt nem a pasi vagy a felesége orrára kellene kötni, hanem mielőbb kiverni a fejéből és más pasi után nézni... Ha mindenképp beszélnie kell róla valakinek, akkor olyan bizalmast válasszon, aki se téged se a férjedet nem ismeri személyesen, viszont kívülállóként meghallgatja, arra buzdítja, hogy felejtse el és ne piszkálja meg más házasságát, és mondjuk szervez neki valami programot, hogy kizökkentse a gondolataiból, és azért is, hogy minél kevesebbet legyen veletek...

Épeszű ember nem rondít más kapcsolatába, ha barát, ha nem, eleve "tiltott gyümölcsként" kezeli, és még ha nem is akarja elszerezni a férjedet, akkor sem fogja pont az ő vagy a te orrodra kötni. Ilyet nem szabad!

Aki ilyet tesz, az szeretné és reméli, hogy lesz belőle valami, azért mondja el, hogy hátha félreállsz, vagy valami csoda folytán az övé lehet a férjed...

Rossz talán a házasságod és erről tud a csaj? Mert akkor lenne még benne némi fantázia, hogy keress te mást ő meg majd jól kijön a férjeddel... De .asszuskulcs, akkor is házasok vagytok, ráadásul gyereketek is van, egy család szétrombolásán fantáziál...

Hát hogy reagálj?

Pihentesd és jegeld azt a nagy barátságot. Szép bájosan, ahogy ő a tudtodra adta, hogy szerelmes a férjedbe, úgy vigasztald meg, hogy találhat még ezeregy pasit, akibe ugyanilyen szerelmes lehet, csak nyissa ki a szemét, koncentráljon rájuk, járjon el szórakozni, ismerkedni, titeket pedig karácsonyig ne is keressen, utána is csak ritkán, mert az idő és a távolság biztosan segíteni fog...