Kötöttetek már a házasságotokban valamiféle KOMOLY kompromisszumot?

Alapvetően nagyon egy hullámhosszon vagyunk mindenben, egyetlen dolgot tudnék említeni: miatta mondtam le arról, hogy Budapesten éljek. Mindig úgy képzeltem, hogy lediplomázok, és majd felcuccolok Pestre, ott alakítom ki az életemet. Erre 21 évesen összejöttem vele, aki annyira utálja Pestet, hogy idegbeteg lesz, ha fél napot el kell ott töltenie :D Hát, ennek nem akartam kitenni, lemondtam a fővárosi életről. Bp-től 40 kilométerre élünk, falu jellegű kisvárosban. Hogy bánom-e? Csöppet sem, csodás életem van a férjemmel, és ahogy egyre idősebb leszek, folyamatosan jövök rá, hogy nem is jó Pesten élni, sokkal többet ér itt ez a csönd, nyugalom és biztonság, főleg most, hogy belevágtunk a családalapításba :)

26N

12. bocsi az offért, de én is utálom Pestet. Megértem a férjedet. 6 évig kellett ott élnem de sok volt, és soha többet, ha csak nem nagyon muszáj.

A férjem ott született és nőtt fel. Majdnem 22 éves volt már amikor hozzám költözött 30 kmre Pesttől, egy kisvárosba. Szerencsére őt hidegen hagyja hol él:) csak az a lényeg neki hogy kivel:D Az a röhejes, hogy innen hamarabb beér a munkahelyére ami Pesten van, mintha Bpn laknánk: onnan, ahová lehetőségünk lett volna költözni:)

Ha már itt tartunk, a férjem ezt az "áldozatot" hozta értem amellett még amit korábban írtam.

Én is messze kaptam szakmai lehetőséget és értem a férjem adott fel mindent és jött el velem. Aztán kb 1 év után láttam, hogy ő ott szenved, és annak ellenére, hogy ott szakmai sikereim voltak, itt viszont mindent újra kellett kezdeni visszajöttem vele.

Ezen kívül szexuális kompromisszumokat kötöttünk még, de az is nagyon jól működik...:)

Külföldön kapott munkalehetöseget, en feladtam az otthoni ket reszmunkaidös allasom (bar ez nem volt nagy aldozat, mert annyira nem szerettem), es kijöttem vele ugy, hogy nem volt munkam, es nyelvtudasom sem sok, legalabbis a helyi nyelvet annyira nem beszeltem. Aztan 4 honap utan talaltam en is munkat. Hozzatartozik a dologhoz, hogy Peströl mar regota ki akartam szabadulni, es most egy kisvarosban elünk, amit szeretek.

Mas kompromisszum annyi van, hogy ö sokkal rendesebb, rendszerezi a dolgokat, en kaoszos tipus vagyok. Mellette megtanultam kicsit jobban rendben tartani a dolgaimat, de ezt nagy reszt az ö kedveert. Eleinte nagyon utaltam, hogy "rendet akart rakni a fejemben", aztan rajöttem, hogy öt mennyire frusztralja, ha valamit nem talal, es nem akarom ennek kitenni.

Az ertekrendünk, es az eletröl valo elkepzelesünk szerencsere nagyjabol egyezik, igy ilyen teren meg nem kellett eddig kompromisszumot kötni.

Még nem vagyok házas, csak hamarosan fogok azzá válni, de remélem, releváns választ adok.

Komolyan vallásos családból származom és nekem is fontos a minden héten misére járás, a vőlegényem nem ilyen, ezt már az elején tudtam. Mindketten elég kompromisszumkész emberek vagyunk, a vőlegényem szerint a legtöbb embernek jót tesz a vallásosság, így a gyerekeinket szeretné ebben a szellemben nevelni (nagyon jó egyházi iskolák vannak a környéken, a gyerekeink pedig idővel dönthetnek a saját hitükről, mint ahogy én is megtehettem ezt kamaszkorom végén/felnőttkorom elején), nagy ünnepnapokon eljön velem misére, én pedig nem várom el, hogy minden héten ott legyen velem. Nekem ez komoly kompromisszum volt, előtte hozzá hasonló férfiakkal szóba sem álltam, mindegyik barátom templomba járó ember volt, de be kellett látnom, hogy a saját dolgom nehezítem meg és súlyos tapasztalatokat szereztem, hogy ez sem biztosíték akármire.

Komoly kompromisszumnak tűnik a gyerekek száma, ezidáig többet képzeltem el 2-nél, de ennyiben kell kiegyeznem. Azt hiszem, ez nem áthidalhatatlan probléma, valószínűleg mindkettőnk véleménye meg fog változni az első gyerek születését.

Kedves kérdező: egy komoly kompromisszum megkötése előtt állsz?

Családom minden tagjával és a saját magammal szembeni elvárásommal, "elképzelésemmel?" mentem nyílegyenesen szemben, amikor hozzámentem egy olyan férfihoz aki volt már nős, s akinek a korábbi házasságából gyerekek is születtek. Nálunk a válás és újraházasodás nem "divat", soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly kérdésben kompromisszum képes leszek valaha.

Másik Bp - vidék. Budapesten születtem és nőttem fel, a férjem balatoni gyerek. Eddig Budapesten éltünk, most fél éve költöztünk le egy faluba, amit szintén soha el nem tudtam volna magamról, a városi lányról képzelni. Úgyhogy életem második legnagyobb kompromisszumában vagyok 6 hónapja és még mindig nem szoktam meg. Kíváncsian várom meddig bírom...