Mit tegyek? Nagyon megvisel

A férjem a munkájából adódóan gyakran későn jön haza. Napközben többször is felhív, akkor is, mikor elindul végre haza. Tegnap este a pólóján (mellkas részen) idegen női parfüm illatot éreztem, olyan erősen, mintha befújta volna magát vele és kis csillámok is oda voltak tapadva. Ezek ilyen sminkcsillámok, rólam is hullik, ha sminkelek, de már két hete nem sminkeltem, rólam nem lehet.Véletlenül észrevettem, hogy neki is van egy tök új férfi parfümje, amit magánál hordoz, nekem nem mutatta meg és itthon sosem használja, még a reggeli készülődésben sem fújja magára, viszont a szennyes ruháján minden másnap érzem ezt a férfi parfümöt is. Tehát napközben magára fújja időnként. Nálam két éve rákot diagnosztizáltak, amíg küzdöttem ellene, nagyon nehéz volt, megviselt lelkiekben. Nem tudtam feldolgozni, mellesleg két picikét nevelünk, nem tudtam elfogadni, hogy nélkülem nőjenek fel. Teljesen meggyógyultam. A férjem közölte velem, hogy ez alatt az időszak alatt a viselkedésem miatt (nem figyeltem rá eléggé, ingerült voltam, depis voltam--bár azt hiszem ez érthető) eltávolodott tőlem. Szeretné ezt köztünk rendbe hozni, mert érez ugyan valamit irántam, de őszintén nem tudja azt mondani, hogy szeret és nem is tud megölelni, szeretkezni. Nincs senkije és nem is volt, elmondása szerint. Fiatal vagyok és két gyerek után is dekoratív, ezzel nincs baj...viszont lelkiekben megint borzasztóan megtörtem. Nem volt mellettem 100 %-ig a betegségemben (mindig azt szajkózta, hogy tudjuk, hogy meggyógyulsz, akkor meg minek ezt eltúlozni...) és most megkaptam, hogy én nem voltam akkor mellette, sőt megbántottam...Ő tisztában van vele, hogy én nagyon szeretem, de még nem tudja, hogy elhagy-e vagy sem, bár sokat dolgozik azon elmondása szerint, hogy visszataláljon hozzám... én meg várjak erre türelmesen, mert ő most még nincs tisztában magával. Én meg felőrlődöm. Szükségem lenne az ölelésére, a támaszára, mindenre, ami ő. Itt van velünk és kedves, figyelmes is, de nem érzem, hogy valóban velem lenne. Nagyon szeretem, de ő már nem az, akit megismertem. Ezzel érvelt ő is, hogy én nem vagyok az az ember, akibe beleszeretett, de valahogy nem bírtam a rákból mosolyogva felgyógyulni, megviselt... bár már szerinte én újra a régi vagyok, de ő bizonytalan. Én meg megint teljesen ki vagyok borulva. Nagyon hiányzik. Próbálok ésszerű magyarázatot erre a póló dologra, mert sokszor túlkombinálok dolgokat és igazából nem tudom elképzelni, hogy megcsaljon. Mit tegyek?