Megcsalt nok, ti hogyan reagaltatok, amikort megtudtatok, hogy a parotok massal volt?

A mi esetünk komplikált volt. Hivatalosan nem jártunk, csak "elvoltunk". Egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy "észrevétlenül" komolyra fordult a dolog, mert mind a ketten többet kezdtünk érezni a másik iránt, és magától értetődött, hogy ebből biza kapcsolat lesz. Mielőtt kimondtuk volna, felvállaltuk volna, hogy igen, mi járunk, kiderült, hogy a kapcsolatunk legelején néhány hétig párhuzamosan futottam az ex mellett. Erről nem tudtam. Mondanom se kell, hirtelen átgondoltam a világnézetemet. Viszont soha nem voltam tányércsapkodós típus, és nem is akartam kiverni a díszhisztit, ezért leültettem, és megkérdeztem tőle, hogy ugye jól az értesüléseim, és valóban volt valami köztük. Volt benne annyi gerinc, hogy nem tagadta le, és bocsánatot kért. Jött a hülyeségeivel, hogy nem volt biztos benne, hogy maradandó lesz az ex, (nem lett az) és amíg nem derült ki, addig nem akart megbántani- na, ezen a ponton éreztem a belső késztetést, hogy felpofozzam, de végül csak közöltem vele, hogy én nem vagyok olyan ostoba, mint az előző női, és lesz szíves abbahagyni az idegesítő mentegetőzést, és vállalni a felelősséget, mielőtt páros lábbal rúgom ki a lakásból hajnal kettőkor (éjszakai műszak után jött "haza" hozzám, és nem akartam várni reggelig ennek a megbeszélésével, akkor se, ha rohadt fáradt volt. Az első mondatom után úgyis felébredt.). Mondtam neki, hogy akkor most azt játsszuk, hogy ő is felnőtt ember így 30 évesen, és gondolja át, hogy mit akar az élettől. Az előző 3 évét elpazarolta a másik lányra, és sehova nem jutott az életével, nincs, amit felmutasson. Gondolja át alaposan, és nagyon, nagyon fontolja meg, mit akar, mert nem vagyok hajlandó a saját időmet pazarolni egy olyan alakra, aki megbízhatatlan, és nem lehet vele jövőt építeni. Ez nem azt jelenti, hogy innentől halálunkig együtt leszünk, hanem azt, hogy megadjuk az esélyt ennek az opciónak is. (Belülről persze haldokoltam, de fapofával végigmondtam.) Végül megkérdeztem, hogy értette e, mi a problémám, és felfogta e a javaslatom lényegét. Mondta, hogy igen, és köszöni a lehetőséget. Arra gondoltam, hogy kap 2 hetet, ha addig nem dönt, akkor én teszem ki a szűrét. Reálisnak tűnt ez a táv, hogy újraértelmezze az életét, és a prioritásokat az életében. Persze szenvedtem, mint a kutya, de megint- erről neki nem kellett tudnia akkor. 2 nap se telt el, és kaparta a küszöbömet. :) Mindent újra megbeszéltünk, átbeszéltünk, lefektettük a szabályokat, és közöltem vele, hogy még egy ilyen, és arra jön haza, hogy a cuccai az ajtó előtt, a zár lecserélve, és bármennyire is problémamegoldó beállítottságú vagyok, soha többé nem beszélünk, és nem hall rólam. Elfogadta. Ennek több, mint 2 éve. Kicsin múlott a dolog, és csak azért voltam hajlandó elnézni ezt neki, mert igazából a legelején a kapcsolatunknak még nem volt olyan a viszonyunk, hogy valóban megcsalva érezzem magam. Ha akkor csinálja, amikor már járunk, vagy most tenne hasonlót, hogy együtt élünk, akkor szó nélkül kiadnám az útját.

hát kössz a szép kommenteket bár nem tudom miért kaptam. A dologhoz hozzá kell tennem hogy 4 közös gyerekünk van és 20 éve élünk eggyütt és igenis ha szeretjük a másikat elfogadjuk hogy változatosságra vágyik. Szerintem minden pasiban ott van a gondolat és legtöbbje meg is teszi. Attól még szeretheti a párját.

ez igy van. Attól mert megbocsájt az ember nem biztos hogy felejt is. Ez mindíg benem lessz az biztos.

miért is a nőt szidod? kedves párod lehet el sem mondta, hogy házas. ha a nőci közös wc, akkor szívem te is az vagy!

Kérdező nem értlek! Szerinted a férjed mivel jobb mint az a nő akivel lefekszik? A kóbor kutyát nem érdekli, hogy házas, erre kapható nő mindig akad, ha máshol nem a kupiban. Nem neki kellene tisztelnie téged azzal, hogy nem csal meg?