Hogy reagáltatok mikor megtudtátok, hogy a szüleitek örökbefogadtak titeket?
Férjemmel szeretnénk örökbefogadni egy kisbabát. Nagyon szeretnénk egy gyerkőcöt, de féleünk a pillanattól, mikor el kell mondanunk neki, hogy nem mi vagyunk a vér szerinti szülei. Nem a saját lelkiállapotom miatt félek, ha nem a gyerekéért. Mekkora megrázkódtatás egy gyereknek, ha megtudja, hogy akiket eddig vér szerinti szüleinek hitt csak örökbe fogadták őt? Haragszik az örökbefogadó szülőkre vagy csak az örökbe adókra? Megromlik a kapcsolat a szülő és a gyerek között miután kiderül az igazság? Valamint szerintetek hány éves korában kell elárulni a gyereknek az igazságot?
Elsősorban olyanok válaszát várom, akiknek van tapasztalata a témában.
Szeretnék jó anya lenni és ennek érdekében tudnom kell, hogy mire számítsak!
Köszönöm előre is a válaszokat!
Szia, igaz én nem voltam örökbe fogadna, és nincs is örökbefogadottam, de én is gondolkodtam ilyenen. Szerencsére tehrbe estem, de beültetés ellenes vagyok eléggé. ès még így is hogy terhes vagyok gondolkodom hogy pár év múlva örökbefogadnánk.
Szóval ha olyan helyen élsz ahova most kötöztetek, nem ismer senki akkor ellehet titkolni.
De egy faluban, vagy olyan helyen ahol mindenki ismer, a szomszédok a boltos stb... ott szerintem nem szabad eltitkolni. Bármikor még ici picinek is elszólhatja magát, mondhat egy gúnyosabb megjegyzést és a gyerek telejesen megzavarodik. Ez értendö ha sok a család, nagynéni, nagybácsi aki azt hiszsi a gyerek nincs ott, nem hallja stb...
Szóval szerintem érdemes elejétöl tisztázni hogy anya és apa nem a vérszerinti szülö. De ezt biztos elmndják akik felkészítenek az örökbefogadásra.
Ismertem egy gyereket, akinek 5 éves korában a játszótéren tudta meg a többi gyerektől, hogy ő nem az igazi gyereke a szüleinek, totál kibukott rajta. Később bűncselekményeket (pl. autó feltörés) követett el.
Egyik középiskolai osztálytársamnak meg 13 éves kora körül mondták meg, hogy örökbefogadott. Betegesen hazudós volt (előtte nem tudom, hogy milyen volt, mert csak középiskolás kora óta ismerem).
Most ismerek egy nevelőszülőt, ő mondjuk 3 éves korában fogadta be a gyerekeket. az egyik gyerek biológiai szülőjével tartják a kapcsolatot, a másiknak nem ismerik. Ők mindent őszintén elmondanak a gyerekeknek, hogy nekik 2 anyukájuk, apukájuk van, meg ilyenek.
Már egész kiskorától beszélgess vele erről, akkor nem fogja sokként érni, és nem fogja úgy érezni, hogy becsapta az egész világ.
Ha nem leszel őszinte a gyerekeidhez, ők se lesznek azok.
Engem is örökbe fogadtak. Nagyon szeretem a (nevelő)szüleimet. 2 éves korom óta vagyok velük. Már kisgyerekként is annak a tudatában neveltek, hogy örökbefogadtak. Emlékszem kicsiként mindig azt mondták, hogy a babák általában egy ideig anyu hasában nőnek, de én nem anyu hasában, hanem egy másik nőében nőttem.
Aztán ahogy nagyobb lettem egyre jobban megértettem és nem ért sokk.
Egy éve megkerestem a vérszerinti szüleimet. A vérszerinti anyukám közölte, hogy tönkretettem az életét, mert amikor 15 volt teherbe eset és nem tudott tőlem élni. Azért hálás vagyok, hogy nem vettett el és egy boldog családba kerülhettem, ahol szeretnek. A vérszerinti apukám vszont egész más volt. Ő is nagyon fiatal volt amikor születtem és abban a helyzetben úgy látta jónak, ha örökbe fogadnak. De hozzátette, hogy nagyon örül, hogy megkerestem és mindig is vágyott erre a pillanatra. Vele azóta is jóba vagyok és sűrűn találkozunk. Még az öccsémet is megismertem azóta, akit nagyon szeretek.
Ennek ellenére az igazi családomnak a nevelőszüleimet, valamint a fogadott bátyámat tartom.
17/L
Nekem a hugom orokbefogadott. Anyukamnak utanam tobb spontan vetelese is volt es vegul ugy dontott orokbefogad egy kislanyt. A hugom 2 eves volt, amikor kihoztuk az intezetbol. Azt nem tudom, hogy anyukam mikorra tervezte, hogy elmondja neki a valosagot, de sajnos a sors kozbeszolt. 9 eves volt a hugom, amikor egy "kedves, joakaro" idos hazaspar vigyazott a hugomra, aki valami rossz fat tehetett a tuzre, leszidtak, mire a hugom kozolte, hogy majd elmondja az anyukajanak, hogy mi tortent. Erre a "kedves" neni kozolte a hugommal, hogy az nem is az o anyukaja, mert ot az anyukaja ott hagyta a korhazban. Na, kb innentol kezdodtek a hugom magatartasbeli problemai. A suli melle jart, koran elkezdett cigizni, inni, estin fejezte be az altalanost, sot kesobb a dolgok egyre rosszabbra fordultak es az elete igencsak kisiklott, aminek most sokan masok a csaladban "isszak a levet". Mindig ugy erezte, hogy ot azert szidjak tobbet, mert nem edes gyerek, o azert nem maradhat sokaig az utcan (en 5 evvel vagyok idosebb), mert o nem edes gyerek, es ot nem szeretik annyira, mint engem.....es meg sorolhatnam. Ezzel a hosszura sikeredett tortenettel csak azt szeretnem mondani, hogy szerintem a legfontosabb, hogy a kezdetektol tudja a kisgyerek az igazsagot. Szamara ertheto nyelven elmagyarazni, hogy ti nem ver szerinti szulei vagytok, hanem sziv szerinti, mint valaki elottem irta. Ha halogatjatok a tortenetet, akkor sajnos belephet az ajton egy hasonlo "jo" akaro, mint nalunk, es a kesobbiekben szamtalan problematok lehet majd a lelkileg serult gyerekkel. Ne bizzatok abben, hogy korulottetek senki semmit nem tud, es ez egy hetpecsetes titok.....sajnos mindig valahogy kiszivarog, es szerintem az a legfajdalmasabb, ha egy idegentol kell megtudnia a valosagot.
Remelem tudtam segiteni! Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!