Szerintetek tanulás alatt vagy munka alatt nehezebb egy párnak az együttélés?

munka alatt

mindkettőben van tapasztalatom

a vizsgaidőszakot tudod, hogy vége pár héten belül, a munka pedig sosem fogy el.

Amikor már dolgozunk sokkal komolyabb az egész.

gondolni kell a jövőre, eldönteni mit várunk az élettől, és ez egyezik-e

persze lehet úgy is, hogy nem törődünk ilyesmivel, de hosszútávon jobban jár mindenki, hogy ha ezeket tisztázza a pár.

A munka az vagy olyan, hogy hamar végeztek indketen, akkor keveset kerestek, amiatt stresszes az élet, vagy pedig elhúzódik esténként.

pl a férjem fél7-7re ér haza minden hétköznap, nekem változó, mivel nem alkalmazott vagyok.

gyakran időben végzek 3-4, de most kezd felfutni, így gyakoribb az este 9, magyarul egymásra nem sok időnk van hétköznap.

előtte folyamatos munkarendben dolgoztam, legalább heti 1 szabadnapot tudtunk együtt tölteni, de stresszes volt a munkahelyem, elkezdtem hazavinni, főleg, hogy a stresszem fő oka egy munkatárs volt, aki a sógorom párja volt.

nem véletlenül hagytam ott azt a helyet.

ha olyan munkája van az embernek, amit negatívan visz haza, a z hosszútávon nemcsak a kapcsolatot öli meg, hanem saját magát is kikészíti ember, kell a kikapcsolás.

Nekünk "az egymás nyakán lógás" sosem okozott gondot

non-sto tudunk úgy együtt lenni, hogy nem lesz feszültség, enm unjuk meg egyást..

másfél évig így volt, le sem szakadtunk a másikról, amikor lehetett volna külön menni valahova sem igényeltük.

de lehet csak mi vagyunk ilyen egymásranövősek...mert igazából én szoktam a páromat küldeni, hogy menjen, és én is megyek, ha barátnővel találkozom...

de gyakoribb, hogy a barátnő is hozza a párját én is viszem, és akkor külön dumálunk:)

Kicsit fura erről ennyire általánosságban beszélni..

kollgiumban költöztünk egy szobába össze elsőre

Aztán volt 3 hónapunk, amikro semmi pénzünk nem volt, csak a kajára,de arra is neccesen, mert a lakást újítottuk fel, amit sajnos a párom örökölt)nem volt munkánk, és emiatt semmi dolgunk sem volt,mert elfogyott a pénz a felújításhoz is, diákmelóra is épp vártunk..ott ültünk a 32 fokos lakásban 1 hónapig, hogy félig szétverve volt a lakás, a hűtő a hálóban, a fal egyik fele tapéta nélkül...stb

nah, akkor nem készítettük ki egymást, ekkor világossá vált, hogy mi jók vagyunk együtt

egyébként azóta házasok is vagyunk, 6 éve vagyunk egy pár

Munka alatt...

Tegnap is olyan stresszben jöttem haza, alig lehetett megnyugtatni, mert nem stimmelt valami nap végén, és ma reggel nézik át. Ilyen nincs egyetemen, ha elbaltázol egy vizsgát az a te bajod, mehetsz a következőre. De melóban ez nem így van.

Sulis dolgok miatt ha ideges voltam, párom nyugtatott meg, de mióta meló van, nem tud felvidítani 1-1 rossz nap után.

Na meg idő sincs rá. Nem szeretem annyira a felnőtt létet. :) Túl sok felelősség.

2. vagyok.

Tudom senki se kérdezte, de most hívtak fel, minden rendben, feszültségem elfújták.

Na ilyenkor viszont jó, de heti 5 napban, 40 évig minden nap feszültség... nem nekem való :) Én inkább htb-nek vagyok való, vagy nagyon hamar elvisz egy infarktus. :)

Bocs az off-ért.

9. vagyok

ja, és az is kérdés, hogy ki hogy szeret tanulni - engem zavar, ha nem egyedül vagyok, egyedül tudok igazán koncentrálni.