Szerintetek van értelme a házasságnak? Úgy értem, hogy mai világban is megvan az értéke?

Persze, csak nem mindenki számára fontos.

Én azt gondolom, hogy aki azt mondja, hogy ó, hát az egy papír, meg bla-bla, holott egy csomó jogi dolgot lehet vele tisztázni, meg annyira kis semmiség, akkor miért nem házasodik?

Én mindig is azt gondoltam és le lehet pontozni, hogy a házasság nem csak egy papír, hanem egy lépés az életben, abban az életben, amiben benne vagyok egy számomra fontos emberrel. Ez egy magasabb fok egy kapcsolatban. Amikor is elég biztosnak, felelősségteljesnek gondolom magam, a társamat, a kapcsolatomat, amikor is eléggé megbízok a másikban és nem úgy indulok neki, hogy minek összeházasodni, mikor a házasságok fele úgyis válással végződik. És a kapcsolatok hány százaléka végződik szakítással? Sokkal több! Csak azt nem tartják számon, nincsenek róla statisztikák.

Tehát aki számára fölösleges cécó a házasság, az szerintem nem érzi elég biztonságosnak, elég erősnek a kapcsolatát ahhoz, hogy belevágjon. Mert fél. Mi lesz, ha elválnak? Miért, mi lesz? Ugyanúgy nem fog együtt élni azzal, akivel addig. Ugyanúgy külön lesznek.

És az is egy humbuk, hogy váláskor egy csomó papírügy, meg bíróságra járás van. Na és? Ha emberek hosszú ideig együtt élnek, mindenféle papírozás nélkül, közös tulajdonokat szereznek, ott nem lesz jogi procedúra? Dehogy nem! Vagy gyereket vállalnak. Ott nem lesz papírügy, jogi procedúra? Dehogynem!

Akkor miért kell félni házasodni? Mert szerintem sokan félnek.

És jó abban a tudatban élni, hogy nem élettársam a gyerekem apja, hanem a házastársam.

Szóval van értéke, csak nem mindenki értékeli, vagy nem gondolja fontosnak, vagy nem meri ezt a lépést megtenni.

Mert még azt se mondhatnám, hogy sokba kerül. Ugyanis pénzbe sem kerül. A házasságkötés ingyen van. Hogy utána valaki akar lakodalmat, ami pénzbe kerül, az meg már az ő anyagijától függ.

És egyébként nem kell rögtön 19 évesen házasodni.:)

Az egy dolog, hogy komolyan gondoljátok, hogy a párod azt mondja, hogy veled képzeli el a jövőjét, de nem kell most rögtön egy életre elköteleződni, jó hogy komolyan gondolja, legyetek együtt és majd alakul, majd eljön az alkalmas pillanat. Én 18 voltam, a férjem 22, amikor is összejöttünk és 3 hónap után elmondta, hogy ő velem képzeli el a jövőjét és én is így gondoltam. 19 évesen kérte meg a kezemet, ettől függetlenül nem házasodtunk egyből össze, 21 voltam, mikor hozzámentem, mindennek már több, mint 5 éve. Van egy kisfiunk is már. Tehát 8 és fél éve vagyunk együtt.

Előtte ő is élt, én is éltem. Nem az elsők vagyunk egymásnak, tehát kapcsolatbeli tapasztalataink is voltak, illetve pár hónapot, évet együtt voltunk, mielőtt nagyon komoly döntéseket hoztunk. Tehát házasságkötés, gyerekvállalás. De komolyan gondoltuk, tehát tényleg elég biztosnak éreztük magunkat, a kapcsolatunkat, így belevágtunk. És megérte? Meg bizony!:)

A hazassagrol egy velemenyem van...felesleges.

Amugy nem ertelek 19 evesen te mar hazas akarsz lenni? Nem felsz attol, hogy meg nem elted ki magad? Egyebkent en is 19 eves vagyok, de biztos nem akarnek meg feleseg lenni.

A házasság egy komoly döntés, legalábbis annak kellene lennie. Jogilag, társadalmilag, sőt vagyonilag is megváltoznak a viszonyok és ez azért felelősséggel jár, ezentúl a párod hozzátartozója leszel.

Ha úgy érzed erre nem vagy kész, akkor felesleges belefogni. Fiatal is vagy nagyon, várjatok még!