Én vagyok defektes, vagy a férjemnek van igaza?

7,5 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van egy közös 4 éves kisfiunk.

Mostanában egyre több a vita kettőnk között. Előtte is járt el néha sörözni a barátaival, de igazán nem korlátoztam. Nem vagyok az anyja, de úgy érzem, hogy azért határa mégis van mindennek. Ne okozzon már gondot, ha meg kell állnia, hogy ne igyon tovább. Legyen egy fontossági sorrend. Ezeken kívül a stílusa durva, más a kutyájával különbül beszél.

Sajnos a hűségéről sem híres. Nem feküdt le senkivel, de csók és más volt. Mindezek után ő féltékeny mindenkire aki rám mer nézni..Hozzáteszem egyáltalán nem csaltam meg. Ő üdítőzhet nőkkel, táncolhat velük, este találkozhat velük. Én meg milyn vagyok ha rám néz valaki. A féltékenysége olyan mértékű, hogy orvostól kezdve, postáson át minden férfire irányul. Ok nélkül.

A legdurvább talán, hogy a kisfiunkat arra neveli, hogy anya a dr bácsit szereti, minket már nem.. (ez csak egy példa, a féltékenysége fő célpontja kisfiam orvosa), majd nem anya fizet a dr bácsinak, hanem ő neki.

Besokaltam és közöltem el akarok válni, amire azt mondta, hogy biztos viszonyom van az orvossal.... persze most megint elment inni.

Mondjátok meg, én vagyok ennyire sötét, vagy tényleg a férjem gondolkodik jól?

25/n