Hogyan vegyem rá vagy értessem meg vele?

A férjemre alapból nem lehet panaszom, energikus, tevékeny, segítő szándékú ember. Viszont pont ezzel kezd átesni a ló túlsó oldalára.

Van egy 6 hetes babánk, házat újítunk fel (nem abban lakunk és a költözés sem sürgős). A felújítást is vezényli, illetve a lányunkkal is maximálisan foglalkozik - nem nekem segít, hanem saját igénye.

Viszont annyira túlzásba esik az "elintézendő" dolgokkal, hogy egyszerűen indokolatlanul túlhajtja magát. Emiatt egy idő után már ingerült, arrogáns lesz, mint bárki, akinek alváshiánya van.

Többször kértem, hogy a tényleg nem fontos dolgokat egyszerűen hagyja, halassza és igenis feküdjön le aludni. Hétvégén is pörög, akkor sincs olyan, hogy délig aludna vagy egy fél napot az ágyban döglene, pedig nagyon ráférne.

Vagy megy valamerre a városban (most épp kitalálta, hogy Mekis szendvicset szeretne és elment a legközelebbibe megvenni), vagy itthon pakol, takarít.

Kértem szépen, kértem nem annyira szépen (hat hetes gyerek mellett én se vagyok túl kipihent :)), volt már, hogy dühömben mondtam, hogy oké, ha ennyire nem vagy fáradt, akkor tiéd az éjszaka, kelj hozzá te. Persze másnap mosott kaki volt.

Elismeri, hogy fáradt, de rendre megbukik a történet sok "még ezt megcsinálom és utána" időelp.csöléseken, a "csak tíz perc" pedig felduzzad több órára.

Ennek eredményeképp hamar ideges lesz a gyereksírástól is, ami kipihenten nem zavarja. Sírásból most van bőven, nekem se hiányzik az a plusz stressz, amit az ilyenkor kialakuló hisztijeivel okoz. A kezemben a síró gyerek, tőlem pár méterre a puffogó, arrogánsba hajló férj.

Van esetleg valakinek hasonló mentalitású családtagja? Valami bevált ötlet, hogy lehet lelassítani, pihenésre bírni?

(A non plus ultra, ha apám is itt van, szakasztott ilyen típus, akkor még gerjesztik is egymást :))