Akiket csalt mar meg a parja, kire haragudtatok jobban, a hazastarsra vagy a harmadik szemelyre?

1. te nem voltál szerető

2. nem írtam, hogy ne lépjen ki valaki egy rossz kapcsolatból. Hanem azt ha problémája van ne félrelépjen, hanem oldja meg vagy lépjen ki. De ha a félrelépőnek még van pofája a másikat hibáztatni, az számomra nem elfogadható.

Nincs két egyforma megcsalás,ezért nem is lehet mindig az egyik felet hibáztatni,a másikat pedig feloldozni.

Akiket még nem csaltak meg ill. nem tudnak róla azok nem tudják,hogy miként viselkednének az adott helyzetben,bár mindenki azt hiszi,hogy ő biztos benne.

Mindenki kategórikusan kijelenti,hogy ő még egy kézfogást sem tudna megbocsájtani,de mikor kiderül a házastárs hűtlensége, akkor már máshogy látja a dolgot.

Én a 3.félre haragudtam jobban,mert több éve baráti kapcsolatban volt a feleségemmel és jól ismerte a házasságunkat,a problémáinkat és a feleségem egyetlen megingását azonnal kihasználta akkor,amikor egy barátnak kitartásra kellett volna biztatni,nem pedig félrelépésre.

A páromra elsősorban,de azért arról a nőről is meg van a véleményem,aki egy házas,családos emberrel összejön.

Tudom mit érdekli őt,de én nem lennék képes annak tudatában kufircolni,hogy lehet egy vagy több gyerek fogja a levét meginni az egésznek...

"Szeretők és félrelépők ostoba, demagóg dumája, amivel mentik a saját lelkiismeretüket. "

Tévedsz, legalábbis az átlagot tekintve. Nekem nincs lelkiismeret furdalásom, ebben az ügyben. Nem én fogadtam hűséget, nem én köteleztem el magam, nem én megyek haza és hazudok a páromnak.

És tudod ismerek olyat, aki a mélypontot nem félremenéssel oldja meg.

Sokkal inkább az van, hogy már nem elég az adott partner, ezért keres újat a megcsaló fél.

Nem mondom, hogy szerelmes lesz a szeretőbe, szó sincs róla az esetek nagy részében. De hogy a párját már nem szereti, az 100 %. Nem menne félre, akármekkora hullámvölgy van. Gondolj csak bele. Ha valaki igazán szereti a másikat, de a másik elhagyja, akkor sem új kapcsolat után rohangál,hanem sajnálja a veszteségét. Na most ültesd át ezt abba, hogy ha annyira szeretné a párját, akkor nem menne félre.

Lehet nyugtatni magát a megcsalt félnek, hogy a másik csak egy ribizli vagy épp egy gaz csábító hím. Ha a párod nem akarná, akkor nem menne félre, legyen bármekkora a csábítás.

És még egyszer mondom: nem azt állítom, hogy jobban szereti azt, akivel félremegy. Ha igen, akkor úgyis azt választja. De amikor "csak" félremegy és utána bűnbánatot játszik, azt nem szerelemből teszi. Úgyhogy lehet hibáztatni a harmadik felet, csak éppen nem érdemes. Nem került volna képbe akármekkora a hullámvölgy, ha a megcsaló is szeretné a párját.

Nem hajtok a százalékokra, le lehet húzni piros kézzel, de el is lehet gondolkozni ezen. Persze azt nem várom,hogy ezt bárki felvállalja, hogy azért csalták meg, mert könnyűnek találtatott.

ha ilyen előfordult, akkor természetesen a páromra, és ilyenkor befejeztem a kapcsolatot... /nem házastárs, de szerintem ennek nincs jelentősége a mai világban/

egyszer azonban egy barátnőm /elég jó barátnőm/ volt a harmadik... hát ott százszorosa volt a harag felé, mint az ex felé.

szerintem amúgy mindenki utálni kezdi a konkurenciáját, de igazából a főbűnös ilyenkor a társ, és őt kéne hibáztatni, sőt, elhagyni, de sok nőnek egyszerűbb magát becsapni, és mást hibáztatni