Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan bírhatom rá párom a beszélgetésre?
Rólam annyit kell tudni, hogy társaságban nehezen oldódok fel, viszont ha egy-két emberrel vagyok csak körülvéve, akkor könnyedebben társalgok. Tehát én is elég félénk vagyok.
Nekem szükségem lenne rá, hogy párommal megbeszéljük pl. mi nyomja a lelkünket, hogyan gondolkozunk a világról, vagy csak egyszerűbb dolgok.
Például korábban ha barátnőimmel néztünk filmet, utána megbeszéltük, hogy kinek melyik rész tetszett, milyen lelki folyamatokon mentek át a szereplők, meg sok egyéb. Párommal filmnézés után megkérdezem, hogy tetszett neki, és a válasz egy rövid hümmögés. Utána teljesen mást csinálna.
Én szeretném elmesélni, hogy mi történt velem aznap, persze az érdekesebbeket, de mikor őt kérdezem, hogy milyen napja volt és történt-e valami érdekes, akkor a válasz jó, és semmi.
Ma például mesélem mi történt melóhelyen (régen o is ott dolgozott, így ismer mindenkit) és várom a választ vagy hozzáfűzést, de semmi, benyög egy teljesen más témát.
Pl.
-Ma két órát vártam a sofőrre, aztán jól el is áztam az esőben
Erre a válasz:
-Van még itthon alma?
Rendben, unalmas téma... De bármiről ha mesélek, legyen akármilyen érdekes, akkor vagy egyáltalán nem mond rá semmit, vagy a fenti példás, hogy valami teljesen másról szóló dolgot. A hümmögés már egy nagyon jó válasz.
Azt mondja, hogy ilyen a természete, nem tud változtatni. Viszont engem nagyon zavar, hogy ha beszélek hozzá, akkor még csak felém sem néz, és nem reagál semmit.
Egyébként egy nagyon jószívű, segítőkész, gyengéd férfiről van szó.
Korábban voltak fiú barátaim, így nem arról van szó, hogy nem esetleg csak csajos témákat hoznék fel. Srácokkal, volt pasijaimmal, húgom párjával el tudok beszélgetni, tudunk témázni, tudunk együtt röhögni.
Ne haragudj meg rám, kérdező, de ennyi erővel a párod is kiírhatta volna, hogy "A barátnőm/feleségem állandóan beszél, hogyan bírhatom rá, hogy elhallgasson?"
Mások vagytok. Ennyi. A kérdés az, hogy el tudod-e így fogadni, ha nem, kár rabolnotok egymás idejét.
Én nem bírnám sokáig. Jó, mi sem vagyunk beszédesek, de ha beszélgetünk, akkor figyelünk a másikra, kérdezünk, érdeklődünk, válaszolunk, mesélünk, viccelődünk, stb.
Néha, amikor fárasztó napunk van, akkor fordul elő ilyesmi, hogy kb. három mondatban lerendezzük a mi volt ma veled kérdéskört, és utána másról sem nagyon beszélünk, inkább zenehallgatás, vagy megnézünk egy filmet.
De, míg én olyankor sem érzem azt, hogy valami hiányzik a kapcsolatból - egyszerűen az olyan nap -, addig a te szavaidból süt a csalódottság, magány. Szerintem ülj le vele, mondd el, mi a problémád, próbáljon változtatni, de ha nem megy neki, keress valaki mást.
hasonló az én barátom is. Én folyton fecsegek, ő meg hallgat. Szereti hallgatni általában pedig sokszor nem nagyon tud rá reagálni. De néha azért feltesz pár kérdést. Néha én is bekattanok és direkt nem szólalok meg, h ha csak én beszélek, akkor biztos nem is érdekli a dolog. Kb 5 perc után közli, h "mi a baj? beszélj, mondj vmit" mert ő azt szereti ha én beszélek :D De pl azzal, h "mondj már vmit" vagy mesélj, ne mtud mit kezdeni, mindig azt mondja h nem jut eszébe így semmi. Hagyni kell megnyílni. Ha célzottan krédezek akkor válaszol de gyakran nem túl bőven. Iga zaz is h chaten többet mesél sokszor. És h pl reggel hagyni kell, olyankor eleinte mindig rám szólt h az első fél óra kelés után neki a nyugiról szól, és zavarja ha evés helyett be nem áll a szám. Úgyh mostanában inkább mindig megkrédezem, h most kis nyugira van-e szüksége, és ha azt mondja igen, akkor befogom...
Az h nem reagál bőven még nem jelenti azt h érdektelen vki. Egyébként ő is külföldi, meg itt kinn én is annak számítok, és mindketten kicsit más családi szokásokat hoztunk, és egy harmadik kultúrában élünk, ebből is adódnak konfliktusok. De ha szereted akkor figyelsz rá. Mondom, nálunk se megy mindig a nagy mindentmegváltó beszélgetés, az olyan csajos pletyiket tartogatom a barátnőimnek, de ha sikerül olyan hangulatot teremteni akkor beszél ő is sokat
Többször mondtam már páromnak. Azt mondja, hogy mindig ilyen volt, már gyerekként is. Új munkahelyén is általában egyedül dolgozik, nem nagyon beszélget a munkatársaival. Barátai sincsenek akikkel összejárhatna. Nélkülem nem szokott menni sehova. Még a szobából sem mozdulna ki egyedül. Én szeretek a barátaimmal is programot szervezni. De ezt csak olyankor tudom, ha párom dolgozik, mert nem akarom, hogy én kimozdulok, o meg otthon ül.
Egyébként kettesben sok programot szervezünk magunknak. Minden héten megyünk valahova, legyen akár rendezvény, múzeum, tengerpart.
Igen, párom valóban külföldi, de például a testvéréék, unokatestvéreinél nincs ilyen probléma, ok nagyon cserfesek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!