Mihez kezdjek, ha a párom olyan határozatlan?

Szia, én ugyan nő vagyok, de ugyanilyen, mint a férjed. Nehéz megmondanom valakinek, ha valami nem tetszik, annak ellenére, hogy szerintem van tehetségem abban, hogy tudjam, kinek, mit és hogyan mondhatok, hogy megértsen és ne legyen belőle sértődés. Én is a végtelenségig előzékeny kategória vagyok, és tudom, hogy ez nem mindig jó, sőt, sokszor inkább hátrány, ezt pont hogy sokan ki is használhatják, ha az ember nincs résen. Örülök is, hogy nőnek születtem, férfihoz valóban nem illene az ilyen természet. De ez egy olyan tulajdonság, amin nem igazán lehet változtatni. Én is sokszor átgondolom, hogy ebben a helyzetben ezt mondom majd, tök spontán szuper dolgokat találok ki, aztán élőben mégsem tudom azt mondani, úgy viselkedni.

Az a kérdés, a férjedet zavarja ez a határozatlansága. Ha nem, nem akar változni, akkor neked kell szerintem megértőbbnek lenned, ilyen volt, mindig ilyen lesz, attól még tisztelheted és szeretheted sok más tulajdonságáért. Értem, hogy bosszantó, mert amúgy apum is ilyen, anyu is bosszankodik, de nem tudod megváltoztatni.

Ha azonban a férjed is szeretne fejlődni akkor at tanácsolom:

légy a támasza. Ha elhatározza, hogy holnap felmondok xy-nak, akkor találja ki, mit fog mondani, hogy fogja megindokolni, majd játszátok el otthon a szituációt, többször is. Lehet első ilyen alkalomnál nem fog menni, de tapasztalatot szerez, rájön, hogy nem is 'fáj' annyira kiállni az igazunkért, lesz benne rutinja, és akkor már könnyebben fog menni. És ha fejlődést látsz ezen a téren, akkor fejezd ki a tetszésedet, hogy felnézel rá. De semmiképp ne bántsd őt azért, mert ő ilyen.

Az én férjem is ilyen...:(

Rák jegyű. Roppant kedves, előzékeny,udvarias, de nem tud konfrontálódni,nem is akar.Nehez tud dönteni, sokat tököl mindenen..Sokat mesélhetnék...

Az a baj, hogy én is hasonló vagyok,bár én nem jópofizok senkivel,és megjátszani se tudom magam.Viszont én is határozatlan vagyok néha,ha dönteni kell, szívesen rábíznám a döntést, de ő is!!!:)

Volt olyan szitu egy nagy családi esemény,öröklés, a szülői ház megvásárlásával kapcsolatban,hogy nekem kellett kiállnom az érdekeinkért, ő meg csak lapított.Én vittem el a balhét, rám haragudtak egy ideig, de nem baj,megérte.

Szóval tudnék mesélni.

Mit kezdjél vele?

Én rábízom a döntéseket,érezze,hogy ő a férfi a háznál...persze aztán mindig közösen döntünk:)

Nem tudjuk megváltoztatni őket, mert ők ilyenek!!!

A volt vőlegényem ilyen volt, mint a férjed, én végül éppen ezért nem mentem hozzá. Férfiatlannak éreztem, bár ez egy darabig tetszett. Tudod, őt elhagyta az apja, nem volt tesója, az anyja és a nagymamája egzecíroztatták, ezért ilyen simulékony, elnyomott gyerek lett belőle, majd később felnőtt.

De ez az áldott jó természetű ember semmire se fogja vinni az életben, és baromi életképtelen lesz. Hiába kedves, egyszerűen éreztem rajta, hogy képtelen lenne kiállni értem, bármi is lenne. Mindig csak azt mondogatta, hogy nyugodjak meg, menjek el pszichológushoz, pedig nem ordibáltam senkivel soha.

Nos, szakításunk óta az egyik legjobb barátom, és ez jól van így, ennyi elég belőle.