Mit kezdjek az öcsémmel?
Egyszerűen olyan stílusa van, hogy nem tudok átnézni rajta.
A történethez hozzátartozik, hogy én 19 vagyok ő pedig 12, de nem gondolnám, hogy első sorban a korkülömbségből jönnek a konfliktusok.
Amirl írok, az évek óta tart, tehát szerintem nem a kamaszkor velejárója.
Röviden pár történet:
Kisajátítja az egész házat magának, mindenhol az ő cuccaiba lehet botolni. Koszos ruhája a konyhában, a játékai szétdobálva mindenhol, stb. (nem az a bajom, hogy elő vannak a játékai, de baromira nem kezd velük semmit, azon kívül, hogy szétszórja őket. Egy szavam nem lenne, ha például a legoból építene valami szépet, ezzel szemben semmi másra nem jó, csak hogy éjszaka rálépjünk a széthagyott kockákra...)
Folyton követelőzik undorító stílusban, ezzel megalázó helyzetbe hozva szüleimet például bevásárláskor. Ilyenkor persze, a békesség kedvéért megkapja amit akar...
A nagyobb dolgokkal se elégedett soha. Nemrég kapott egy tabletet (elég drágát) névnapjára, de már azt is csak fikázza, hogy mekkora egy gagyiság, és kéne egy másik, stb.
Nem élünk szerencsére rossz körülmények között, de ez számomra akkor is visszatetsző stílus.
Nekem eszembe nem jutott soha így elégedetlenkedni, mindig megbecsültem a sorsom, a családtagjaim, a dolgokat amiket ajándékba kaptam.
Ami viszont még a fentieknél is jobban idegesít, hogy mindezek mellé elég gusztustalan stílusa is van.
Elküld mindenkit a fenébe, káromkodik, dobálózik, verekszik. Utóbbi csak azért veszélyes, mert van rajta kb. 15kg felesleg, súlyban közel áll hozzám, símán meg tudna sebesíteni. Most üssek neki vissza? A jómodor azt diktálja, hogy ne, de ha magam kell védenem...
A szomorú az, hogy ötletem sincs, hol szedte fel ezt a viselkedést. Szüleim diplomások, én is sokat tanulok, sose viselkedünk így itthon.
Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Hogyan vigyem őt rá a változás útjára? A szép szó nem használ, attól csak még gusztustalanabbá válik a modora, ha olyanja van, még hülyének is néz.
Félek, hogy hosszú távon, meg fog tőle mindenki őrülni.
Nem tudom, én anyaként értetlenül álltam a nagy fiam viselkedése előtt. Ő is 12 éves, a másik kettő jól nevelt, jó szándékú kedves gyerek. De a nagyobbika fiam az elvihetetlenségig fokozta az itthoni helyzetez, most az apjához kerül.
Mi is normális család vagyunk, ugyan elváltam. És a duma, beszélgetés, szigor, engedékenység, dicséret semmi nem használt. javaslom a pszichológust, pszichiátert.
Nem neked kéne vele kezdeni valamit hanem a szüleidnek.
A diploma nem készít fel a gyereknevelésre és élettapasztalatot sem ad.
Te annyit tudsz mondani az öcsédnek, hogy gusztustalan stílusa van olyan, mint egy debil és ha így folytatja mindenki utálni fogja és semmire sem viszi az életben akkor is ha ez neki nem tetszik.
A szüleid valamit nagyon elrontottak nem voltak vele elég következetesek és határozottak.
Azt a gyereket valakik ilyenné nevelték.
A legtöbb, amit a szüleid tehetnek, hogy elviszik egy gyerek pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba.
És ne vigyék magukkal bevásárolni. Nyugodtan mondjátok meg neki, hogy nem mehet veletek mert úgy viselkedik, mint egy fogyatékos óvodás. Majd ha megtanulja türtőztetni magát és nem leégetni magával együtt az egész családot akkor mehet veletek de addig otthon marad és nem kap semmit. Maradjál vele otthon vagy sózzátok rá a nagyszülőkre ha van rá mód.
A hisztit meg amolyan spártai módszer szerint rá kell hagyni egyik fülön be másikon ki. Tudom irtó nehéz, mikor viszket az ember tenyere de a vita csak olaj a tűzre az csak arra jó, hogy belekapaszkodjon és visszaszóljon. Ha süket fülekre talál akkor belefárad és abba hagyja.
Hidd el ez elég hatásos. Aztán közölni kell vele ha nem rak el valamit az megy a kukába.
És tényleg meg kell vele csinálni. Az ilyen kis elkényeztetett erőszak gépek nem értenek másból csak a karakán fellépésből.
Barátnőim 10 évet lehúztak gyermekotthonban. Ott is javarészt defektes gyerekek voltak. Tudnának mesélni.
És legyenek b.romira következetesek és határozottak.
A tekintélyt ilyen korban már nehéz kivívni de nem lehetetlen.
Ez legyen a szüleid gondja neked is meg lesz a saját életed öcsike meg úgy tolja el a magáét, ahogy akarja habár az is lehet, hogy valami csoda folytán kinövi és benő a feje lágya.
Hát igen, a diploma nem minden, de a kérdező ezzel csak azt akarta hangsúlyozni, hogy normális család, nem trágárok a szülei stb. És hát igen, nem a testvérnek kellene vele mit kezdeni.
Viszont kérdező, olykor nem gond ám, hogyha lekeversz te is egy is egyet, ne félj tőle. Jogosan teszel így, már ha igaz minden, amit írsz, a szitu alapján jogosan. Én is kaptam annak idején a nővéremtől egy-két taslit, és nem lett tőle semmi bajom, sőt...észhez tértem. :)
Szerintem nem neked, hanem a szüleidnek kellett volna megnevelni.
Azt gondolom, itt lenne a helye a szigornak, büntetésnek, és akár a fizikai fenyítésnek is. Helyesebben a jutalmazás és a büntetés következetes alkalmazásának.
A játékokkal kapcsolatban: elmondani, neki, hogy ha elölhagyja őket, később már nem valószínű, hogy találkozni fog velük. Ezt demonstrálandó, elindulni egy maximum fordulatszámra feltekert porszívóval, amikor ő is otthon van. Garantált, hogy azonnal el fogja őket pakolni...
A szüleid gyermeknevelése vezetett ide, nem kellene mindent megvenni neki, nem szabadna eltűrni, hogy minősíthetetlen stílusban beszéljen...stb. Te hiába is próbálnád megnevelni, ha párhuzamosan a szüleid nem tesznek semmit.
Magatartási zavarral egyébként érdemes iskolapszichológust megkérdezni, de persze leeht, hogy az iskolában meg egy angyal, és csak otthon engedi el magát, mert ott meg is teheti. Itt a szüleid tudnának tenni valamit, te nem. Beszélj őszintén a szüleiddel.
Sajnos ö egy elkènyeztetett kölök! Màr egèsz pici koràban kellett volna fegyelmezni! Nekem is van egy 2 èves fiam! Szeretem, imàdom, de próbàlok következetes lenni! Nem vagyok híve annak, hogy verjük a gyereket, de a te 12 èves öcsèdnek màr elkelne egy kèt tasli! Talàn mèg sikerülhet rendet teremteni, de egy olyan embernek akitöl tart az öcsèd! Gondolom töled nem fèl, úgyhogy te ne próbàlkozz, abból csak verekedès lenne!
Nekem is van egy öcsém, mi sokat verekedtünk, így felnött fejjel sem díjazzuk egymàst ès ezen màr nem tudok vàltoztatni! ö most 24 èves, nem dolgozik ès anyun èlösködik, csak az a helyzet, hogy mi sose voltunk jómódúak! Szerintem a szüleidnek kell tenni valamit, ha meg nem, akkor az az ö bajuk lesz hosszútàvon! Te ne vedd a vàlladra ezt a problèmàt, hisz úgysem tudsz tenni semmit! Te majd elköltözöl stb. stb......
"Folyton követelőzik undorító stílusban, ezzel megalázó helyzetbe hozva szüleimet például bevásárláskor. Ilyenkor persze, a békesség kedvéért megkapja amit akar... "
Akkor naná, hogy követelőzik legközelebb is. Ha bejön neki, miért ne tenné? Ilyenkor egy NEM kell, ha tovább hisztizik, akkor meg büntetés. Ezt hívják nevelésnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!