Helyre lehet ezek után hozni a házasságunkat? Hogyan?

Ha tudni akarod, milyen egy ember, akkor figyeld, amikor nem szerelmes. Nyilván amikor az egekbe szöknek a hormonok, és elönti az agyát a lila köd, könnyedén képes felülmúlni önmagát, de ez sosem tart örökké. Várható volt, hogy a férjed hosszú távon pontosan olyan ember lesz, mint amilyen azelőtt volt, hogy belédszeretett. Persze az ember hajlamos abba az illúzióba ringatni magát, hogy a szerelmével képes volt a másikat megváltoztatni, de ez csak átmeneti. Tudod, a kutya meg a szalonna...

Ne akarj egy erőszakos emberrel semmit helyrehozni, ott a lányod, legalább miatt ne.

Szerintem neki az alaptermészete a bulizás és a többi, amikor téged megismert, akkor "jó benyomás" gyanánt ritkította, változtatott. De most valami hatására újra visszatért ehhez az életmódhoz, tehát ez neki megfelel. Azt neked kell tudni, hogy helyrehozható-e a házasságotok, de ha csak veszekedni, üvöltözni tudtok, akkor gyanítom, hogy nem. Amúgy én biztosan nem akartam volna ilyen emberrel kapcsolatot, mert visszataszító, amikor valaki bulizik, piál, netán drogozik is. Én egyszer találkoztam egy illetővel, akit társkeresőn ismertem meg. Az első mondatai egyike volt, hogy ő hetente 2x biztosan s.ggrészegre issza magát. Innentől számomra nem volt vonzó és azonnal tudtam, hogy semmit sem akarok tőle, függetlenül attól, hogy esetleg külsőre bejött.... Ettől még egyéb dologban lehetett jó ember, azonban nekem ilyenbe eszem ágában sem volt belemenni. Téged mi vonzott azok után benne, hogy tudtad, drogozik, bulizik, piál?

Szerintem ennek a kapcsolatnak lőttek,és úgy mondom ezt,hogy szerintem majdnem mindent helyre lehet hozni,de ezt pont nem.

Egy házasságban helyre lehet hozni mindent,ha mind2 ember akarja!

Kedves Kérdező! Én nem támadlak le, hogy milyen idióta vagy, hogy véded és hogy egyáltalán ,egfordul a fejedben a helyzet javítása, mint itt előttem egy páran. Valahol megértem őket, nyilván nem tudják milyen egy bántalmazó kapcsolat. Nem róható fel nekik a felháborodás. Nem vagy hülye, csak reménykedsz. Szinte ugyanabban a cipőben jártam mint te, mielőtt összejöttünk pia, buli, narkó, mikor találkoztunk már "csak" fű meg néha spuri (ez utólag vált nyilvánvalóvá számomra, akkoriban azt se tudtam mi fán terem...) Jól eltöltöttük az időt együtt, boldogság volt, aztán becsúszott a gyerek. Én teljesen átadtam magam az anyaságnak, egy ideig ő is felvette az apaszerepet, aztán elkezdődött a lejtő. Nem lényeg mi volt pontosan, szerintem neked nem kell bemutatni, egyre rosszabb lett. Megütött, nem is egyszer, de mindig megmagyaráztam magamnak, hogy milyen lesz, és amúgy meg milyen jó, ha normális, meg volt igaza is, bla-bla. Soha nem felejtem el az akkori főbérlő bácsink mondatát: "Katikám, kutyából nem lesz szalonna" csak legyintettem, mit szövegel nekem ez a vén... Igaza lett, egyre rosszabb lett a helyzet. Agyerek 3 éves kora előtt 2 hónappal hazaköltöztem és kiadtam az útját. Eleinte még vittem hozzá én, mondván nem akarom elvenni tőle, de szép lassan elengedtem ezt a szinte függő viszonyt és rájöttem ez nem kötelességem, majd jön ő ha akar. Az utána következő1,5 évem azzal telt, hogy kielemeztem mit csináltam rosszul. Remélem te is jól döntessz majd, sokkal boldogabb az életem azóta, férjhez mentem, boldog vagyok! Írj privit ha segíthetek, vagy kérdésed van.