Meddig lehet így egy kapcsolatban élni? Tudom kapok, főleg hideget majd, de muszáj kiírnom magamból.

Csak azt tudom tanácsolni, amit írtam korábban, csak akkor még nem tudtam a körülményeket.

Ha jó a házasságod, akkor becsüld meg, ne ábrándozz az exről. Vele lehet, hogy borzalom lenne az életed. A boldogság meg a rózsaszín ködös szerelem nem mindig jár együtt. Nyilván nem véletlenül szakítottatok, és nem véletlen, hogy az újrakezdések sem sikerültek.

Nagyon sok jó érzéstől, élménytől megfosztod magad, ha mindig rajta rágódsz és nem tudod a jelenben élni az életedet. Sok jó elmegy így melletted. Utólag nagyon fogod majd bánni.

Fogadd el, hogy a múlt az múlt, le kell zárni. Már rég tovább léptél, akkor ezt fejben is rendezd le.

Azért marad meg a szerelem, mert konzerválódott. De az mégis más, mint egy élő-eleven lángoló szerelem.

FöldényF.László filozófusnak volt egy esszéje (sajnos nem tudom ide idézni) ahol mélyen elemezve arra jut, csak beteljesületlen szerelem van- majdhogynem a pillanata, amikor megnyílik a végtelen - időben-térben.

Tkp. már a 2. találkozás más: mivel olyan megrázó az 1. - elkezd a lélek arra emlékezni. Akkor pedig nincs 100%-ban a jelenben. Ez a dolgok halála.

Amikor évekig élnek együtt - átmegy szeretetbe (jó esetben) de az más. Arra kell gondolni, jó, hogy megismerted ezt az érzést, és hogy volt, és nagyon-nagyon a jelenre koncentrálva élni, mert rövid az élet és nagyon könnyen elillan, ha nem a jelenben élünk, cselekszünk.

Ha Rómeo és Júlia 5/10/20/30 éves házasok lehettek volna így szépen átment volna szeretetbe , családi életbe az, ami a drámában a haláluk révén drámaian megállt- átemelve az örökkévalóságba őket és a szerelmet.

Jó tudom mindenki különböző!

De 2 gyerek elvállalása után, ennyire instabil gyerekes gondolkozással hogy lehet élni?,

Mint valami 16 éves lány aki nem tudja hogy a szőkét akarom vagy a barnát. Fel nem foghatom ezt a gondolkodásmódot.