Éreztétek már magatokat magányosnak egy házasságban/kapcsolatban?

Én folyamatosan ebbe vagyok sajna de miutàn megjàrtam a dilihàzat a kibeszéletlen gondok végett probàlom elfogadni igy...

Nem jó tudom de ha semmit nem tudsz tenni akkor fogadd el mert bebecsavarodsz..

Tapasztalatbol mondom

Voltam így, éveken át. Az asszony elment a gyerekekkel aludni, már akkor is, mikor egyáltalán nem voltak kicsik, én meg magányos pasiként turkáltam a netet.

éjfél körül előtámolygott, akkor egy valamiféle szex, és ennyi.

Már nem vagyunk együtt.

Mivel indokolja, hogy nem marad fent veled? Fáradt? Szomorú? Gondterhelt? Nem érdekled?

17 év után ezért ( is) váltam el a férjemtől.

Sajnos már hosszú ideje magányos vagyok. Mára már szinte csak lakótársak vagyunk. Ritkán alszunk egy ágyban. A férjem embertelen időkben ébred és azt mondja azért alszik a nappaliban, hogy ne ébresszen fel éjjel, amikor készülődik.

Tény, ami tény, hogy veszettül sokat dolgozik. Na de én is dolgozom, mellette még a háztartást is vezetem és a rokonok, szomszédok hülyeségeit is viselem el, az állatokat is én gondozom, mindent én intézek el (posta, bevásárlás, állatorvos...stb) és mindezt gyalog...van hogy napi 10 km-t rohangálok ide-oda.

Ami azt illeti már szex sincs, egy évben, jó ha 4. Az igaz, hogy nem ő tehet róla, hanem egy betegség következménye. De ami van, az sem minőségi. Ő végez, aztán annyi, nem érdekli, hogy velem mi van, hogy kicsit "rám kéne segíteni"... :(

Amikor van néhány szabadnapja, amikor csinálhatnánk ezt-azt, amikor kirándulhatnánk vagy akármi, akkor meg csak itthon szöszmötöl értelmetlen dolgokkal. Ha mondjuk nagyon korán végzett a munkával akkor pl. leül a fotelbe és amíg le nem fekszik ott marad. Nekem meg igenis igényem lenne rá, hogy jöjjön el velem pl. a sarki boltba.

Pedig én már kipróbáltam mindent, de tényleg. Vettem szexi fehérneműt, táncoltam neki...hisztiztem, sírtam...normális elmondtam a problémáimat neki.

Erre azt válaszolta, hogy habár engem nagyon szeret, nem kíván, nem kívánja a szexet. Úgymond azt mondta, hogy ő szexuális téren csak annyit tud nyújtani amennyit (szinte semmit) és hogyha úgy gondolom nyugodtan feküdjek félre, csak ne tudjon róla semmit, mert abba belehalna.

Ez már így megy nálunk évek óta. És annak idején megfogadtam, hogy egészségben-betegségben, jóban-rosszban... én még kitartok a fogadalmam mellett. Sosem feküdtem félre, de nem tudom, meddig bírom. De a rohadt életbe, én is ember, nő vagyok. Igenis szükségem van a szexre. Idáig elvoltam "egymagamba", de lassan kezdek depis lenni. Hiányzik az életemből egy talpig férfi, aki érezteti velem, hogy mennyire nő vagyok.

Utolsó, a betegség nem mentség!

Ha végzett, akkor is ott a keze a szája, hogy neked is jó legyen.

Egyerűen szärik rád.

Meg egyszerűen nem hiszem el, hogy muszáj körmeszakadtáig dolgozni. Inkább csak a munkába menekül.

Még ha nem is akarsz válni, leülnék vele úgy beszélgetni, hogy megpendítem a válást, megnézném mit reagál. Ha nem ellenkezik, akkor meg annyit is ért a dolog.

Azért az ne legyen már túl sok elvárás hogy havi egyszer kézzel, szájjal, de örömet okozzon!

Ha nem oldódik meg, és nem akarsz válni, vagy csalni, akkor javaslom a maszturbálást.