Mennyi ideig tolerálnád a férjed/feleséged alkoholizmusát?

Semeddig...

Szóval amikor már a jel van, hogy kezd alkoholistá válni, már akkor jeleznem a bajt..

Ismerje fel ő is..ebben segítenék meg ekkor..

Ha már "BAJ" van akkor semmit nem tennek, ha nem akarná felismerni és tenni ellene.

Teht én azt gi dolom,hogy nem szabad hagyni odaig fajulni a dolgokat, ah ez megtörténik, akkor nagyobb bajok is vannak, amik az alkoholizmusát okozzák a párunknak.

2-3 hónapig tűrném. Ha nem mutatna hajlandóságot a változásra kitenném a szűrét. Egy részeges nőnél kevés undorítóbb dolog van.

27/F

Én férfi vagyok, és az alkoholizmus iránti toleranciám 0.

Alkoholista nem egyik napról a másikra lesz valakiből. Ha az azzá válását nem tudtam megakadályozni, akkor leszoktatni sem tudom! Egyébbként, a hivatalos álláspont szerint, aki egyszer alkoholista lesz, az az is marad, csak enyhíteni lehet a függőségen.

Tudod kéne a biológiát:

egy masszív alkoholistának sejtszinten van beépülve az alkohol romboló hatása az agyában, attól függően mióta ivott, mennyire régóta, és milyen masszívan.

Ha leteszi a piát, és nem kap mellette komoly(!) orvosi kezelést, intenzív kórházi kezelést-belehal az alkoholelvonásba.

Kivételek vannak, de nagyon kevesen. Tudni kéne miért kezdett, minek a hatására inni, hogy zajlik nála, szeretne-e ő is szabadulni.

De a kérdésedre visszatérve: nem hagytam volna idáig fajulni a dolgokat. Sokkal korábban léptem volna, sem mint, hogy ez az egész alkoholizmussá fejlődjön.

Szerintem megváltoztatni nem lehet senkit, max. ultimátumot adni neki, hogy menjen el elvonóra, pszichológushoz, családállításra, ilyenek. Ha nem teszi meg, akkor attól függően, hogy van-e hova menni, én biztos valószínűleg nem tűrném el. Azért valószínáleg, mert nem vagyok szerencsére ebben a helyzetben, nálam alapkritérium volt a párommal szemben, hogy ne legyen semmilyen káros szenvedélye, mert én nem hiszek abban, hogy bárkit meg lehet változtatni.

Édesapám is alkoholista volt, és bár nem bántott minket, amikor lehetőségem adódott rá, elköltöztem otthonról. Ha úgy aakult volna, hogy egy alkoholistával kötöm össze az életemet, és gyerekeink is vannak, akkor vagy elfogadom a helyzetet úgy, ahogy van, hogy nem lehet odabújni hozzá esténként a szag miatt, hogy nem lehet vele bármiről beszélgetni, mert sosem lehet tudni, mi lesz a reakciója, és hogy valószínűleg lesz valamilyen betegsége, ami miatt idő előtt akár meg is halhat, de minimum gyógyszert kell majd szednie, és ez az én későbbi életemre is kihatással lesz, valamint sosem tudni, hogy mikor rúgják ki a munkájából az ivás miatt, - tehát vagy elfogadom ezeket cserébe a józan pillanataiért, vagy mert ezt leszámítva egyébként törődik a gyerekekkel, vagy van valami olyan tulajdonsága, ami miatt nem akarom elveszíteni, akkor benne maradok a kapcolatban. Ha nem tudm ezeket elnézni, és van annyi segítségem, vagy munkám miatt lehetőségem, hogy elköltözzek, akkor megtenném, vagy ha nincs, akkor addig agyalnék, hogy hogyan lehetne elköltözni, ameddig nem sikerülne. Egy pillanatig sem számolnék azzal, hogy esetleg megváltozik, vagy hogy én megváltoztatom, de közölném vele, hogy nem tudok vele így együtt élni, ha akar, még kezdhet vele valamit, és akkor ha rendberakta magát majd visszaköltözöm hozzá a gyerekekkel együtt. Nem hitegetném magam, de őt sem, és nem hagynám, hogy sokadszorra azt ígérje, hogy változik, ha nem történik semmi már az első alkalommal, akkor nem maradnék vele együtt. Választhat, hogy mi a fontosabb neki. Van pszichoterápia, amire el lehet menni, van családállítás, ami csak egy nap, tehát nem tart addig, mint egy évekig tartó pszichoterápia, mégis nagyon erősen hat. Voltak már emberek, akik kitörtek a függőségükből, agy legalább lecserélték valami kevésbé károsra.

A tapasztalatom az, hogy csakis annak lehet segíteni aki akarja.

A gyereknek, gyerekeknek meg jobb egy csonka családban kiegyensúlyozott anyuka mellett felnőni,mint egy alkesz miatt idegileg és fizikailag lestrapált mellett.

Ezen kívül egy eleinte jámbor alkoholistából, lehet agresszív, mert mentálisan fokozatosan leépül.

Az a kérdés mi számít nálad alkoholizmusnak ?

Nekem a férjem megiszik esténként 2 dobozos sört . Ezt tolerálom ,nem az alkohol iránti vágya miatt issza ,sőt még a fejébe sem száll ,szereti a sört ... na bumm ! Ennyi még elmegy . De ha már reggel sorban állna a kis fél decisért a sarki boltban stb .azt nem tolerálnám .Viszont mellette állnék abban az esetben ha annyira mélyre süllyedne ,hogy elvonóra lenne szüksége . Ha ő ezt belátná és hajlandóságot mutatna a leszokásra ,akkor támogatnám ,segíteném benne . Viszont az agressziót nem tűrném ,semeddig .