Jogos-e a felháborodásom, mert már a házasságom múlik rajta!?

Ezt hívják terelésnek. De most akkor visszaterelem a témát oda, ahol kb megrekedt az egész.

Vannak a száraz tények, amik szerint te nem tudsz dolgozni, gyerek van, férjed van. Utóbbi dolgozik, jól keres, másodállást vállal, erős dohányos. Az ő fizetése elég jó, amiből még egy ilyen szenvedélybetegség ellenére is kitudtok jönni. Minden szükséglet ki van elégítve, minden számla be van fizetve, ezidáig csak állatkertbe nem tudtatok elmenni egy szép tavaszi délután, pedig talán még oroszlánetetés is lett volna (errefelé szokott lenni) A kiadások nagyrészt a férjed fizetéséből mennek, mert ugye a gyesből nem lehet mindent.

Következésképp a férjed nem lehet se önző, se barom, se semmilyen, csak egy magát szétdolgozó apa, aki biztosítja a család megélhetését és fogalma sincs miket hord üössze róla a párja a háta mögött ezen az oldalon.

Konkrét ellenérv?

"Én itt be is fejeztem veled,reagálhatsz,írhatsz,cinikus megjegyzéseket tehetsz,provokálhatsz,nem lesz reakció.Remélem ezt legalább sikerül felfogni."

Ha te mondod. Én nem szoktam elzárkózni a párbeszédtől.

"Ha nagy elvárás,hogy ne havi 100.000-et költsön magára hanem 30.000-at pl tegyünk be egy megtakarítási számlára a gyereknek,"

Ez például az első értelmes gondolat, amiben még lehet is valami. A kiadásokból ha lefaragna valamennyit (persze veled párhuzahuzamosan, neked is csökkenteni kéne a szükségleteidet) az a gyereknek hosszútávon jó üzlet.

De amit pl írtál, hogy mindenetek meg van csak nem "dőzsöltök" féle hozzáállás tipikus követelőzős stílus, hogy neked márpedig vannak nagybetűs igényeid, amiket most önálló jövedelem híján a férjednek kell anyagilag kielégítenie. Ez nagyon nem bejövős. Nekd most nem dőzsölnöd kell.

"sorolhatnám,mert nem kevés dolgon mentünk keresztül"

Elhiszem, hogy sok dolgon mentetek keresztül, de a mostani állapoton semmit sem segít ha nosztalgiázol és előadod te mi mindent csináltál régen, mi a te tulajdonod és hasonlók, miközben te erőlteted ezt a minden közös dolgot. Akkor logikailag nem fér össze a kettő.

Már csak azért sem, mert a férjed is megosztja azt, amije éppen van. Szó sincs arról, hogy ő önzősködik.És mivel megosztja már eleve nem indulhat olyan pozícióból, mint amit te beállítottál neki. A mértéket illetően el lehet vitatkozni napestig, de alaphelyzetben most a férjed termel és rá vagytok roszulva. Ez nem státuszkérdés, ez ténykérdés, és nincs benne szégyelnivaló, én nem szégyelném ha nő lennék. El kell fogadni ezt a helyzetet, a biológiai tényeket és hogy a gyermeknevelés most ilyen-olyan áldozatokkal jár.Nem tudtok dőzsölni. A férjed is akarhatna, de nem tud, mert mindene elmegy, csak bagót meg kaját tud venni amúgy magának, hiába van több százezres fizetése. Ő sem dőzsöl.

A lehetőségekhez képest viszont jó körülmények között éltek és ezt te is tudod. A dohányzást nem elsősorban a pénzügyek miatt kéne visszafogni, hanem az egészsége miatt. És nem azért, hogy dőzsölni lehessen, hanem ahogy írtad is, a gyereknek legyen megtakarítása vagy mondjuk másra, ha bármi elromlik. Ez tényleg értelmes gondolat, bár 6 oldal után vannak kétségeim az igazságot illetően és amint már írtam, hogy valójában tényleg csak a gyerek miatt kéne visszafognia magát, nem csak a te igényeid miatt.

"nekem van egy néhány milliós megtakarításom amit én szedtem össze anno,és kötöttem le a bankban.Ez a gyerek életkezdésére,esetleges egyetemi tanulmányaira van,nem nyúlok hozzá addig ha beüt a cunami akkor se."

Nagyon helyes, amennyiben igaz. Én azt mondom, akkor amikor már te is dolgozol és két fizetésből megy a megélhetés, a férjed akkor rakjon félre valamennyi pénzt. Addig ugyanis nemigen fog tudni a szenvedélybetegsége miatt és, hogy ekkora teher van a vállán, egy család eltartása.

Hát,tudod ha az én férjem csinálná ezt,főleg ilyen előzmények utánn,amiket leírtál repülne,ha többszörti megbeszélés utánn se változtat!

Aztán ha megint eveszíti a munkáját menjen csövezni...