Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megromlott a házasságunk. Váljunk el?
A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, egyébként 5,5 éve alkotunk egy párt. Rajongva imádtuk egymást, aztán valami átfordult.
Megteremtettük a közös kis életünket, összebútoroztunk, majd összeházasodtunk és szépen elkezdődtek a problémák. Elment úgy bulizni a barátaival, hogy volt, hogy másfél hétig nem hallottam róla semmit és nem tudtam utolérni, titkolózott, felbukkantak lányok innen onnan. Az utóbbi 2 évben nagyjából 2 hetente megy a vita és az ajtócsapkodás, sírva elalvás. Én úgyéreztem a hátsóját is kinyaltam és semmit nem értékelt.
Aztán egy másik férfi került az életembe, aki mellett végre ismét nőnek éreztem magamat. Aki mellett felmerem vállalni a véleményemet és aki úgyérzem már hetek alatt jobban kiismert, mint a férjem fog valaha is. Szégyen, nem szégyen, félreléptem.
Megbántam, gyakorlatilag azonnal a férjem elé álltam és elmondtam neki mi a helyzet. Azt is, hogy mit érzek, miért történhetett ez meg, stb.
Részben nyilván hibáztam és nem vagyok büszke magamra, nem így kellett volna ezt intézni, részben ahogy az utóbbi napokban végiggonoltam a cselekedetemet, valójában egyáltalán nem vagyok meglepődve magamon, illetve azon, hogy más karjaiban kerestem a vígaszt.
Eszméletlenül gáznak érzem magamat és az egész helyzetet, egy hete örlődöm, nincs étvágyam, minden apróságon elbőgöm magam. A férjem könyörög, hogy adjak annyi esélyt még az 5,5 évünknek, hogy megpróbáljuk rendbehozni, de nem tudom van-e még ezekután értelme. Annyi ígéretet hallottam már, annyiszor megbocsátottam már... Ha 5,5 évből 2 veszekedéssel és megcsalással telt el, az nem túl jó arány. :(
Ti mit tennétek a helyemben?
"Ezzel a tettemmel tisztult ki előttem a kép, hogy én így nem vagyok boldog és valószínű soha nem is leszek. Életem legnagyobb kudarca. Egy életre akartam házastársat találni. :("
Ezzel a mondatoddal beloptad magad a szívembe, mert ez nagyon emberi volt.Ebben benne van minden fájdalmad, a saját hibád elismerése. Teljesen át tudom érezni ennek a tehetetlenségnek a súlyát és tudom ,hogy nehéz a döntés.
Hogy adtok e ennek egy utolsó lehetőséget, csak rajtatok múlik. Adtál egy hatalmas támadási felületet, amit ki is használ, mégis könyörög, hogy ne dobjátok el az 5,5 évet.
Be kéne vonni egy külső segítséget, mert ha eddig nem tudtátok ketten megoldani, akkor ezután sem fogjátok tudni.
Bármennyire is furcsán hangzik, de nem csak egy párterápián tudnak segíteni pénzért, hanem akár egy intelligens, jól képzett pap is, ráadásul nem pénzért. Teljesen más megvilágításba tudja hozni a kapcsolatotok megítélését. Mondom ezt úgy, hogy van ismerősöm, aki ezt z utat választotta és sikerült. Persze ehhez az kell, hogy min a ketten akarjátok.
"A legjobban az fáj, hogy részben még CSAK harminc leszek és elvált nő. Részben pedig MÁR 30 éves és saját család még kilátásban sincs."
Az első része ne aggasszon, van ismerősöm, aki 25 évesen vált, pedig épphogy megházasodott. Nem bánta meg.
A második részt jobban megértem, de ha belegondolsz,mi jobb, várni még pár évet, találni egy jobb pasit, vagy a következő kb. 40 évedben vegetálni mellette. Szerencsés vagy, hogy még nincs gyerek, és még most kiderült, hogy ez nem működik. Így még van esélyed tiszta lappal indulni. Ha baba is lenne, akkor az már egy életere összekötne vele, még ha el is válsz.
"aki mellett végre ismét nőnek éreztem magamat" Ez az alacsonyszintű egónyalogattatás erősen gáz, igen, látod, javarészt ez vezérelt tettedben, ami miatt most aggódsz. De egészen pontosan mit érzel most gáznak? Ami a kapcsolatotokat illeti a férjeddel, elég komolytalannak tűnik részéről, így nem biztos, hogy meg kellene feszülni a folytatás érdekében, be is lehet fejezni, az sem tragédia. Biztosan szereted, de a sírva elalvásokból nem igaz, hogy nem volt még elég.
A rövid idő alatti megértés pedig az új részéről, az lehet csalóka is. Létezhet, hogy tényleg jobban és mélységeidben is jobban, de sokszor az újdonság csalóka délibáb-játéka ez, főleg, hogy a szex miatt képes erősen egyetérteni a pasi mindennel. Nő is. Ha eredendően jobb is a megértési szint, a hétköznapok ezzel a kis kitérő pasival sem fognak ekkora hjajj de kiiismertségben telni, előtérbe kerülnek az érdékérvenyesítések, a kényelmek, egyből kevésbé akarják a felek érteni a másikat. Mondjuk ez jellem kérdése is, hogy eljátssza, hogy nem érti vagy megbeszélik, ha érdekellentét van.
A többit te tudod, ezek fényében cselekedj(etek).
Tisztában vagyok azzal, hogy nem minden arany, ami fénylik. Én nagyon közel érzem magamat ehhez a férfihez, bár amióta színt vallottam a férjemnek, azóta nem igen találkoztunk. Hiányzik, de egy néhány hetes ismeretség nem az a téma, amiért elhagynám a férjemet. Ha elhagyom, akkor az nem egy harmadik fél miatt lesz, hanem magunk miatt, mert a házasságunk zátonyra futott.
Nem fogok más után futni. Én amikor elmondtam a házassági fogadalmat, illetve kimondtam az igent, azt úgy mondtam ki, hogy egy életre szól. Éppen eléggé megviselt az utóbbi két évben, hogy elkezdtem olyanokon gondolkodni, hogy talán mégsem fog ez egy életre szólni, rossz döntést hoztam és most mégjobban megvisel, hiszen adtam magamnak egy hatalmas pofont, ha eddig a férjemtől kapott adag ne lett volna elég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!