Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megromlott a házasságunk. Váljunk el?
A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, egyébként 5,5 éve alkotunk egy párt. Rajongva imádtuk egymást, aztán valami átfordult.
Megteremtettük a közös kis életünket, összebútoroztunk, majd összeházasodtunk és szépen elkezdődtek a problémák. Elment úgy bulizni a barátaival, hogy volt, hogy másfél hétig nem hallottam róla semmit és nem tudtam utolérni, titkolózott, felbukkantak lányok innen onnan. Az utóbbi 2 évben nagyjából 2 hetente megy a vita és az ajtócsapkodás, sírva elalvás. Én úgyéreztem a hátsóját is kinyaltam és semmit nem értékelt.
Aztán egy másik férfi került az életembe, aki mellett végre ismét nőnek éreztem magamat. Aki mellett felmerem vállalni a véleményemet és aki úgyérzem már hetek alatt jobban kiismert, mint a férjem fog valaha is. Szégyen, nem szégyen, félreléptem.
Megbántam, gyakorlatilag azonnal a férjem elé álltam és elmondtam neki mi a helyzet. Azt is, hogy mit érzek, miért történhetett ez meg, stb.
Részben nyilván hibáztam és nem vagyok büszke magamra, nem így kellett volna ezt intézni, részben ahogy az utóbbi napokban végiggonoltam a cselekedetemet, valójában egyáltalán nem vagyok meglepődve magamon, illetve azon, hogy más karjaiban kerestem a vígaszt.
Eszméletlenül gáznak érzem magamat és az egész helyzetet, egy hete örlődöm, nincs étvágyam, minden apróságon elbőgöm magam. A férjem könyörög, hogy adjak annyi esélyt még az 5,5 évünknek, hogy megpróbáljuk rendbehozni, de nem tudom van-e még ezekután értelme. Annyi ígéretet hallottam már, annyiszor megbocsátottam már... Ha 5,5 évből 2 veszekedéssel és megcsalással telt el, az nem túl jó arány. :(
Ti mit tennétek a helyemben?
"Elment úgy bulizni a barátaival, hogy volt, hogy másfél hétig nem hallottam róla semmit és nem tudtam utolérni, titkolózott, felbukkantak lányok innen onnan."
itt kellett volna szépen elválni tőle. ő megcsalt, te megcsaltad..oda-vissza. gyerekes volt a megcsalás, hagyjátok szépen el egymást, mert már nem szeretitek egymást, ennyi.
Tényleg ne mások véleménye miatt maradj egy rossz kapcsolatban. Ha pedig bárki okol bármiért, ideje kiállnod magadért, és felvilágosítani az illetőt, milyen tökéletes is a férjed. Mindenképpen tedd meg, csak magaddal szúrsz ki, ha hagyod, hogy mindenki téged okoljon. Nem mintha bármi közük lenne hozzá vagy beleszólásuk az életedbe, de nagyon rossz érzés lehet, ha senki nem ért meg, és benned keresik a hibát. Meg még arról győzködnek, hogy mekkora hibát követtél el.
Az előbb azt írtam, hogy nem dönthetek helyetted, te tudod. Ezek után, hogy ilyen inkorrekten viselkedik a pasi, és ellened hangolja a barátokat, rokonokat, egyértelműen válnék. Ezen nincs mit gondolkodni.
Neki most fülét-farkát behúzva kellene a békülésért esedeznie, és ha valakinek bocsánatot kellene kérnie (az elmúlt 2 évért, meg a sok megcsalásért), akkor az ő.
Állj ki magadért. Tudom, a sárdobálás nem szép dolog, de téged már alaposan bemártott a barátok, rokonok előtt, legalább hallják meg a te verziódat is.
Lelkiismeret-furdalásod meg ne legyen a másik pasi miatt. Egy módon lehetett volna ez másképp intézni, ha előbb dobod ki a férjed, és utána jössz vele össze. Csak a sorrend más.
Most is rezzenéstelen arccal a képembe mondja, hogy bármennyi hülyeséget is csinált, ő legalább sosem csalt meg, szóval nem tudom... Nem tartom magamat egy naiv libának, de magam sem tudom mit higgyek.
Tudom, hogy nem volt megoldás az, hogy félreléptem, sőt... Csak mégjobban összekuszálta a dolgokat, de az időt visszaforgatni nem tudom, megtörtént. Borzasztóan éreztem magamat miatta és nem is tudtam volna elhallgatni előle. Annál jobban fáj ez az egész, hogy ezt is lenyeljem és én is titkolózni kezdjek.
Valószínűleg tényleg a kommunikáció lehetett a probléma, bár én végig úgyéreztem, hogy igyekszem jól lekommunikálni az ilyen helyzeteket. Így visszagondolva inkább hisztiztem és toporzékoltam, illetve ajtót csapkodtunk, minthogy megbeszéltük volna.
Az az ominózus 1,5 hetes eltűnése úgy alakult, hogy elmegy 3 napra a haverokkal fesztiválozni. Nincs is ezzel semmi baj, csak abbahagyni nem tudták és mentek egyik helyről a másikra (állítólag). Közben jó ha napi 2 percet beszéltünk telefonon, akkor is fél órát hívogattam mire felvette és csak annyit beszéltünk, hogy most éppen nem ér rá és majd hív (persze sosem hívott), ne aggódjak, ááá nem részeg, blabla... Azután is csak egy hajszál választott el a válástól. Ilyet értelmes, felnőtt férfi, akivel családot terveznénk, ne csináljon.
Én nem akarok vagdalózni és mocskolódni, magyarázkodni sem, senkinek. Aki kíváncsi a véleményemre, az felhív és megkérdezi az én verziómat is. Aki nem, annak talán nem is kéne, hogy számítson a véleménye. Makacsabb embernek tartom magamat annál, hogy odamenjek bárkihez is "magyarázkodni" kérdés nélkül. Ennek ellenére piszkosul rosszul esik, hogy eddig összesen egy telefont kaptam azzal, hogy részemről hogy is néz ki ez a történet. Mindenki mástól csak az jön, hogy hülye vagyok és nem tudom mit veszíthetek, ne romboljam le az eddig felépített életemet.
Köszönöm a kedves válaszokat!
A legtöbb ember szerint egy kapcsolatban a megcsalás a legfőbb bűn. Leginkább azok gondolják így, akiket már megcsaltak, vagy akik rettegnek tőle.
Aki volt már olyan kapcsolatban, ahol a megcsaláson és az erőszakon kívül a másik fél mindent megtett azért, hogy lelki roncsot csináljon abból, akit állítólag szeret, az átértékeli a dolgokat.
Ne hibáztasd magad jobban, mint kellene. Most már olyan mindegy. Mindketten hibáztatok, egyikőtök sem nagyobbat a másiknál. Ha nem megy, el kell fogadni, el kell engedni azt az 5,5 évet, és olyat keresni, akivel nem bántjátok egymást. De ez korántsem biztos, hogy ez az a férfi, akivel lefeküdtél most.
A helyedben elhagynám, és egy időre egyedül lennék. Az idő megoldja, ha pedig majd a könnyek kimosták a szemed, tisztábban fogsz látni.
Kedves férjednek meséld már el,hogy egy kapcsolatban nem csak a megcsalás lehet hiba. Persze,lehet,hogy az fáj a legjobban,de azt meg mégis hogy gondolta,hogy házasságban lelép 1,5 hétre,mert ő bulizik? Nem tudom,mégis mit várt,hogy ő éli világát,te meg szemrebbenés nélkül örökké tűrsz,várod haza üdvözült mosollyal? Na neee...
Megbocsáthatatlan és undorító dolognak tartom a megcsalást,de basszus,igenis van olyan helyzet,ahol valamilyen szinten érthető.
Én nem adnék ennek esélyt,úgysem fog semmi változni,párod csak verni fogja a mellét,hogy ő milyen erkölcsi sikertörténet,te meg hallgathatod,hogy bár kb semmibe vett téged,de mekkora ász,hogy legalább ő nem csalt meg. Amit egyébként én nem hinnék el a helyedben.
A legjobban az fáj, hogy részben még CSAK harminc leszek és elvált nő. Részben pedig MÁR 30 éves és saját család még kilátásban sincs. Vele jelen pillanat nem tudok és nem is akarok tervezni. :( Rámjött néminemű kapuzárási pánik is az utóbbi napokban.
Annyira akartam vakon hinni, hogy megváltozik a kedvemért és letudjuk élni az életünket egymás mellett, hogy most totál el vagyok keseredve. Ezzel a tettemmel tisztult ki előttem a kép, hogy én így nem vagyok boldog és valószínű soha nem is leszek. Életem legnagyobb kudarca. Egy életre akartam házastársat találni. :(
Nem mehet minden úgy, ahogy szeretnéd. Te ne érezd magad rosszul, nem te "kezdted" a játszmát.
Én elválnék, 10000%, hogy megcsalt.
Életben nem hinném el neki, hogy nem csalt meg. Hagyjon már, eltűnik egy hétre, alig beszél veled ezalatt, így is félórát kell hívogassad. Én abban a pillanatban adtam volna be a válást mikor hazaér. És ez komoly.
Feleségül vett, vannak bizonyos kötelességei feléd nézve hiszen te vagy már az új családja, és olyan NINCS hogy szó nélkül eltűnik. Meg nem lehet vele ezalatt beszélgetni, csak ha ő akarja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!