Mit tanácsoltok, mit tegyek? Hagyjam el, örökre?

Szerintem is felejtős a téma.

Egy kapcsolat igen is ellaposodhat és kihunyhat belőle a szenvedély, és hogy ezt egy párkapcsolatban elkerülje az ember, azért tenni kell.

Ha ő így áll hozzá, hogy ja, most tök unalmas az egész, akkor mi lesz veletek még 5 év után, netán 10 év után? Netán ha már családot is alapítotok? Csak mert uncsi a kapcsolat, akkor ő majd fogja magát és kilép belőle, téged meg otthagy a gyerekkel?

Ez nem így működik. Ha probléma van, azt közösen kell megoldani, megbeszélni, nem elmenekülni, kilépni belőle, vagy ha ő mégis így gondolja, akkor utána nem akarja már visszasírni magát! Akkor élje az életét, legyenek szenvedélyes kapcsolatai, de téged hagyjon békén!

És amúgy ha még le sem írta volna ennek a nőnek, hogy visszakerül esetleg a volt munkahelyére, nyilván észrevette volna a nő, nem? Tehát ezért még üzenetet is kár volt írni.

És igazad van, egy mondattal is le lehetett volna tudni, mégpedig, hogy lehet visszakerülök a munkahelyre, ne lepődj meg rajta, de szeretném, ha azt, ami köztünk volt azt lezártnak tekintetnénk, mert én nem akarok tőled semmit és pont.

Én biztos nem adnék neki ilyen hozzáállással több esélyt.

Mert mi a garancia, hogy ha legközelebb laposnak érzi a kapcsolatot, akkor nem fog újra kilépni belőle? Semmi.

NE bocsáss meg egyből hagyjd, hogy küzdjön. Ne alázkodj meg. Ha huzamosabb idő után is úgy látod, hogy veled akar lenni és nem tesz semmi ellenszenveset akkor béküljetek.

(Én nem tudnám megbocsájtani a páromnak ha megcsalna)

Te is jó bolond vagy, hogy visszafogadsz egy olyan retket, aki a szakításotok után egyből szaladt félrekuffantani, utána meg rögtön ment nyekeregni neked, hogy bocsáss meg neki.

Én ott helyben elküldtem volna. Legyen már tartásod! Egy nő sokkal könnyebben össze tud magának szedni egy férfit, mint fordítva.

Teljesen átérzem a helyzeted, hasonló volt velünk is.

Én nem bírtam idegileg a stresszelést. Egy idő után csak azon kattogtam, hogy mikor beszél a nővel. Számomar világos volt, hogy tudat alatt félreérthető jeleket is küldött a nőnek. És ő is a fb miatt bukott le :D

Én elhagytam. Szakítás után pár napig nagyon rosszul voltam, nem ettem nem aludtam.

De eltelt pár nap, visszatért az életkedvem. Inkább keresek olyat akiben bízhatok.

Én amúgy azt nem értem, hogy ha szeret téged, akkor hogy csalt meg?

Ha én szeretek valakit, akkor nem tudom megcsalni.

Már csak azért is hagynám a francba a gyereket, mert nem komplett, amikor valaki annyira "szeret" egy nőt, hogy képes utánaszaladni az utcán és bőgni neki ott helyben mindenki előtt, közben meg simán megcsalja őt mindenféle bűntudat nélkül.

Szerinted normális az ilyen ember? Mert nekem csak egy sunyi, elvtelen, színészkedő mocsoknak tűnik, aki mindig azt a szerepet játssza, amiből éppen haszna van.

Utolso valaszolonak igaza van abban, h ezt csak te tudod eldonteni. Ezert is irtam oda, h az az en velemenyem es bizony tapasztalatbol irtam. En is hasonlo szitun mentem keresztul, ujrakezdett kapcsolatban. Mindamellett, h szereted es vele kepzel(t)ed a jovot, az a baj, h nem tudod magad ujra szinglikent elkepzelni. Eltunt a jovokep es nehez elore tekinteni, ujrakezdeni az ismrekedest stb.

En vegul nem bantam meg, h vege lett. Hozzateszem masodjara is o szakitott, de vegsosoron en nyertem ezzel.

De az igaz, h az, h mit kellene tenni, vagy mi fer meg bele neked, azt csak te tudhatod. Mi csak annyi reszletet ismerunk, amit megosztottal velunk.

Amugy hasonloan onerzetes vagyok, es szinten mindig a sajat hulye fejem utan megyek. Csak aztan mindig rabacok. :)