Tanacstalan vagyok, szulnom kellene?

Gondold át alaposan ezt a gyerek témát! Azért ne vágj bele, mert a férjed és a környezeted ezt "várja" tőled. Vannak nők, akiket nem az anyaság tesz boldoggá, akiknek egy kisgyerek csak nyűg. És hiába mondják sokan, hogy másképp fogod látni a dolgokat, ha már ott a gyerek, egyáltalán nem biztos ez. Tény, hogy egy kisgyerekkel is lehet jönni-menni, de nem olyan az élet mint előtte, még akkor se ha van segítséged, szívesen vigyáznak rá a nagyszülők.

Én a saját példámat tudom felhozni csak, nekem is mindennél fontosabb a szabadságom. Nekem nagyon nehéz volt az első (nem csak az első év) időszak a gyerekkel, nem élveztem az első jó pár évet vele, annak ellenére se, hogy szüleim sokat segítettek. Annyi idős vagyok mint Te, most 13 éves a lányom, és kb. 2 éve mondhatom el, hogy nagyon jó a kapcsolatunk, de most is inkább vagyunk barátnők mint anya-lánya. Nekem is új kapcsolatom van már, páromnak nincs gyereke, (egyelőre) nem is szeretne. De benne van a pakliban, hogy előbb utóbb saját gyerekre vágyik majd, akkor kénytelen leszek elengedni, mert tudom, hogy nem akarnék itthon babázni.

Ha úgy érzed, hogy letudnád élni az életed gyerek nélkül, legyél őszinte a férjeddel, ne rabold az idejét, és főleg ne hagyd bizonytalanságban, hogy talán miatta nem jön össze a gyerek. Legyél korrekt mégha ez a házasság végét is jelenti. Inkább menjetek most külön mint egy gyerekkel.

szabadság

:-DDDDD

érdekes h én akkor voltam a legszabadabb mikor az első gyerekem kicsi volt

kajcsi a ciciben :-)

baba a kocsiban (babakocsiban)

pótcuc a kocsi aljában és irány a világ :-)

mentünk múzeumba sétálni kirándulni étterembe strandra várost nézni bárhova ahova kedvem volt

akkor aludtam mikor a gyerek

ha éhes colt szopizott

reggel felkeltem és ha kedvem volt estig haza sem jöttünk

a házimunka megvár - megcsináltam mikor kedvem volt hozzá vagy mikor esett az eső :-D

35. Itt bólogatok :) Én is imádtam a gyerekekkel otthon töltött éveket, 3-al voltam itthon 6 évet... felbecsülhetetlen, és egy percig nem éreztem, hogy ne lennék szabad, sőt...

De én akartam, nagyon akartam a gyerekeket, ahogy a férjem is. Féltem az első időktől, a szüléstől, az ismeretlentől... De mindenki fél. A kérdező szerintem nem akar gyereket, áltatja magát, és a férjét, hogy nehogy elhagyja. Na ez a disznóság :(

Egyébként örökbefogadni egy 2-3-4 évest, na az lehet igazán nehéz. A legnehezebb korszak a gyerekeknél ez, pláne, ha nem is szoktak előtte évekig. Ha örökbefogadáson gondolkozol kérdező, akkor esetleg egy 18 éves venezuelai lány lenne a megfelelő, az ellen biztos nem lenne a férjednek sem ellenvetése :P

Biztos hogy TE is szeretnél gyereket? Ennyi félelem és gátlásosság nem normális. De annyi gerinced legyen, hogy szépen a férjed elé állsz, és elmeséled neki, hogyévek során hazudtál neki és átverted.

Ha nem szeretnél gyereket, jobb ha továbbállsz tőle, mert ő lassan 40 éves, gyereket szeretne, te pedig 32 évesen még mindig félted a szabadságodat(mellesleg az neked mit jelent?)