Tanacstalan vagyok, szulnom kellene?

Kb egy cipőben járunk annyi különbséggel, hogy nekem az előző házasságomból van két nagy fiam. Mégis rettegek. Engem is nyugtatgatnak, hogy majd minden jó lesz, meg más elképzelni egy helyzetet mint benne lenni. Ez szép és jó.

Én nem védekezek, mert ha egyszer végig tudtam csinálni /szerintem nem is olyan rosszul/ akkor idősebb fejjel még jobban fog menni.

Azonban ez a feladni a szabadságomat évekre ismét, rettenetesen elbizonytalanít. Úgyhogy megértem a problémádat. Az anyagi biztonságomnak is búcsút inthetek, mármint annak amit elértem. Hogy teljesen függetlenül is gondoskodni tudjak önmagamról és a gyerekeimről még akkor is ha ismét egyedül maradok.

No jó ez nem rólam szól, ezeket azért írtam csupán, hogy lásd nem vagy egyedül az aggodalmaiddal. Sokan járunk ilyen cipőben. Félünk, sok mindent fel kell adnunk, és sok mindenről le kell mondanunk egy kicsiért. Én mégis úgy döntöttem, hogy nem védekezek, így ha úgy kell lennie hogy még egy babám legyen, akkor úgy lesz. Nem tudom, hogy lelki blokk-e, de több mint 7 hónapja nem estem teherbe ennek ellenére.

A gyógyszert ha nem akarsz lebukni, vagyis nem akarsz őszinte lenni a férjeddel hagyd abba, mert ha elmentek dokihoz akkor a vérvételnél ki fog derülni. Nagyon becsaptad őt, nem fogja megbocsájtani.

Azt tanácsolom, ha nem akarsz gyereket, akkor állj elé, és mondd el neki. Ő se lesz fiatalabb, nem veheted tőle el ezt a lehetőséget. Azt, hogy apává váljon.

Nálam is ez dominált elsősorban, hogy a férjemnek nincs még gyereke. El kellett döntenem, hogy elhagyom őt hiszen nem fosztom meg az élménytől hogy apa legyen, vagy újra kismama leszek. Az utóbbi mellett döntöttem. Még mindig nem vagyok biztos magamban, mármint nem vagyok teljesen nyugodt de nem tudnék kiszúrni vele, mert szeretem.

Hogy szüljél-e, ezt én nem fogom tudni eldönteni.

Viszont elképzelem a férjed, aki abban a hiszemben van, hogy nem védekeztek. Lehet már azon jár az agya hónapok óta, hogy valami gond lehet vele... Most komolyan, ásd el magad, szégyellem magam, hogy ilyen nőtársaim vannak.

Számíts rá, ha ezt elmondod neki, akkor lehet, hogy lapátra tesz, én teljesen megérteném, ha így dönt.

Nem butaság.

Szerintem érdemes lenne elmenned kineziológushoz esetleg pszichológushoz, valami oka biztosan van ennek a rengeteg gátnak benned!