Meg tudnátok bocsájtani ha a férjetek félrelép miközben babát vártok?

"nem akart megbántani ezzel senkit csak sodródott az árral. Egyszerűen csak nem volt képes nemet mondani."

Fúú de rossz duma....

A kérdésre válaszolva:

Nem, nem bocsájtanék meg!

Mi a garancia arra, hogy legközelebb képes lesz nemet mondani.

Mi reagálnék?

Szerencsére nem függök a páromtól, egyedül is meg tudok állni a sarkamon, így zokszó nélkül kidobnám!

Menjen ahhoz a nőhöz, akinek annyira nem tudott ellenállni!

Csak a gyerek miatt nem maradnék együtt a párommal.

Jó most biztos megköveznek majd, hogy szegény gyerek, meg milyen neki apa nélkül.

Persze sajnálnám a gyerekemet, de én nem bírnék egy légtérben lenni az apjával....

Ha nem lennék terhes éppen, akkor is kiadnám az útját, így meg pláne!

Ha valami gondja van, akkor azt velem beszélje meg és ha köztünk minden rendben testiség és lelki dolgok terén egyaránt, akkor nem kell senkinek nemet mondani, meg sodródni az árral, mert akkor egyértelmű, hogy otthon minden rendben van, így nem kell máshol keresni a boldogságot.

És ha ennyire nem volt képes, hogy kommunikáljon, mielőtt ezzel tönkretett egy családot, akkor isten áldja!

Meg tudnék bocsájtani, de soha többé nem élnék olyan férfival, aki egyszer félrelépett. Én nem hiszek az ösztönökben meg az árral sodródásban, a szabad akaratban viszont annál inkább. Azért lépett félre, mert abban a pillanatban így döntött, ezt akarta. Készséggel elhiszem, hogy utólag nem így döntene, de szerintem a hűséget akkor lehet mérni, ha van kísértés. És ha ő akkor nem mellettem dönt, hát így jártam...

Ha meg jön ezzel az ócska kamudumával, hogy nem is akarta, de VÉLETLENÜL többször is találkozott valakivel (de ha egyszer is, tök mindegy), aki egyenest megerőszakolta, na azt meg nem veszem be. Vagy engem néz hülyének, vagy egy gyáva féreg, hogy még felvállalni sem meri, amit csinált.

Én úgy vagyok vele, hogy ha egyszer megtörténik, az sajnálatos. Ha valaki hagyja, hogy kétszer is megcsinálják vele, az már szánalmas. Elejét venni meg csak úgy lehet, hogy jó előre közlöd a játékszabályokat, és ha megszegi, akkor ennyi volt. Ha egyetért ezzel, én sem csalom meg, ha meg nem ér egyet, nem muszáj velem maradnia.

Terhesen mindezt szorozd meg hárommal. :)

Ha nem vàltozott semmi, akkor nem tudnek megbocsàntani...

Èpp most gondolkodtam hasonló dolgokon, 8 hèttõl veszelyeztetett vagyok, mèg messze a szüles szinte csak feküdhetek , így elèg ritkàn kapja meg...fõleg a règi idõkhöz kepest, bàntana nagyon de valahol megèrtenem ha most megcsalna, de ha megadhatnam neki, es meg is kapnà mègis màshoz megy hihetetlenül megalàzva èreznem magam, ha így sem bírja mi lesz kesõbb mikor fàradt leazek vagy a 6 hèt tisztulas alatt....

Velem megtörtént. Megbocsátottam. Aztán megint. Megszületett a baba. És megint. Megint. Mert szegény gyerek,kell neki az apja! Mi értelme volt? Semmi! Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elhagytam!

Ha újra ilyen helyzetbe kerülnék, azonnal kidobnám!

Jelentem a lányom boldog, kiegyensúlyozott gyerek. Nem lenne az, ha az anyja szorongana, idegeskedne a folyamatosan félrelépegető apuci miatt!

"nem változott semmi az utóbbi időben ami a félrelépést indokolhatná,"

Mire gondolsz? Ha változott volna bármi is, akkor sem. Előbb szóljon, ne pedig fű alatt...