Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elegem van a férjemből. Tudnátok nekem tanácsot adni?
A probléma elég sokrétű, és az életünk minden területén jelen van. Olyan 1-1,5 éve tart ez a helyzet, de számomra már lassan kibírhatatlan. Hetente többször is ingerült vagyok, sokszor kiabálunk egymással, holott korábban ez szinte elő sem fordult.
Kezdjük a nagyobb dolgokkal...
Nem kívánja velem a szexet. Olyan 1,5 éve költöztünk az új lakásunkba, azóta tart ez a helyzet (költözéskor sok munka, kevés idő, sok stressz...). Én szinte minden nap tudtára adom, hogy kívánom őt, és körülbelül minden agyalágyult női praktikát bevetettem már (szexi fehérnemű, masszázs, stb.), de eredménye az semmi. Ha sikerül 1 héten egyszer együtt lennünk, az már jónak mondható, de inkább olyan havi 2 az átlag (és az is akkor jön általában össze, ha véletlen reggeli merevedése van...). Iszonyatosan idegel a helyzet, alapvetően feszült vagyok tőle.
A másik súlyos dolog a pénzügyek. Házat szeretnénk építeni bő 1-2 éven belül, de ő úgy pazarolja a pénzt, hogy az valami hihetetlen. Ha ő vásárol be, akkor a listán lévő dolgok mellé még vesz 10 kiló tök felesleges dolgot, amit kidobhatunk egy hét múlva (nassolnivalók, üdítők, de épp zöldség vagy gyümölcs is akár, holott mondjuk van már belőle otthon).
Szintén pénzbeli dolog, hogy ő új autót szeretne venni magának, nem is gond, megengedhetjük magunknak - 1 éve még az volt az elképzelés, hogy eladja az autóját, motorját, mellérakja a félretett pénzét, és vesz egyet. Mára ez odáig fejlődött, hogy emellé még hozzácsapná a nyaraláspénzt és körülbelül 2-3 millió kölcsönt szeretne felvenni rá, mert úgy mennyivel jobb, szinte új autót kap (az meg részletkérdés ugye, hogy mellette egy fillért sem tudnánk házra elrakni).
A dolog másik része a figyelmesség...
Régebben nagyon figyelmes volt, bizonyára el voltam kényeztetve, de mivel a dolog kölcsönös volt (és az is, én még most is legalább havonta 1x van, hogy meglepem valamivel...), normálisnak éreztem... mára ott tartunk, hogy rendszeresen elfelejt dolgokat (ha megkérem valamire 3x, akkor sem csinálja meg - pl. a legutóbb a biztosítótól kellett volna egy papír egy kérelemhez, na 2 hete, hogy kéri - az ő nevén van, én nem tudom kikérni), sosem lep meg semmivel, sőt... még december elején láttam egy kis virágosnál egy csokor levendulát, meg akartam venni, de nem volt nálam kp, csak kártya. Megkértem, hogy vegye meg ő, de ő drágállotta, és kijelentette, hogy amúgy is ő akar meglepni. Majd ezután hozzáfűzte, hogy de azért benézhetünk, hátha van valami 1-200 ft-ért... na mondanom sem kell, hogy nem vettem semmit így, a virágot meg azóta is "kapom" (ahogy vagy 1 éve is, holott régen gyakran kaptam tőle).
Ami pedig figyelmesség téren engem leginkább zavar, az az együtt töltött idő. Régebben nagyon szeretett ő is túrázni, kirándulni, várost nézni, fürdőbe vagy moziba vagy étterembe menni vagy akármi, rengeteg helyre elmentünk... ma már idejét sem tudom utoljára, mikor hívott el ő valahova. Ha kimozdulunk, akkor azt szinte 100%-ban én kezdeményezem, és ha felvetem, hogy menjünk el valahova, akkor olyanokkal rukkol elő rendszeresen, hogy menjünk le a sarki kocsmába egy sörre vagy maximum ki a falu végére az erdőbe fél órára.
Nem tudom, mennyire sikerült összeszednem a dolgokat, és nem tudom, érthető-e egyáltalán mire gondolok... de gyakorlatilag arra, hogy egy teljesen más ember volt évekig, most meg megváltozott, és a helyzet csak romlik...nem tudom, hogy kezeljem ezt az egész helyzetet, ha valaki érzett már így, kérem írjon :(
17: a hangnemedet nem tudom mivel érdemeltem ki, én szerintem nem szóltam senkihez itt gúnyosan vagy illetlenül.
Nem tartom számon mit kapok és mit nem, hanem egyszerűen bánt, hogy amihez hozzá voltam szokva, és amit a részemről még mindig fenntartok, azt ő nem viszonozza. A félreértések elkerülése végett nem azért lepem meg és kedveskedek, mert viszonzást várok, hanem mert nekem így normális, és szeretek örömet okozni. Egyszerűen bánt, hogy ezzel ő már nem így van, és erre hoztam 1-1 példát.
Mellesleg a virágok ára nekem tökéletesen mindegy lenne, tavasszal és nyáron rendszeresen a mezőn szedtük őket, nekem azok voltak mindig a legkedvesebbek.
Lehet, hogy depressziós... de hogy lehet ezt kideríteni? Olyan jeleket, amiket mindenféle oldalakon írnak (hetekig tartó lehangoltság, étvágytalanság) nem produkál, de az élet sok területén csalódott vagy belefáradt, kilátástalan (holott pl. pénzügyekben pont a pazarlása okozza ezt, vagy az irreális vágyai - most van 2 milliós autója, 1 milliós motorja, de neki helyette több mint 2x ennyiért kellene valami, ami tényleg nem fér bele...:()...
A merevedési problémák miatt pedig már puhatolóztam nála, de szerintem -már ha erről van szó- nem szervi, egészségügyi gondról van szó, hanem inkább arról, hogy ez a hangulat van kihatással rá.. mert nem, én sem tartom normálisnak, hogy pl. nincs rendszeresen reggeli merevedése, holott régen volt, sőt, napközben, spontán sincs már soha (holott ez is volt), de még ingerlésre is eltart egy ideig (oké, nem fél óráig, de nem is pár mp, mint régen volt...). Sokat gondolkodtam már ezen, mert többször mondta ő is, hogy frusztrációt érez az intimitás terén, fél a csalódástól (de miért? olyanról szó sincs, hogy elutasítanám..., maximum az fordul elő, hogy a ritkaság miatt nem bírja olyan sokáig, mint amihez hozzá voltunk szokva, de ezt meg ponthogy orvosolná a próbálkozás).
válasza:Ti pszichiáterek úgy siettek mindenkit rábeszélni sietve az antidepresszánsokra, amik egyrészt függővé teszik az embert, másrészt jellemző mellékhatásuk a depresszióra való hajlam felerősítése és a libidó csökkenése. Pont ezek hiányoznak a kérdező férjének... Mellesleg mit tanultál az egyetemen, hogy így távgyógyítasz, távdiagnózist adsz, egy harmadik személy elbeszélése alapján? Ez etikátlan!
(Én nem vagyok pszichiáter, de ha depressziós lenne a férjed, akkor nem vágyakozna csilivili új autóra, a depressziós ember nem így viselkedik.)
válasza:#24 vegyél már vissza a lendületből!
Ki távgyógyít? Egy lehetséges okot mondott a kommentelő, és pont, hogy szakemberhez irányította.
Úgy pampogsz, mintha egyből vény nélkül kapható gyógyszerneveket sorolt volna.
Az antidepresszánsokról meg annyit, hogy van az a szint, amikor már természetes úton nem kezelhető a depi.
Abban is nagyot tévedsz, hogy a férj tünetei nem lehetnek depressziós tünetek. El sem hiszed mennyi tünete lehet a depressziónak. De ő biztos nem depis, mert autót akar venni, ugye? Engedd meg: bruhaha!!!
És akkor ezek után hadd kérdezzem meg: te a hozzászólásodban milyen ötlettel áltál elő? Semmilyennel. Köszi, hogy itt voltál.
válasza:A pszichiáter válaszol a kritikára:
-elsőként a pszichoterápiát írtam, az antidepresszívum alternatíva
-pont azért írtam modern antidepresszívumot, hogy ne legyen mellékhatás- bár dokumentáltan azok csak mellékhatással rendelkező hagyományos szerek kipróbálása után írhatók, de a hagyományosabbaknál se mindig van ám mellékhatás
-az autóvásárlás kompenzáció lehet
Végül: pont az ilyen negatív vélemények és előitéletek akadályoznak sok embert abban hogy szakszerű segítséget kapjon
válasza:Ennyi idióta nőt egy kupacban!
A férfigyűlölő papagáj-kórus tuti tanácsai:
1. Válj el...
2. Biztos, hogy megcsal...
3. Impotens...
4 Depressziós...
5. Mindegyik...
...vagy csak tele van a töke a rinyáló nőkkel?!
28: biztos sok rinyáló nő jár ide (pl. én is), de ha ennyi hozzáfűznivalód van, akkor jobb lett volna, ha meg sem szólalsz.
A többiek legalább kifejtettük a véleményüket arról, hogy mi lehet a probléma oka, vagy hogy szerintük megoldható-e. Magyarán a kérdésemre válaszoltak, amit ezúton nagyon szépen köszönök.
Pont ez a baj, hogy én magam is őrlődök, és nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen csak unja a dolgot, valami baja van (magával), velem van gondja vagy egyszerűen csak így megváltozott... jó látni mások véleményét a leírtak alapján, kitisztítja a fejemet.
válasza:Kedves Kérdező! Nagyon megértelek! Mi is pontosan ezen mentünk át a férjemmel! Kétszer! (Na, majd megkapom, hogy minek mentem vissza hozzá...)
Tökéletes, álom pasi volt! Mindenki irigyelt a kedvessége, figyelmessége, odaadása miatt. Aztán meg mintha elvágták volna. Azelőtt egész napokat képesek voltunk végigsétálni és beszélgetni, elém jött a melóba, eljártunk, stb. Aztán állandóan csak aludt vagy a haverjaival utazgatott. Szex szinte nulla lett. Mondtam, hogy nekem ez így nem jó, de egyik fülén be, a másikon ki. Szétmentünk fél évre, de nem bírtuk egymás nélkül. Nekem lett más, de nem volt jó, csak őt akartam. Ő kiutazgatta magát, szabad volt, de hiányoztam neki.
Ennek ellenére egy év múlva újra elhidegültünk egymástól. Szex leredukálódott, beszélgetés 0.
Nem nyújtom tovább, kiderült, hogy az első elhidegülés előtt olvasott egy e-mailemet, amit félreértett és azt hitte, megcsaltam. De az hülye nem mondta volna, hogy megbeszéljük. Illetve, egyszerűen ő már úgy volt, hogy ami kezdetben volt (figyelmesség, a tűz, hosszú beszélgetések), már a múlt!
Nem hagytam annyiban. Addig mentem utána, amíg mindent kibeszéltünk és szó szerint használati útmutató írtam neki, hogy mi a gond, mit kéne csinálnia! :) :) :) Most minden jó. :) Hiányoltam, hogy nőnek érezhessem magam mellette, hát megölel, megcsókol, bókol, a seggemre csap, ha elmegy mellettem és ő kezdeményezi a szexet! :) Nincs már lehetőségünk egész napokat beszélgetni, de amennyit csak tudunk, erre fordítunk.
Ha szereted, érdemes vele próbálkozni. :) Csak magyarázd el neki, amennyire szájbarágósan csak tudod/szükséges, hogy mi a gond, mire van szükséged, mire vágysz tőle!
Sok sikert! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!