Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valami megváltozhat közöttünk ha elmesélem a katona éveket?
2 éve vagyok házas a feleségemmel.Már több mint 6 éve szereltem le az idegenlégióból,és elég komoly dolgokat éltem át.
Eddig nem beszéltünk erről és úgy érzem itt az ideje,hogy elmondjam valakinek.Akiben bízok és jól esne ha meghallgatna.Csak félek,hogy utána nem lesz ugyan olyan a kapcsolat közöttünk,hogy másnak tart.Rossz embernek.
Jogos félelem a részemről vagy azért gondolom azt mert még nem beszéltem ezekről senkinek?
Szerintem ezek a dolgok nagyon régóta nyomasztanak téged, és ki kellene adnod magadból. Szerintem kezd el megfogalmazni neki, hogy vannak fájó emlékeid a katonaévekből, és jó lenne kibeszélni őket. Meglátod, hogy reagál. Ne a legszörnyűbbel kezd, szépen fokozatosan. Látni fogod, hogy bírja-e.
Az, hogy a barátod egy rossz döntés következtében halt meg, az nem gondolnám a te hibádnak. Előre nem lehetett tudni, hogy mi lesz a döntés következménye, így nem gondolom felróhatónak. Persze megértem, hogy lelkiismeret furdalásod van azóta is.
A másik ötletem, hogy menj el egy pszichiáterhez (orvos, köti a titoktartás), lehet, hogy tudna segíteni ezeknek az élményeknek a feldolgozásában. Persze biztos nehéz megnyílni, de ha ezeket az érzéseket nem teszed rendbe, akkor hosszútávon nagy bajokat okozhat.
A papám pl. élég sokat ivott nyugdíjas korában. Kicsi koromban meg is halt. De nem ítélem el, mert tudom, hogy sok évig volt hadifogságban, és biztos nem a szép emlékek jutottak eszébe róla.
Megkérdezhetem, hogy hány évet szolgáltál és azért mennyit kaptál?
Nagyon érdekelne de ugye ebben is tabu a fizettség téma mint akármi másban (amit mélyen elítélek)
13as, 15ös vagyok,
"A barátom egy rossz döntésem miatt halt meg.Bementünk a házba ahelyett,hogy robbantottunk volna."
Ha ez máig nyomja a lelkiismeretedet, akkor beszélj valakivel, akár civillel is, valóban, ki lehetne erre jobb, mint a társad?!
Mindenki hoz néha rossz döntéseket, nyilván aki civil életben hibázik, annak nem kell ilyen teherrel együttélnie, hogy egy neki fontos ember esetleg miatta halt meg, de egy hivatásos katona ezzel is szembesül(het). Nem akarok okoskodni, mert civil nőként fogalmam nem lehet az ilyen érzésekről, csak próbálom magam a helyedbe képzelni.
Biztos vagyok benne, hogy a párod nem lenne olyan szigorú hozzád, mint amennyire te vagy magadhoz!
Meg kell tanulni elfelejteni, ill. együttélni a tudattal, aki odament, gondolom tudta, mire vállalkozik, mit kockáztat, te is lehettél volna az ő helyében!
Hiába rágod magad, feltámadni nem fog, öntsd ki a lelked a párodnak és engedd el vhogy ezt a rossz emléket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!