Valami megváltozhat közöttünk ha elmesélem a katona éveket?

Itt nyáladzunk már órák óta s nem ír semmit.

Hát ha igy kinzott másokat akkor jobb is ha nem mondja el senkinek, mert erre nincs mentség.

Hát figyelj, én nem tudom, a valóságban mit csinálhat egy elit katona, csak a cikkekből, doku-filmekből, esetleg háborús filmekből, de gondolom ezt mindenki más is tudja, tehát valószínűleg neked lehettek elég drasztikus tetteid is (ahogy a többieknek is, vélhetőleg). Mondjuk olyasmikre gondoljunk, amiket a háborús filmekben lehet látni?

Ha a férjem elmesélné, hogy nőket erőszakoltak meg heccből, vagy gyerekeket gyilkolásztak, embereket kínoztak, őszintén megmondom, hogy nem tudom, hogy reagálnék - vannak dolgok, amik miatt nem bírnék felnézni többet a leszerelt katona (ami azért mindig imponál a nőknek, ha bevallják, ha nem) páromra. Mondjuk a fentiek nem összeegyeztethetők az én férfi-ideálommal, és másik dolog: más valamit valószínűre tudni, meg TÉNYLEGESEN!

Mindent nem kell kimondani, ha sejti is a másik, akkor sem ugyanaz, mint ha azt kellene hallanom, én nem tudom mennyi embert ölt meg az ember, akivel egy ágyban alszom.

Talán próbáld ki itt, névtelenül, arctalanul könnyebb őszintének lenni és itt legalább egyenes reakciókra számíthatsz - főpróbának megteszi.

Persze ha valami nagyon nyomja a lelked, akkor azt gondolom, a pár azért van, hogy meghallgassa, nyilván tudja, kihez ment hozzá!

Attól is függ, hogyan meséled, ha nagyon szeretek valakit és olyasmit tett, ami valóban borzasztó, de elmagyarázza, mi vitte rá, mit érzett, megbánta-e stb., lehetnek tényezők, ami miatt esetleg átlépnék rajta valahogy.

13as vagyok, miért ne mesélhetnéd el, mennyire fájt, amikor elvesztetted a barátodat? Már nem vagy a háborúban, nem kell játszanod a sérthetetlent.

Ha ilyesmiket nem mersz elmesélni, azt nem is tudom megérteni, mert ezekkel kapcsolatban nem kell félned attól, hogy másképp néz majd rád, engem legalábbis nem változtatna meg, hogy a háború-viselt férjem nem tudja elfelejteni a kezei közt elhunyt barátja látványát, biztosan megpróbálnék segíteni neki.

Ha más a gond, pl ilyen, hogy bántottatok valakiket, talán a szaftos részleteket hagyd ki, ne meséld el, miből áll katonáéknál a kínzás.

Következő momentum?

Nézd!

1. Lehet, hogy te sem tudsz mindent a feleséged előéletéről!

2. Írd meg álnéven egy könyvben. Pénzt is kereshetnél vele, ráadásul ha elolvasta, akkor a reakciói után, ráérsz eldönteni, hogy felfeded-e neki az igazságot, hogy rólad szólt.

Mindnyájan hozunk rossz döntéseket. Hogy mi a következménye az attól függ milyen helyzetben hozunk rossz döntéseket.

Ha harc közben egy másodperc alatt kellett döntést hozni, s a döntés rossznak bizonyult azt én nem rossz döntésnek nevezném.

10 döntésből mindenképpen lesz rossz döntés is mert senki se tévedhetetlen.

Kínzást könnyű elítélni innen a karoszszékből tv-t nézve és chipszet majszolva.

Ugyanakkor ha bevetésre kell mennünk s a saját és a társunk élete múlhat olyan információkon, amit a fogoly tud...

Ki az aki azt mondja hogy nem, kínozni nem szép dolog, inkább nem bántjuk s megyünk a halálba? Jelentkezzen.

Viszont jogos az aggodalmad kérdező, a feleséged valószínű sose élt át ilyen helyzetet, így bele se gondol s elfogadni se tudja.

Én se tudom elfogadni, ugyanakkor ha csatába kellene mennem, előtte valószínű ugyanúgy megkínoznám a foglyot, hátha elmond valami hasznosat...

Az hülyén hangzana, hogy azért halt meg a barátom, mert az ellenséget nem szabad kínozni...