Megváltozhat? Hogy érjem el, hogy megértse, élhetünk normális színvonalon? Össze merjem így kötni vele az életem?

A párom nagyon furán gondolkodik és nem képes bánni a pénzzel. Évekig nem volt fix munkája, alkalmi munkákból élt egyik napról a másikra. Így előregondolkodni, pénzügyekkel tervezni képtelen.

Most normális munkája és keresete van. Mégis úgy él, mint amikor egyik napról a másikra kellett. Hónapok óta mondogatja, hogy el kéne vinni talpaltatni a csizmáját. 5 ezres tétel, de soha nem viszi el. Most meg már itt a tél. Ugyanígy hónapok óta mondogatja, hogy kellene egy télikabát. De nem hajlandó eljönni és venni. Amit tudok, azt megveszek neki én (pl. zokni, mert azokat nagyon gyorsan koptatja), de télikabátot mégse vehetek neki nélküle?

Ezek 5-15 ezres tételek, mégis mindig azt mondja, hogy nincs rá pénz.

De ha elmegyünk szórakozni, ketten 10-15 ezret gond nélkül otthagyunk. Amivel nincs is baj, mert megengedhetjük magunknak. És érdekes módon ezeken a kiadásokon ő se problémázik.

Most én munka nélkül vagyok, és jó eséllyel decemberben már nem is fogok dolgozni (betegen fekszem itthon még legalább egy hetet, ha nem többet, utána meg nem sok esélyt látok rá, hogy a két ünnep között bárhova felvennének).

Kiderült, hogy ő is most kap majd fizetést, aztán leállás, két hetet nem dolgoznak. Arra az időre pénz sincs. Mondtam, hogy akkor figyeljünk oda, mert a most rendelkezésre álló összegből kell kifizetni a januári albérletet.

Erre elkezdett hisztizni, hogy ennyi pénzből nem lehet, meg majd kér előleget. (az "ennyi pénz" kb. 150 ezer forint, az albérlet 40, esetleg még befuthat egy-két számla, de akkor is max. 50, szerintem a maradék elég ajándékokra meg kajára, főleg hogy az ünnepeket a szüleinknél töltjük)

Engem a sztoriban az bosszant, hogy rögtön az a megoldás, hogy majd kér előleget.

Két hónapja alig bírtam lebeszélni arról, hogy hitelre vegyen magának számítógépet. Oké, a régi tényleg régi, de az enyém tudja használni, szóval nem olyan sürgős a dolog. Ezt azzal indokolta, hogy "ha már dolgozik, szeretne kicsit előbbre lépni". Szerintem a hitel minden, csak nem előbbre lépés.

Egy behajtócéggel is kapcsolatban van, mert korábban kötött egy hűségidős szerződést, amit nem fizetett. De azzal is késésben van. És ezt is azzal indokolja, hogy nincs pénze.

Az a baj, hogy pontosan tudom, hogy ezeket ennyi idő alatt meg lehetett volna oldani. Kb. 160 ezret keres havonta, a fix kiadásaink nem magasak. Nem azzal van gond, hogy nincs pénze, hanem azzal, hogy mit tart fontosabbnak. Én előbb kifizetem a lakást, veszek bérletet, kajálok, öltözködöm, minden mást utána. Ő kifizeti a lakást, bliccel, sz@r, de legalább drága kajákat eszik, és a maradékot elcigizi, elissza, elbulizza. Együtt élünk, látom.

Azt is hallom, amikor a tesójával megbeszélik, hogy kéne valami jó ötlet és belevágni megcsinálni, hogy jó pénzt keressenek, mert ebből nem lehet előbbre lépni.

Nekem meggyőződésem, hogy ha én is újra dolgozom és szintén 150-160 ezret hazahozok, de akár csak egy 100 ezret, abból nemhogy normális színvonalon élni, de félretenni is lehet. De ehhez szemléletváltás kellene a részéről.

Szeretem és szeretnék vele tervezni, gyerekek, stb. De félek - mi van, ha hozzámegyek és ugyanezt folytatja, elkezd hiteleket felvenni, és ha nem fizeti, én is bukom. No meg az is zavaró, hogy a jelenlegi életszínvonalunk sokkal alacsonyabb, mint amit egyébként ésszel költekezve megengedhetnénk magunknak. Őt nem zavarja, mert ez is már hatalmas előrelépés számára, de engem nagyon!

Bocsánat, hosszú lett, de remélem, sikerült érzékeltetni a problémát. Meg lehet egyáltalán változtatni az ilyen hosszú évek alatt berögződött "szegény", "egyik napról a másikra élünk" gondolkodást?