Megváltozhat valaki? Vagy soha sem lesz belöle "normális" ember?

A Legszomorubb az egeszben az , hogy valahogyan meg mindig szeretem es szerintem egy ertekes ember , csak nem tudom miert ilyen . Kiskoraban sokat bantottak es a szulei sem alltak mellette, a baratnoi sorban atvagtak.Lehet ennek ez a kovetkezmenye? Menjunk orvoshoz vagy inkabb hagyjam itt?

Tudok neki segiteni vagy nem erdemes?

Tudom, hogy igazatok van , en sem akarok igy elni es nem birom, rajta kivul meg soha sem bantott senki sem es nem hiszem , hogy ezt erdemlem. Minden tolem telhetot megcsinalok, de valahogyan a veszekedesek alkalmaval mindig az jon ki , hogy semmit sem erek a munkammal egyutt.

Mar mondtam neki , hogy ha esetleg babat szeretnek (amit ha tole szeretnek eleg nagy batorsag kene, de nem szeretnem a gyerekemet ilyen helyzetbe hozni)akkor mar el is mehetett volna... Ezt persze csak akkor tudom neki mondani, amikor mar "lanyugodott" , akkor minden oke, nekem van igazam , ilyet tobbet nem csinal, megvaltozik... stb...

De nem hiszem, hogy megfog. Ill. egyszer bizom benne, de amikor megint tortenik valami, mar a gyomrom egycsomoba randul es tudom, hogy jo vege nem lesz.

Megszeretnem erteni mitol ilyen , de sem o se mas nem tud ra valaszt adni. Illetve ö azt mondja miattam ilyen en tettem ezt vele.

Tudom, hogy igazatok van , de valahogyan eddig mèg bìztam benne , hogy megvàltozik ès valòban màs lesz...

A remèny hal meg utòljàra , szoktàk mondani. De azt hiszem nekem ennyi elèg volt.Köszönöm mindenkinek.Teljesen igazatok van ès azt hiszem èn is ezt tanàcsoltam volna bàrkinek is. Csak valahogyan màskèpp làtod a dolgokat , ha benne vagy ès te vagy az egyik szereplö, mint ha kìvülröl szemlèled .

Azèrt elèg szomorù , hogy ìgy alakult...