Te mindenre engedejt kersz a férjedtöl?

Nos, miutan o keresi a penzt es en nem dolgozom, be szoktam neki szamolni rola, hogy mit szeretnek vasarolni, mire szeretnek kolteni, de engedelyt soha nem kellett tole kernem. Kozos neven van a bankszamla, van hozza bankkartyam, azt veszek, amit akarok.

Engedélyt nem kérek semmire, elmondom előtte nyilván, hogy mit fogok vásárolni. Ha jól olvasom az első amit írsz, az a háziállat, na háziállattal nem állítanék be csak úgy, hogy nem beszéltük meg. A többit amit írsz, azt nem értem, nagyon zagyvaság, tele helyesírási hibákkal. (Ha nem tudsz normálisan írni, nem kell mobilról írni, megtisztelhetnéd az olvasókat, hogy legalább értelmezni meg elolvasni tudják, amit írsz!)

Pont úgy van nálunk is, mint a #11-es.

Semmire nem kérek engedélyt. A külön kassza áldása. Bár anélkül sem lenne erre szükség. Ha gyógyszerre van szükségem, megveszem. Ha cipőre, megveszem. Ha parfümre, azt is. A háziállat nyilván más kategória, hisz azzal kettőnknek kell együtt élni, így meg kell beszélni, hogy ki milyet szeretne, mekkorát, venni vagy örökbefogadni, stb. Azokat a dolgokat, ami mindkettőnket érint persze meg kell beszélni. De ami nem, arra miért kéne engedély? Ilyen a ruha is. A férjemet nem érinti, hogy én hanyadik farmernadrágomat veszem meg, miért kérjek rá engedélyt? Semmi köze hozzá. De nálunk az autó is ez a téma. Magunknak vesszük, nem használjuk egymásét, így olyat veszünk, amilyet mi akarunk. A ház szintén más kérdés, abban közösen kell élnünk, mindkettőnknek meg kell felelnie. Azt viszont én sem értem, hogy ha kaptál pénzt, miért kéne visszatenned. Szuper házasságotok lehet.

Engedélyt? Ugyan miért kérnék?! Nem őrmester a férjem, hanem az életem társa.. Nyilván megbeszéljük a kiadásokat, de azért nem kell minden forintról elszámolnunk egymásnak.

Közös kasszán vagyunk, tehát akár ha én kapok a munkahelyemen pluszt, vagy akár ő, az is megy a közösbe. Nem engedélyt kérünk, hanem megbeszéljük,hogy esetleg mire kell költeni. Ha beülök egy kávéra a barátaimmal, vagy elmegyek fodrászhoz, akkor szólok neki, hogy kivettem x forintot a kasszából. Ő ugyanígy tesz. De nem kell elszámolnunk minden forintról, hogy én hány kávét ittam, vagy hány forint borravalót adtam a pincérnek pl. Háziállat az más kérdés, azt természetesen mindenképpen közösen kell megbeszélni, ha közös a kassza, ha nem. Nekünk is van egy kutyánk, én szorgalmaztam a kutyus vásárlását, de leültünk és megbeszéltük, illetve azt is, hogy mivel fog járni. Ha ő azt mondta volna, hogy abszolút nem akar kutyát, és nem vállalja felelősséget, nem fogja kerülgetni a lakásba, akkor nyilván nem állítottam volna be eggyel. De így közösen választottunk fajtát, és közösen mentünk el megnézni, megvenni is. Pedig akkor még csak pár hónapja éltünk együtt. De ha lesz gyerekünk, ugyanígy le fogunk ülni, és megbeszélünk minden kiadást, vagy szükséges dolgot. Természetesen ha a gyerek cipője lyukas lesz az óvodában, nem feltétlenül fogom megvárni, hogy bezárjanak a boltok, mert mindenképp meg akarom vele beszélni. De ezek olyan dolgok, hogy ha együtt élsz valakivel akkor ismerned kell annyira, hogy mi az amire kérdés nélkül rábólint a másik, vagy meg sem kell beszélni. Pl. egy ilyen dolog, ha a gyereknek ruha, étel, vagy bármi egyéb gyógyszer kell.

Ha te kaptad a pénzt arra költöd, amire akarod. Biztos, hogy nem foglalkoznék azzal, neki tetszik e vagy sem. Vagy netán ő is beszámol mikor mennyit és hova költ ? Nálunk a párom a kereső én gyesen vagyok a kicsivel. Soha meg nem kérdezi, hova és mire költöttem el a pénzt. Én szoktam neki mondani, hogy most vettem ezt vagy azt, bár ez 99%-ban mind a gyerekeknek. A nagyobb kiadásokat mint mondjuk egy új berendezés természetesen együtt beszéljük meg, választjuk ki, de nem hívom fel a sarki közértből vagy a kínaiból, hogy ezt és ezt megvehetem e ennyiért vagy annyiért. Nem tudnék így, bizalom nélkül élni.

Nem. A gyerekeknek én jobban átlátom, hogy mit kell venni és azt úgy is meg kell venni, tehát nem kérek rá engedélyt. Magamra is költök, de tudom hogy hol a határ és lemondani sem vagyok hajlandó róla, tehát nem kérek rá engedélyt. nagyobb kiadásokról közösen döntünk (új háztartási berendezés vagy felújítás), de mivel én bánok jobban a pénzzel én szoktam eldönteni, hogy mikor van rá mód.